A vízilabdázóknál korábban rendszeres volt a hosszas, levegő-visszatartásos víz alatti úszás, amelyet Székely Bulcsú balesete után a Fradiban nem végeztek többé. Ő maga a történtek után soha nem úszott víz alatt huszonöt méternél hosszabb távot.
Az esetek háromnegyede halállal végződik
Shallow Water Blackout (SBW) – így hívják az Egyesült Államokban az ilyen típusú hirtelen rosszulléteket. Egy nemzetközi felmérés szerint 2006 és 2011 között 417 SWB-balesetet regisztráltak világszerte, ehhez 56 országból gyűjtötték össze az adatokat. 110-en élték túl a balesetet, 307 halállal végződött.
Az áldozatok 86 százaléka férfi. Több mint ötven százalékuk nem egyedül úszott, s a baj minden tizedik esetben csoportos úszás – edzés – közben történt meg. Ezek azonban csak hozzávetőleges adatok, mivel az esetek egy részénél a kiváltó okot nem derítik ki. Noha hazánkban a közelmúltban is történt több hasonló eset, amely szerencsére nem torkollt tragédiába, az érintett szülők nem nyilatkoztak lapunknak. Azt mondták, nem akarnak visszafelé mutogatni vagy bűnbakot keresni, mindössze azt szeretnék, ha a jövőben más gyerekekkel nem történne hasonló.
"Mint egy alvajáró"
Hogy mi zajlik le egy ilyen rosszullétnél, azt a Shallowwaterblackoutprevention.org honlapon töviről hegyire leírja egy amerikai édesanya, akinek 14 éves lánya lett rosszul. Egy forró augusztusi napon történt, Key Westben, Floridában. Salena akkoriban szinte egész nyáron az apjával versenyzett, hogy ki tud tovább úszni a medencében a víz alatt. A lány napról napra mindig egy kicsit tovább tudta visszatartani a lélegzetét. Már hazafelé készültek, amikor az utolsó napon is egy ilyen versenyt rendeztek, nem túl nagy medencében, ami tele volt emberekkel.
A fordulók között nem tartottak túl sok pihenőt, Salena pedig újból és újból menni akart, hogy legyőzze az apját. Egyszer csak az anyja arra figyelt fel, hogy a gyerek a víz alatt lebeg, kezeit ökölbe szorítva, mintha táncolna, szemei pedig csukva voltak. Azonnal beugrott utána, kivonszolták a gyereket a partra: habzott a szája, lila volt az ajka, remegett. Nem lélegzett, így haladéktalanul megkezdték az újraélesztését. – Néhány perc múlva a lányom vett egy mély lélegzetet. Felültettük, leültem szemben vele, s ő csak meredt rám zavartan, mint egy alvajáró gyermek, aki nem tudja, hogyan került éjjel a konyhába.
Ezután levegőért kezdett kapkodni, sírt, hogy nem tud levegőt venni. Aztán pánikba esett, kiabálni kezdett, hogy túl közel állunk hozzá. Később gyomorfájásra panaszkodott. Pillanatok alatt megérkeztek a mentősök, oxigént adtak neki. Azonnal mondták, hogy ezek tipikusan a sekély vízi ájulás tünetei. Erről a jelenségről a szülők korábban még csak nem is hallottak. A honlap, amelyen az írás megjelent, azért jött létre, hogy az érintettek figyelmét felhívják ezekre a veszélyekre. A felvilágosító munkát mások mellett a Michael Phelps Alapítvány is támogatja, a mozgalom élére pedig maga Bob Bowman, a világhírű úszó edzője állt.
A sportolók számára is ismeretlen veszély
– Sokan úgy hiszik, hogy teljesen biztonságban érezhetik magukat az úszómedencében, ha jó erőnléttel rendelkeznek és jól megtanultak úszni. Sajnos az amatőr úszók és a profi sportolók számára alig ismert a sekély vízi ájulás jelensége – írta nemrégiben a Sportorvos.hu portálon is megjelent tanulmányban két magyar szakorvos, Vasas Szilvia és Horváth Gábor, akik kutatják is ezt a területet.
Céljuk az egészségnevelés, figyelemfelhívás, s ezen keresztül az ilyen jellegű balesetek megelőzése. Korábban több évet töltöttek az Egyesült Államokban kutatóorvosként. Hangsúlyozták: nem céljuk a pánikkeltés, odafigyeléssel ugyanis ez a fajta baleset elkerülhető. Szavaik szerint Magyarországon a megelőzéssel kapcsolatos szakmai egyeztetés már elindult.
De hogyan fordulhat elő, hogy egy remekül úszó, fiatal és egészséges sportoló megfullad a medencében? – A hosszas légzésvisszatartással járó víz alatti úszás edzésmódszerét régóta alkalmazzák a vízi sportok számos szakágában. Az egy légvétellel történő víz alatti úszás során a sportolók sokszor saját határaikat feszegetve, tűréshatárig tartózkodnak a víz alatt. Egyesek úgy vélik, hogy ezzel a módszerrel javítható a sportoló tüdőkapacitása és teljesítőképessége. Megismerteti vele az alacsony oxigénszint (hipoxia) kiváltotta stressz érzését, s felkészíti őt a versenyeken várható szituációra.
A sportolók magaslati tréningjével szemben azonban ezen hipoxiás módszer előnyeit mostanáig nem sikerült meggyőzően bizonyítani – fogalmaz tanulmányában az orvos szerzőpáros. Az eszméletvesztés gyakori oka az úszó előzetes „túllélegzése”, hiperventilációja. A víz alatt végzett intenzív fizikai aktivitás során fokozatosan romlik a szervezet oxigénellátása. Az úszó felszínre történő visszatérését a szervezet emelkedő szén-dioxid-szintje – hiperkapnia – váltja ki, ennek kritikus szintje fölött ugyanis a légvétel kényszerűvé válik.
Az úszók előzetes túllégzése, amivel együtt jár a szén-dioxid fokozott kilélegzése, megnöveli a víz alatt tölthető időt. Rossz esetben azonban – épp a hiperventiláció miatt – az úszó szén-dioxid-szintje a normálisnál később éri el a légvétel elindításához szükséges szintet, s még ezelőtt kimerülnek szervezetének oxigéntartalékai. Ekkor agyi hipoxia következtében eszméletvesztés, illetve segítség hiányában fulladás következik be.
|
| Fotó: Ujvári Sándor / MTI |
A víz alatti ájulást sokszor semmilyen tünet vagy figyelmeztető jel nem előzi meg. Bárkivel, de leggyakrabban a tapasztalt, jó fizikai kondícióban lévő úszókkal történik meg, és akár térdig érő vízben is előfordulhat. Típusos helye az úszómedence. Általában teljesen egészséges, sokszor élsportoló fiatalok, legtöbbször férfiak az áldozatok. A fokozott fizikai terhelés, a hiperventiláció, illetve az egymás után többször ismételt víz alatti úszás növelik a kockázatát. A sekély vízi ájulás hátterében ritkábban állhatnak korábban fel nem ismert betegségek – ritmuszavarok, epilepszia – is.
Már sokfelé tiltják
A veszélyeztetett sportolók elsősorban az úszás, a vízilabda, a szinkronúszás és a búvárúszás művelői. Az úszó mentését nehezíti, hogy az eszméletvesztést követő másodpercekben az illető még tesz néhány ösztönös mozdulatot, és medencén kívül állók számára úgy tűnhet, hogy nincs semmi baja – fogalmaz Vasas Szilvia és Horváth Gábor, akik szerint a balesetek jelentős része bizonyos szabályok betartásával elkerülhető. Lehetőleg mellőzni kell a hosszabb ideig tartó víz alatti úszást. Ám ha mégis végzik, akkor előtte a szapora belégzés-kifújás helyett egyetlen mély levegővétel ajánlott, s azt javasolják, hogy ezzel az egy lélegzettel legfeljebb egy medencehosszt ússzanak a sportolók.
– Az amatőr úszóknál, különösen gyermekeknél sem ajánlottak olyan „versenyek”, hogy ki tud tovább a víz alatt tartózkodni egy légvétellel. A víz alá merülőket szorosan figyelni kell, még akkor is, ha jó úszók. Nem képezheti vita tárgyát, hogy a víz alatti hipoxiás gyakorlatok csak szoros felügyelet mellett végezhetők. Hipoxiás edzéseken mentésben és újraélesztésben járatos személy jelenléte szükséges, illetve esetleg több sérült egyidejű mentését és újraélesztését is meg kell oldani. A víz alatti úszás nem játék! Az egyszerű szabályok betartása és betartatása életeket menthet. A világ számos országában már tiltják a hosszas víz alatti úszást és a víz alatti hipoxiás tréningek végzését, illetve ezeket az extrém veszélyes tevékenység kategóriába sorolják. Időszerű lenne hazai irányelvek, szabályok kidolgozása a megelőzés érdekében – fogalmaznak a tanulmány szerzői.
Kellő mennyiségben hasznos a víz alatti úszás?
Takács Zoltán harmincöt éve edzi a szolnoki úszókat, kisiskolásoktól az egyetemistákig. Ez idő alatt egyszer sem fordult elő ilyen baleset a medencében. Szerinte ennek részint az a magyarázata, hogy a jó edző személyre szabottan ismeri minden tanítványa képességeit és korlátait, betartja a szakma szabályait, és nem kockáztat feleslegesen.
– Vannak világszínvonalú, nemzeti, megyei és városi szintű sportolók – ezt tudomásul kell venni, ehhez kell alkalmazkodni. Attól még nem szabad abbahagyni a sportolást, mert Gyurta Daniból csak egy van. Ha jónak születtél, kihozzuk belőled a legjobbat, de attól is jó ember vagy, ha nincs elég tehetséged hozzá – mi ezt a szemléletet próbáljuk átadni a tanítványainknak – mondta. Szavai szerint az edzéstervbe beillesztett víz alatti úszás olyan, mint almás pitén a porcukor: ha sok van belőle, elromlik a sütemény, kellő mennyiségben adagolva azonban tökéletesre varázsolja az ízeket.
– Tudomásul kell venni, hogy a víz alatti levegő-visszatartás egyfajta dopping a versenyző számára, s arra szolgál, hogy a szervezet „levegővételi reakcióidejét” mesterségesen meghosszabbítsák. Kis túlzással olyasfajta erőkifejtést igényel, mint oxigénpalack nélkül felmenni a Himalájára – fogalmazott.
– S ebben rejlik a kockázat is, mert van egy pont, ahol az úszó a minél nagyobb teljesítmény érdekében tovább úszik, mint amennyit bír, ezért elveszti a kontrollt, s elájul a víz alatt. Tudni kell, melyik szervezet mire képes, s azt is, hogy minden képesség csak egy bizonyos szintig fejleszthető – mondta Takács Zoltán, aki azt is hangsúlyozta: náluk legfeljebb az edzésidő húsz százalékát fordítják légzés-visszatartásos gyakorlatokra.
Székely Bulcsú, aki ma már egy budaörsi uszodát vezet, s a Központi Sportiskolában Szívós István mellett segíti a vízilabda-utánpótlás nevelését, azt mondta: semmikép sem szabad elijeszteni a gyerekeket. Rosszulléte után ő is legyűrte az ellenérzéseit, s tovább sportolt. Azt azonban mindenkinek meg kellene tanulnia, hogy biztonságban érezze magát a víz alatt, ne nyeljen levegőt, ne essen pánikba. Ha pedig a légzésvisszatartás az edzés része, ott a trénernek árgus szemekkel figyelnie kell a vízfelületet. Ahogyan Takács Zoltán fogalmaz: egy úszóedző sosem csacsoghat edzés közben a szülőkkel.
Egy pillanatra sem veheti le a szemét a vízről.
