A kudarcos kvalifikáció után a ma már testnevelési egyetemi rektor Mocsai Lajos kapitány lemondott; utóda a sportág élő legendája, a kirgiz származású, spanyol állampolgárságú Talant Dujshebaev lett. A játékosként és trénerként egyformán szenzitív sportember szinte lehetetlen küldetésre vállalkozott, s ígéretet tett rá, hogy csapatával megragadja a vékony szalmaszálat.

Nagymester (Dujshebaev) és Nagy László Korponai Tamás

Ennek első lépéseként a jövő évi Eb-részvételt kell kiharcolni, s ha csak ezt nézzük, feltétlenül sikeres volt a premier. Dujshebaev két győzelemmel mutatkozott be a sorozatban: a portugálokat egy, az ukránokat tizenhárom góllal múlták felül játékosai, s bár a széria vége még odébb van, jó eséllyel megjósolható, hogy a magyarok – a csoport negyedik együttese, az orosz garnitúra társaságában – kivívják a jogot a szereplésre.

A további feladatokról egyelőre értelmetlen beszélni, arról viszont talán nem hiábavaló, hogy a múlt hét végi, oviedói torna után – melyen a többség harmatos produkciójával, három meccsen három vereséget szenvedve utolsó lett a magyar válogatott – a közösségi oldalakon máris többen megtalálták a „bevándorló” edzőt. Miközben a sportág legjobbjai Katarban készülnek bemutatkozásukra a vb-n, idehaza van idő a kesergésre, s még arra is, hogy ismét fény derüljön rá: nem elég, hogy a csapat erősen közepes, a közeg sem éppen „világbajnoki”.

A hazai és a külföldről érkezett edzők szembeállítása olyan színtéren, amelyen spanyol a kétszeres BL-címvédő női csapat edzője, a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe első alkalommal bekerülő férfigárda trénere és az EHF Kupa-győztes férfiegyüttes mestere is (azaz a határokon túlról érkezett mindenki, akinek a magyar kézilabdázás az utóbbi időben köszönni tartozott), finoman szólva is kártékony megnyilvánulás. (Jóllehet kétségtelen: a klubedzők klasszis légiósok sorával is számolhatnak, szemben a szövetségi kapitányokkal.)

Az pedig, hogy Dujshebaevet két tétmeccs megnyerése és három tét nélküli találkozó elveszítése után „ekézik”, végtelenül igazságtalan is. Aligha ő tehet ugyanis arról, hogy bár a széleken nyilvánvalóan vérfrissítésre lenne szüksége a társaságnak, még csak megfelelő jelölt sincs a posztokra, meg arról, hogy a beállóst erőteljesen foglalkoztató mediterrán iskola elsajátítása azért ütközik nehézségekbe, mert a magyarok „verekedő emberei” jóval kevésbé robusztusak, mint az elvárható volna.

Az meg végképp nem a világ legkeresettebb szakemberei között jegyzett edző bűne, hogy a fiúk juniorválogatottja – követve a nagyokat – a napokban maradt le a világbajnoki szereplésről, mert Hollandia együttese megelőzte a selejtezőtornán. Ez talán még elkeserítőbb, mint az, hogy a vb-t mától biztosan, a riói olimpiát pedig jövőre valószínűleg a magyarok nélkül rendezik...