Roggyant trió meg a vének
Még nem tudjuk, ki lesz az észak-amerikai profi kosárlabdaliga idei bajnoka, de a legizgalmasabb kérdés már régen eldőlt. A bajnokság kezdete előtti esélylatolgatónkban azt találgattuk izgatottan, hogy vajon az idén is a nagyon nagy Michael Jordan nagyon kis csapata, a Charlotte Bobcats lesz a tökutolsó, vagy akad majd nála is rosszabb. Láttunk csodát: akadt. Az Orlando Magic egy meccsel még kevesebbet (a 82-ből 20-at) nyert, mint a Bobcats.
A tavalyelőtti bajnok, a Dallas Dirk Nowitzkival csúfosan leégett, a rájátszás közelébe sem került. Szintén nagyon közel volt a kieséshez a Los Angeles Lakers, amelyet az évadot megelőző szavazáson az NBA-s csapatok igazgatóinak 60 százaléka a Nyugati főcsoport élére, a nagydöntőbe várt, miután Kobe Bryant és Paul Gasol mellé még a legeslegjobbak közé tartozó irányító és center, Steve Nash és Dwight Howard is oda szerződött. Ehhez képest az együttes az utolsó fordulóban éppen hogy beverekedte magát a rájátszásba, de minek... Egyetlen meccset sem nyert. Igaz, hogy a szezon végére Bryant kidőlt, de vele együtt sem mentek semmire. Bizony lehet, hogy Nash, a liga legintelligensebb irányítója bajnoki gyűrű nélkül vonul majd vissza. Charles Barkley után ő lehet majd a legjobb gyűrűtlen a Hírességek Csarnokában.
Az NBA-csapatok főnökei a Lakersen kívül a tavalyi nyugati győztest, az Oklahomát tartották a főcsoport esélyesének. A San Antonio Spurst senki nem említette. Nyilván azért nem, mert a Spurs kiválósága már-már unalmas, ezért szereti mindenki elfelejteni, hogy időtlen idők óta folyvást favorit. Mindenki mindig azt várja, mikor jár le az öregek ideje. A Spurs nagyon régóta ugyanazokkal ugyanúgy, ugyanolyan eredményesen játszik, bármikor elérhet bármit. Ha bajnok, abban nincs semmi érdekes. Tizenhét éve tartja kézben a csapatot a nagy stratéga, Gregg Popovich, tíz-tizenöt éve együtt játszik ott a kitűnő Duncan, Parker, Ginobili trió. Ők már négy nagydöntőt nyertek így együtt, és még egyet sem vesztettek. Most lehetőségük van rá, hogy veszítsenek egyet. Vagy nyerjenek még egyet.
Az Oklahomát a Duncanéknél egy szűk évtizeddel fiatalabb trió, a három dobógép, Kevin Durant, Russel Westbrook és James Harden vitte be tavaly a nagydöntőbe. Hardent elengedték a buták, Westbrook a rájátszás második meccsén súlyos térdsérülést szenvedett, Durant egyedül maradt, így a gárda kiesett, miután a Memphis Grizzliesszel vívott öt szoros meccsből – mely bárhová eldőlhetett volna – négy a Memphis javára dőlt el.
A két trió között van korban – a legjobb korban – a harmadik, Le-Bron James, Dwyane Wade, Chris Bosh, mely hármast Miamiban hozták össze, hogy az együttes néhány évre elfoglalja az NBA trónját. A csapat három év alatt harmadszor jutott a nagydöntőbe, védi a bajnoki címet, esélyes.
Vagy sem.
A Miami magabiztossága a főcsoportdöntőben megtört. Nincs jó állapotban, nincs jó formában se Wade, se Bosh. Az Indiana Pacers háromszor is megverte őket. A hatodik meccsen egészen szánalmasan kosárlabdáztak. Ha a kezdő ötösök játszanák le a meccseket, simán kiestek volna. Csak hát sokkal gazdagabb az eklézsia Floridában, mint Indianában, Egy Ray Allent lehet ott becserélni a padról meg a rémisztő kinézetű Chris Andersent, aki elképesztő dobószázalékkal hajigálja a kosarakat. Az NBA honlapján lehet szavazni a bajnoki döntő kimenetelére. A többség szoros döntőre és a Miami győzelmére számít. Én nem. Az a benyomásom, hogy a Miami most van abban az ingatag állapotban, amikor Gregg Popovich a maga nagyon stabil csapatával, a fölöttébb tapasztalt és dörzsölt öregfiúkkal „megfoghatja” a Heatet.
Három nagyon rokonszenves csapat játszotta be magát a szívünkbe ebben a play-offban: a Memphis, az imént említett Indiana és a Golden State Warriors. Ezek toporognak a nagy sikerek küszöbén. Az Indianának az a legnagyobb baja, hogy a kezdő ötöse mögött szinte senki sincs. A Pacerst már a harmadik éve csak a keleti győztes tudja kiverni a rájátszásból. Frank Vogel nagyon tudatos, higgadt, fegyelmezett és teherbíró csapatot formált. A fazont meghatározó, szervező középpont – sajátos módon – nem az irányító, hanem a kivételesen kulturált, okos centerjátékot játszó Roy Hibbert.
A Memphis egészen másképp rokonszenves csapat. Akkor hatékony igazán, amikor a csapat motorjai –Marc Gasol és Zach Randolph – felpörögnek, és szenvedélyből játszanak. Az Oklahoma elleni bravúros győzelmük ennek a play-offnak a legnagyobb szenzációja. A Spurs ugyan négy meccsen kisöpörte őket, de abból kettő döntetlen volt hosszabbítással.
A Warriors első meccse a Spurs ellen felejthetetlen maradt. A Golden State – a hihetetlen formában játszó irányító Stephen Curry vezérletével –zseniális játékkal alázta a San Antoniót 44 percen át. Tizenhat ponttal vezetett négy perccel a vége előtt, amikor hirtelen belé állt a görcs, a Spurs hosszabbításra mentette, majd megnyerte a meccset. A Warriors még azután is megnyert két mérkőzést; ha nincs az az átkozott négy perc, akkor lehet, hogy San Antonió-i vének már régen nyaralnak, ahelyett, hogy a csütörtökön kezdődő döntőre készülnének.
