galéria megtekintése

A varrógép és az esernyő találkozása a boncasztalon

0 komment


Bodnár Zalán

Sokan azok közül, akik a magyar labdarúgáson szocializálódtak, úgy vélik: a futball és a szépirodalom kereszteződése csak olyan véletlen lehet, mint a varrógép és az esernyő találkozása a boncasztalon. Ám ahogyan Luis Pereira vagy Alessandro Nesta művészetté tudta varázsolni az alapvetően rombolásra, elhárításra kitalált középhátvédposztot, úgy bizonyítja hétről hétre a pozsonyi Pátria Rádióban Gazdag József, hogy a futballról is érdemes a kényes nyelvi és irodalmi igényeket is kielégítő diskurzust folytatni, s a magas kultúrával párosítani. Az egyetlen felvidéki magyar nyelvű rádió minden kedden jelentkező, három és fél órás Rangadó című műsora – különösen annak Futball és irodalom című állandó rovata – kimagasló minőséget képvisel a sportmédiában.

„A futball éppen olyan releváns irodalmi téma, mint az élet, a halál vagy a szerelem"

– mondja lapunknak a műsor ötletgazdája, szerkesztője és egyben műsorvezetője, aki korábban tíz éven át az Új Szó Focitipp című futballmellékletét szerkesztette.

 

– A magyar irodalom bővelkedik olyan alkotókban, akik elkötelezték magukat a labdarúgás iránt: Szabó Lőrinc megverselte az Aranycsapat tetteit, Zelk Zoltán gyönyörű lírai képekben jellemezte a magányos futballdrukkert, Esterházy Péter maga is futballista – öccse, Márton pedig válogatott játékos – volt, s jelent meg futballkönyve Kőrösi Zoltánnak, Darvasi Lászlónak, Sajó Lászlónak, van megható futballtémájú novellája Spiró Györgynek és így tovább. Sőt: minden idők talán legszebb, legesszenciálisabb futballkönyvét is magyar író, Mándy Iván jegyzi A pálya szélén című alkotásával. Idetartozik, hogy a klasszikusok közül Radnóti Miklós és Kosztolányi Dezső szerette hallgatni a rádiós meccsközvetítéseket, József Attila pedig Félidő 0-0 címen írt verset. A világirodalomban hasonló a helyzet, Albert Camus-től Vlagyimir Nabokovon át Salman Rushdie-ig rengeteg író imádta ezt a csodálatos és misztikus jelenséget, amelyet futballnak hívunk."

A közelmúltban az Egy futballfüggő naplójából című könyvével jelentkező Gazdag – aki egyáltalán nem úgy szólal meg a műsorban, mint egy sportriporter, inkább mint egy esztéta – úgy gondolja, az ilyen rádiós adásnak missziós feladata is van. „Műsorvezetőként arra vágyom – fűzi hozzá –, hogy azzal az érzéssel állhassak fel a műsor végén a mikrofon mellől: a hallgató megtanult valamit a világról, megértette a futball és az élet összefüggéseit. Remélem, nem túl nagy vállalás ez."

Ha az, ha nem, bátor és nemes.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.