galéria megtekintése

A siker nem a futballakadémiákon múlott

A magyar labdarúgó-válogatott 44 esztendei szünet után vehet részt Eb-n. A kijutásban vajon van-e szerepük a hazai futballakadémiáknak? A válasz: nem túl sok. E speciális intézeteknek csaknem másfél évtized óta egyetlen nemzetközi szintű játékost sem sikerült kinevelniük.

„Na, ugye" – így kommentálta hivatalos Facebook-oldalán Orbán Viktor miniszterelnök a futballvá­logatott Norvégia elleni kettős győzelmét, ami azt jelentette, hogy a magyar együttes negyvennégy év után újra szerepelhet az Európa-bajnok­ságon. A rövid megjegyzésből egyértelműen kihallatszik, hogy

a kormányfő jelentős szerepet tulajdonít önmagának a pótselejtezőn kivívott ­sikerből.

Tulajdonképpen joggal, hiszen politikai kockázatot is vállalt az évek óta tetszhalott állapotban ­lévő magyar futball melletti megingathatatlan elkötelezettségével. Ahogyan ezt a meccs másnapján ­Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség hálatelt ­elnöke meg is említette, amikor elsőként (az egyebek közt akadémiaalapító) Orbánnak mondott köszönetet a régóta várt sikerért. De vajon ­ebben a „na, ugyéban" benne van-e az is: az új útra ­lépő utánpótlás-képzési rendszer, a csaknem tizenöt esztendeje elkezdődött akadémiai képzés eredménye az Eb-szereplés kivívása?

 

Nyugat-Európában régóta ebben hisznek – gondolják Magyarországon. A bentlakásos, illetve a ma már külföldön mindinkább tért hódító divatosabb, bejárós elitképzés lehetővé teszi, hogy a gyerekek mindent a futballnak rendelhessenek alá, a labdarúgóvá válásnak ne legyen gátja a nehéz szociális helyzet, de még az iskolai tanrend sem, amelyet ezeken a helyeken szintén a sporthoz igazítanak. Magyarországon az MTK kötelékébe ­tartozó, 2001-ben létrejött agárdi Sándor Károly Labda­rúgó Akadémia volt az első fecske, a leginkább közszájon forgó pedig kétségkívül a 2007-ben alapított felcsúti Puskás Akadémia.

Erről az intézményről a miniszterelnök 2013-ban azt mondta: ott van Európa tíz legjobb akadémiája között. S még nem is ez volt a legnagyobb túlzás.

Átvettük a ­rendszert, de szokás szerint átestünk a ló túlsó oldalára: míg az egyik legfejlettebb futballkultúrának ­számító Hollandiában összesen tizennégy, míg a szinte évente világsztárokat nevelő Horvátországban csupán két futballakadémia működik, addig nálunk meg sem lehet mondani a számukat. Az állami támogatás reményében ugyanis minden olyan intézmény akadémiának nevezi már magát, amely odagurít egy labdát egy gyereknek, hogy rúgjon bele. Ha a legtágabban értelmezzük, csaknem negyven efféle „tanintézetet" is nyilvántarthatnánk.

De milyen szerepe van a magyar futball fejlődésében az akadémiai modellnek? (Már ha az ­Eb-részvételben a fejlődés jeleit, és nem
a mezőny kiszélesítését véljük felfedezni.) A kérdés a sportági szövetségnél is felvetődött már évekkel ezelőtt. Nyilván az MLSZ is érzékelte a rendszer visszásságait, amikor 2013-ban három évre szóló megállapodást kötött a Double Pass független belga auditálócéggel, hogy ítélje meg az itthoni akadémiákon zajló tevékenységet.

Németh Krisztián csak nemrég kezdte el fizikálisan is labdarúgó benyomását kelteni
Németh Krisztián csak nemrég kezdte el fizikálisan is labdarúgó benyomását kelteni
Hegedűs Gábor / Népszabadság

„Objektív jelentés készül, amelyet csak egyféleképpen lehet majd értelmezni. A nagy német és angol klubokkal – köztük a Bayern ­Münchennel vagy a Manchester Cityvel – együttműködő ­belgák ugyanis kínosan vigyáznak a függetlenségükre, jó hírnevükre, hiszen a brüsszeli egyetemből váltak ki" – mondta a „nagyvizit" előtt a vizsgálatért az MLSZ részéről felelős Szabó Tamás. Az MLSZ-nek kettős célja volt az átvilágítással: a minőség-ellenőrzés és az érdemeket figyelembe vevő finanszírozási rendszer kialakítása.

A Double Pass kilenc szempont (stratégia, szervezet, akadémiai személyzet fenntartása, a tehetségek felismerése és fejlesztése, egyéni tehetséggondozás, kommunikáció és személyzeti ügyek, a felnőttklubbal való együttműködés, létesítmények, végül – de korántsem utolsósorban – produktivitás) alapján vizsgálódott az akadémiákon.

A 2014 júliusában kivonatolva az MLSZ honlapján is közzétett 134 oldalas első jelentés lesújtó volt.

A belga szakemberek egyebek mellett ­megállapították: nem egységesek az edzői alapelvek, a toborzás nem megfelelően szervezett, a konkrét edzéscélok ritkán világosak, a terheléses vizsgálatokat nem mindenhol alkalmazzák, az edzői szoftverek használata ritka, az akadémiákhoz kapcsolódó klubok viszonyrendszere átláthatatlan, miként a bevételek és a kiadások könyvelése is, az igazgatósági struktúra helyett pedig elterjedt az egyéni döntéshozatal. Az összegzés azt sugallta: a rendszer alkalmatlan az eredményes működésre, s leginkább a sikertelenséget konzerválja.

A belga cég rangsorolta is a hazai akadémiákat. Ezt a lajstromozottak titokban akarták tartani – a titok megtartására a vizsgálatban részt vevő 15 akadémia írásos nyilatkozatot tett –, mégis kitudódott: a legjobbnak a Debreceni Labda­rúgó Akadémiát találták. A legnagyobb meglepetés pedig az volt, hogy

a felcsúti létesítmény – amelyet Orbán Viktor ugye Európa tíz legjobbja között emlegetett – idehaza is épphogy csak befért a tízbe

(holtversenyben a 9–11. helyet érdemelte ki). A felcsútinál csupán a Kecskeméti Labdarúgó Akadémia, illetve a pécsi, a ferencvárosi és a diósgyőri intézmény kapott gyengébb minősítést, de az utóbbi hármat még csak értékelni sem tudta a Double Pass, annyira nem feleltek meg a kívánalmaknak. (A gyulai Grosics Gyula Akadé­miát pedig az MLSZ illetékesei nem engedték vizsgálni, oly távol volt az akadémiától.)

Kényszerítő passz

A Double Pass auditálócég magyarországi tevékenysége az MLSZ-szel kötött szerződése alapján három fázisban zajlik. Az elsőben a belga cég szakemberei megvizsgálták az akadémiáknál zajló munkát, erről készítettek 2014 áprilisában egy meglehetősen lesújtó jelentést, amiből az MLSZ júliusban közölt részleteket.

A második fázisban, a tavaly ősszel kezdődő nyolc hónapos szakaszban jött a tanulás, a honi utánpótlás-nevelő intézmények vezetői afféle workshop jellegű tanfolyamon vettek részt, amelyen előadásokat hallgattak, saját ötletekkel állhattak elő, prezentációkat tarthattak, megvitathatták szakmai elképzeléseiket, végül pedig záróvizsgát kellett tenniük a nyáron.

Az audit harmadik szakasza pedig augusztusban kezdődött, és ismét az akadémiák működése áll a vizsgálat célkeresztjében, az első fázishoz viszonyított fejlődést vizsgálja elsősorban a belga cég. Ennek végén a tervek szerint három-négy kategóriába sorolja majd a magyarországi akadémiákat a cég, és ez a megkülönböztetés az állami támogatásokban is megmutatkozik majd. Az összegzés azt sugallta: a rendszer alkalmatlan az eredményes működésre, s leginkább a sikertelenséget konzerválja.

Persze mindenki mentegetőzött ezzel-azzal, elhangzott, hogy ez a jelentés nem a versenyről szólt, egyébként is a vizsgálat három fázisból áll (lásd keretes írásunkat), és a harmadik után kell majd a tanulságokat levonni. Felcsúton azzal védekezett ifjabb Tajti József, az akkori szakmai igazgató, hogy nincs semmi baj, csupán a belgák nem tudtak eligazodni azon, ki a Videoton, ki a Puskás Akadémia és ki a Felcsút SE játékosa, ez okozott félreértéseket. Szabó Tamás pedig azonnal óva intett mindenkit, hogy az akadémiai rendszer csődjéről beszéljen. „Ez nagyon átfogó, Magyarországon ­eddig példa nélküli vizsgálat, amely támpontot ad ahhoz, hogy a sikeres külföldi akadémiákhoz ­képest hol járunk, s miként tudunk előrelépni. A cél nem a minősítés, a számonkérés volt, ezt kellett megértetni a klubokkal is még a Double Pass megérkezése előtt."

Ennek ellenére az akadémiákról lehangoló véleménye van Muszbek Mihály sportközgazdásznak is, aki néhány napja írta a Népszabadságban, hogy „Magyarországon szervezett, de átgondolatlan, szakmailag eredménytelen és méregdrága utánpótlás-képzési rendszer alakult ki: 27 (!) központi labdarúgó-akadémia évi több mint hétmilliárd forint ráfordítással".

Nem is várható jó eredmény: az intézményekbe bekerülő gyerekek többségét ugyanis 6 és 12 éves koruk között nem tanították meg az alapokra, márpedig a srácoknak ebben az időszakban kellett volna megkapniuk azt a technikai felkészítést, amelyre a későbbiekben építeni lehet.

A gyerekkori képzés elmaradása eredendően befolyásolja a későbbi pályafutást; nem véletlen, hogy a hazai akadémiák a csaknem másfél évtized alatt egyetlen nemzetközi szintű labdarúgót sem neveltek ki.

Nagy szám volt, amikor egy magyar akadémián pallérozódó labdarúgó, nevezetesen Németh Krisztián 2007-ben az angol Premier Ligában ­szereplő Liverpoolhoz szerződött, de a vastaps végül nem csattant fel. A győri születésű futballista az ETO-ban kezdett játszani, majd az MTK Sándor Károly nevét viselő akadémiájára került, harminchét mérkőzésen szerepelt a kék-fehérek NB I-es csapatában, mielőtt a Mersey-parti város együtteséhez igazolt. A nagy Liverpoolban azonban csak előkészületi meccseken kapott lehetőséget, a bajnoki találkozókon a tartalékok között jutott szóhoz. Az angol klub kölcsönadta alacsonyabb osztályba, majd Németh Görögországba tette át székhelyét, ­aztán ismét a Hungária körút következett. A ­későbbiek során futballozott Belgiumban, valamint Hollandiában is, tavaly pedig az óceánon túlra utazott, a Sporting Kansas City futballistája lett. Az egyik legjobb játékosa volt a 2009-ben az U20-as vb-n bronzérmet szerző magyar válogatottnak, de utána

teljesítményével sem a hazai, sem a külföldi szakembereket nem tudta meggyőzni arról, hogy jelentős szerepe lesz a labdarúgásban. Mint az utóbbi évtizedek legtöbb magyar futballistájából, belőle is hiányzott valami.

Sokan féltették az amerikai ­kalandtól, mondván: teljesen eltűnik majd. Ám a huszonhat éves Németh egyre-másra rúgta a gólokat, a kansasi szurkolók hamar megkedvelték.

Aztán az idén szeptemberben aztán az Üllői úton, a románok elleni Eb-selejtezőn sokan nem akartak hinni a szemüknek. A régebben kissé flegma és gyakran indolens Németh nemcsak viselkedésével, játékával, de fizikálisan is labdarúgó benyomását keltette. Amerikában izmot „pakoltak rá", karakteresebb lett; az ilyesmihez ott nagyon értenek, bár meg kell jegyezni, edzője a magyar ­származású és korábban a Győrben futballozó Vermes Péter.

(Vajon a hazai trénerei miért nem tudták azt elérni, amit a tengerentúlra szakadt kolléga?)

Németh a román találkozó előtt már júniusban, a ­helsinki Eb-selejtezőn is szerepelt a válogatottban – ­addigi utolsó meccsét még 2013-ban játszotta a ­nemzeti együttesben –, a budapesti mérkőzés után pedig valamennyi kvalifikációs találkozón számított rá Bernd Storck, a magyarok német szövetségi kapitánya. Egy kivétellel mindig csereként lépett pályára, a norvégok elleni pótselejtező első találkozóján azonban végig a pázsiton volt.

A srácoknak 6-12 éves korban kell megkapniuk azt a technikai felkészítést, amelyre a későbbiekben építeni lehet
A srácoknak 6-12 éves korban kell megkapniuk azt a technikai felkészítést, amelyre a későbbiekben építeni lehet
Mirkó István / Népszabadság

Azon a gyepen, amelyiken Kleinheisler ­László bemutatkozott. Az ő szerepeltetését nagy csodálkozás fogadta. A vörös hajszíne miatt Scholesnak becézett középpályás úgy került a kezdő tizenegybe, hogy előtte több mint öt hónapig nem játszott bajnoki mérkőzést. Az ok: nem írta alá szerződéshosszabbítását a Videotonnal, a fehérváriak ezért az NB III-as tartalékcsapathoz száműzték, de ott is csak edzhetett, meccsen nem szerepelhetett. A magyar futball Örkény tollára való groteszkje ­azonban nem érdekelte Storckot, és a kapitány – meccshiány ide, meccshiány oda – a rendkívül fontos tétmérkőzésen a kezdőbe tette az újoncot.

A szakvezető kockáztatott: bejött. Kleinheisler oly felszabadultan futballozott Oslóban, mintha az utcák-terek bajnokságban szerepelne egy fehérvári dühöngőben. Kell-e még leírni: góljával nyert 1-0-ra a magyar együttes.

Kleinheisler huszonegy éves, sokan ájuldoztak, hogy ily fiatalon létfontosságú találkozón ­debütált a nemzeti együttesben. A történet azonban csak itthon különleges. A hüledezők kedvéért: 2010-ben egy Thomas Müller nevű német fiatalember lett a dél-afrikai világbajnokság gólkirálya. Ő abban az évben annyi idős volt, mint most ­Kleinheisler.

Vagy egy friss példa: a Milan első csapatában hetek óta remekül véd a tizenhat esztendős ­Gianluigi Donnarumma. A nyáron minden idők legdrágább francia labdarúgója lett a tizen­nyolc éves Anthony Martial, akiért a Manchester ­United 50 millió fontot fizetett a Monacónak, s az összeg különböző feltételek teljesülése esetén 80 millióra duzzadhat.

Anno Magyarországon is sokkal bátrabbak voltak a szakemberek: Puskás Ferenc, Albert ­Flórián, Bene Ferenc egyaránt tizennyolc évesen mutatko­zott be a válogatottban, Várady Béla pedig tizenkilenc volt, amikor először ölthette fel a ­címeres mezt. Persze ők négyen mind-mind klasszisok ­voltak, semmiképpen nem hasonlíthatók össze a maiak­kal, ám az sokat elárul a jelenlegi magyar futballviszonyokról, hogy egy külföldi edzőnek volt csak bátorsága „Scholest" beválogatni.

Pedig amint az az utóbbi hetekben kiderült, a magyar szakemberek is tisztában voltak a Puskás Akadémia korábbi növendékének képességeivel, de nem merték vállalni a rizikót.

(Nem védve a trénereket: Storck helyzete könnyebb. Őt nyilván nem érdekelte, hogy Orbán Viktor miniszterelnök megharagudott Klein­heislerre, amiért a középpályás nem akart a Videotonban maradni.) Vajon hány és hány ­meccs mehetett el az utóbbi évtizedekben azon, hogy a mindenkori szövetségi kapitány nem mert merészet húzni?

Hányszor lehetett hallani: tehetségesek a magyar játékosok, de a megnevezettek már jóval elmúltak húszévesek. Idehaza 23-24-25 esztendős labdarúgókat is még ígéretnek tartanak, holott a világtendencia ettől teljesen eltér.

Kettő maradt

Bernd Storck a Norvégia elleni pótselejtező miatt azt kérte: a minél jobb felkészülés érde­kében halasszák el az NB I 15. fordulóját. Az MLSZ erre igent mondott. Csakhogy a „külföldiek” nem tudtak előbb eljönni az edzőtáborba, ezért a szövetségi kapitány 36 tagú keretet állított össze. Közülük Botka Endre (Honvéd), Gyurcsó Ádám, Kleinheisler László, Sallai Roland (mind Puskás Akadémia), Kalmár Zsolt, Nagy Gergely (mindkettő Győr), Kovács István (Illés Akadémia), Németh Krisztián, Varga Roland (mindkettő Sándor Károly Akadémia) kezdte pályafutását akadémián.

A kapitány később 26-ra csökkentette a létszámot, elköszönt Nagytól, Botkától, Gyurcsótól, Sallai­tól, Kalmártól és Vargától. A két meccsen azután Kleinheisler és Németh jutott szóhoz.

A norvégok ellen jó benyomást keltett a húszéves ferencvárosi Nagy Ádám, aki korábban spanyolországi és portugáliai akadémián nevelkedett. Külföldi oktatóinak is köszönheti, hogy a visszavágón a sárga lapjai miatt eltiltott Gera Zoltán ­helyett Storck őt állította be a védekező középpályás posztjára, s nem keltett csalódást, sőt.

Kleinheisler László örkényi groteszk után kapott lehetőséget
Kleinheisler László örkényi groteszk után kapott lehetőséget
Hegedűs Gábor / Népszabadság

S ha már Gera... Új posztján remekül játszott Norvégiában. Király Gábor ugyancsak nagyszerűen védett, Dzsudzsák Balázs a budapesti meccsen úgy futballozott, ahogyan sokan már régóta várták tőle.

De Gera harminchét, Király harminckilenc éves, Dzsudzsák pedig decemberben lesz huszonnyolc.

Főszereplőink nem mai csirkék. S egyikük sem járt akadémiára...

Horvát kert

Déli szomszédunkban, Horvátországban csupán két futballakadémia működik, de ez párját ritkítja. A ­svájci központú Nemzetközi Sporttudományi Központ legfrissebb – e hónapban közzétett – listája alapján Európa negyedik legjobb utánpótlásképző klubja a Dinamo Zágráb, a hetedik a Hajduk Split (az első három helyre a Partizan Belgrád, az Ajax és a Barcelona került).

Mindez az eredményekben is megmutatkozik: a Dinamo fia­taljai 2012-ben és 2013-ban is megnyerték az U15-ös korosztály számára kiírt rangos nemzetközi torna, a Premier Kupa európai döntőjét, másodszorra pedig a Manchesterben rendezett világdöntőn is aranyérmet nyertek. De az ifjúsági tornákon elért eredményeknél is van fontosabb mutató: a „feladott” játékosok minősége, amely alapján az intézmény már nem csupán a zágrábi csapatot, hanem szinte az egész európai ­élfutballt ellátó akadémiának is tekinthető. Csak néhány Dinamo-növendék az utóbbi évekből: Luka Modric, Mateo Kovacic (mindkettő Real Madrid), Mario Mandzukic (Juventus), Vedran Corluka (Lokomotiv Moszkva, korábban Manchester City), hogy a 90-es évek zágrábi nevelésű világsztárjait (Zvonimir Boban, Robert Proszinecski) már ne is említsük.

A magyar edzők a sikertelenséget leggyakrabban azzal magyarázzák: kis és szegény ország vagyunk, kevés lakossal, így nem versenyezhetünk a nagy futballhatalmakkal. ­Akkor mégis mi a titka a négymilliós Horvátországnak, amely még geopolitikailag is csaknem hasonló helyzetben van, mint Magyarország?

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.