Grand Stan
A mostani ausztrál bajnokság is jelzi: gondosan körbefogja hazánkat a sikertenisz. Szigetként dacolunk az idővel, szinte csak nekünk „sikerül” a falakon kívül maradnunk. A szerbek diadalairól már sokszor szóltunk, az elmúlt időszak rengeteg romániai versenye is „kitermeli” a Halep-szintű világklasszis teniszezőket, tüsténkednek a szlovének, nem beszélve a horvátokról. S itt vannak északi szomszédaink, lám – a futballból átvett szpíkeri szóhasználattal – „jönnek a csehszlovákok”...
Ami – ismerve az akkor még egységes ország teniszmúltját – Lendl, Navratilova, Novotna karrierje és a kiépített szakmai infrastruktúra nyomán egyáltalán nem meglepő az utódállamokban, Csehországban és Szlovákiában sem. Ha belegondolunk, hogy 2003 nyarán a buda örsi tenisztornán – nyakigláb tinédzserként – az a tizennyolc éves Tomas Berdych nyerte élete első Challenger-versenyét, aki most elődöntőt játszott az Australian Openen, akkor minimum elszomorodunk, hogy a mi pályáinkról, a mi edzőink kezéből vajon miért nem kerül ki hasonló tehetség.
Némi adathalászással rábukkanhatunk a 2005-ös junior leányok világranglistájára is. Hosszabb, rövidebb idő alatt szinte mindegyikük befutott. A tizennyolc év alattiak akkori legjobbjai közül Azarenka, Wozniacki aWTA-rangsor élére is felkapaszkodott, de e korosztályból wimbledoni bajnok volt Kvitova, döntős Lisicki, Radwanska, s a többiek, mint Cirstea, Pavljucsenkova, Klejbanova vagy Wickmayer, szintén elismert teniszezők. E generáció tagja Cibulkova is, aki májusban lesz huszonöt esztendős, s most ért eddigi karrierje csúcsára.
A mindössze 159 centire nőtt, csupa izom „minibombázó” (beceneve: Pocket Rocket), termetéből is adódóan, akkor számíthat igazi sikerre, ha játéka stabillá válik, és megbízható, türelmes tenisszel tudja ellensúlyozni a fizikai erejüket latba vető vetélytársakat. Tizenhárom hónappal ezelőtt, Sydney nagy tornájának döntőjében még 6:0, 6:0-ra „lebiciklizték”. Akkori legyőzőjének, Agnieszka Radwanskának most visszavágott. Cibulkova (a francia Gael Monfils exbarátnője) a csütörtöki elődöntőben 6:1, 6:2-re verte az előző nap a kétszeres címvédő Azarenkát búcsúztató, ötödikként kiemelt lengyelt. Ezzel a szlovák teniszezőnő helyet kért magának élete első Grand Slam-döntőjében, melyet mire e sorok az olvasó kezébe kerülnek, péntek reggel hat órától már le is játszott a 2011-es Roland Garros-bajnok kínai Li Nával (a negyedik kiemelt ázsiai teniszezőnő az elődöntőben a tizennyolc esztendős kanadai meglepetés-kisasszony, Eugenie Bouchard ellen nyert 6:2, 6:4-re).
A férfiversenyen az a nagy kérdés, hogy összejön-e a GS-história első „tiszta” svájci aranymeccse. A (középeurópai idő szerint) ma délelőtt fél tízkor kezdődő elődöntőben a spanyol Nadal (1.) ellen Federer (6.) próbálkozik „felnőni” a feladathoz, hiszen alpesi honfitársa, Wawrinka (8.) már teljesítette a maga penzumát: „Grand Stan”, ugye, Grand Slam-döntőt játszhat.
A cseh Berdych (7.) elleni több mint három és fél órás mérkőzésen 6:3, 6:7, 7:6, 7:6-ra győzött a svájci, s az egyenlő erők küzdelmét jelzi, hogy a győztes143, avesztes 142 pontot ütött. S valóban hajszálnyi volt a különbség a két gladiátor között; talán a valamivel jobb összpontosítás döntött Wawrinka javára. A kiélezett pillanatokban tisztább volt a feje Berdychénél, aki – noha már járt Grand Slam-döntőben (2010-ben Wimbledonban) –a kritikus helyzetekben megingott: a tie-break ideg őrlő perceiben mindig „elszórt” egy-két kettős hibát. Így aztán hiába teniszezett bámulatosan ő is, nem nyert. A találkozóról még annyit: mindig a nagy négyesre koncentrálunk, pedig a kvartett tagjai mögött némiképp árnyékban lévők is csodálatos játékkal tudják megajándékozni a publikumot.
Az más kérdés, hogy a Federer–Nadal álomderbi még ennél is nagyobb élményt ígér...
