A női kajaknégyes olimpiai aranya a tét: lengyel óvja a magyart
Amint az köztudomású, Fazekas – Zur Krisztinaként – az Egyesült Államok színeiben vett részt a tavalyi világbajnokságon, s K–1 1000 méteren a második helyet szerezte meg Csipes Tamara mögött. (A szövevényes ügy különös adaléka: Fazekas soha nem volt amerikai állampolgár, csupán az Egyesült Államokban élő edzőférje, Rami Zur révén kerülhetett be a tengerentúli csapatba.)
A szabály azt mondja ki: amennyiben egy versenyző az olimpiát megelőző három esztendőben más ország képviseletében ül hajóba, úgy csak külön engedély birtokában szerepelhet a játékokon egyéb színekben. Ennek megfelelően a magyar sportági szövetség el is járt az amerikai partnerszervezetnél, s miután a jóváhagyás megérkezett, idehaza hátradőltek az illetékesek: az akadályok elhárultak.
A lengyelek ezt – utóbb – másképp látják. Nézetük szerint az Olimpiai Charta alapján a Magyar Olimpiai Bizottságnak is be kellett volna szereznie a hozzájárulást, méghozzá a NOB-tól, ám ez nem történt meg.
A MOB-ban – a sportági szövetség vezetőinek tájékoztatása alapján – úgy gondolták: a kajakosoknál lévő dokumentum elegendő a nevezéshez. Ráadásul az említett charta angol és francia nyelvű szövege között eltérés van: az egyik szerint vagy a szövetségnek, vagy a nemzeti olimpiai bizottságnak kell beszereznie a rajtengedélyt, míg a másik változatban az „és” a kötőszó: vagyis mindkét szervezetnek külön-külön kell kérvényért folyamodnia.
A lengyelek megkeresése nyomán a Nemzetközi Olimpiai Bizottság most levélben fordult a MOB-hoz: fejtse ki véleményét az ügyben. Mivel a NOB félrevezetési szándékot, netán csalást aligha feltételezhet a magyarok részéről, jó eséllyel bízhatunk benne: az ügy végkimenetele nem az lesz, amire a lengyelek számítanak...
Érdeklődésünkre Borkai Zsolt MOB-elnök annyit mondott: „A hír igaz. A kajakszövetség vezetőivel azon vagyunk, hogy minél hamarabb kialakítsuk közös álláspontunkat, és arról tájékoztassuk a NOB-ot.”
