A magyar bajnoknak a korábbiaknál hosszabb, ugyanakkor könnyebb utat kellett bejárnia, amelyből már csak egy lépés  megtétele maradt hátra.

Michel Platini, az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) elnöke a  megválasztásakor ígérte, hogy a BL megreformálásával igyekszik a korábbinál komolyabb lehetőségeket biztosítani az elittől eltávolodott, főként kelet-európai kluboknak, melyek számára a  selejtező nem sok reménnyel kecsegtetett korábban, mivel rendre igen kiváló élcsapatokkal akadhattak össze a főtáblára kerülésért.

A kvalifikációs sorozat átalakításának lényege, hogy a  bajnokként induló csapatok - mint a Debrecen is - és az erősebb bajnokságokból nem első helyezettként érkező csapatok külön ágon vetélkednek a főtábláért. Ez ugyan a korábbiaknál hosszabb, ugyanakkor könnyebb utat jelent, hiszen a hajdúságiaknak az eddigi kettő helyett három párharcot kell(ett) megnyerniük ahhoz, hogy főtáblára kerüljenek, viszont nem találkozhattak Európa 13 legerősebbnek tartott bajnokságának képviselőjével. A Debrecen annak a 13 pontvadászatnak a selejtezőre kényszerülő képviselőit kerülte el, amelyekből a győztes alanyi jogon a főtáblán kezdheti meg a küzdelmet.

Ezzel olyan szituáció nem fordulhatott elő, mint amilyen például  2002-ben, amikor is a Zalaegerszeg a Manchester Uniteddel került  szembe a főtáblás szereplésért vívott párharcban.

A bajnokok ágán négy fordulót rendeztek, de a magyar aranyérmes csak a másodikban kapcsolódott be a küzdelembe, melynek végén öt  csapat kerül a csoportszakaszba. A nem bajnokok ágán csak a 3. és 4. fordulóban rendeztek-rendeznek párharcokat, s onnan is öt együttes  jut főtáblára.

Azok a csapatok, amelyek a BL-selejtező harmadik fordulójában maradtak alul, az Európa Liga utolsó selejtezőkörébe kerültek át, míg a negyedikben elbukók a második számú európai sorozat 48  csapatos főtábláján folytatják szereplésüket. Azaz amennyiben a  Debrecen elvesztené negyedik fordulós párharcát a bolgár Levszki Szófiával szemben, az EL csoportkörében játszhatna.