A klubok többsége működési költségeinek (az utazásoknak, a fizetéseknek, a versenyeztetésnek) egy részét is ebből a forrásból állja. Sok amatőr sportszervezet lényegében e programnak köszönheti a túlélést.

(A Magyar Labdarúgó Szövetség saját – jelentős nagyságrendű – TAO-bevételeinek köszönhetően radikálisan csökkentette a versenyeztetési költségeket az amatőr bajnokságokban, minek nyomán megannyi, a megszűnés határán egyensúlyozó együttes maradt életben.)

A TAO-szisztéma legnagyobb pozitívuma alighanem éppen az: hozzávetőleg nyolcszáz településre jutott az extra forintokból. Megannyi apró falu olyan beruházást hajtott végre, amelyről évtizedek óta nem álmodott, azaz az amatőr részleg revitalizációjához jelentősen hozzájárult a program. (A lyukas mezek cseréje, a labdavásárlás, az öltözőfestés, a pálya újrafüvesítése, a rohadó vizesblokk felújítása megannyi projektben szerepelt.)

Ugyanakkor a rendszerműködése strukturális problémákat is okozhat. A kluboknak ugyanis az állam nemcsak a legfontosabb, de egyben nélkülözhetetlen pillérévé is vált. Nem csupán azért, mert – ha közvetve is – növelte a támogatásokat; hanem, mert egyúttal – a program mellékhatásaként – csökkentek a magánszektorból érkező bevételek.

Amint Radnai előadásában rámutatott: a szponzoráció lényegében befagyott. A cégek többsége nem kíván extra forintokat juttatni a testkultúrának, mert támogat a TAO-n keresztül. Csakhogy ez a jelenség rendkívüli veszélyeket rejt magában, mivel a vállalatok így nem a saját pénzükből áldoznak, hanem az államnak szánt adót utalják át.

A sportmecenatúra és az üzleti alapú szponzoráció keretében extra keretből segítették a testkultúrát. Ez az összeg azonban mind dinamikusabban csökken. Ez nem csupán azért kontraproduktív, mert visszaveti a sportpiac fejlődését, hanem – paradox módon – a TAO-rendszer kibontakozását is korlátozza. A programokhoz az önrészt ugyanis kevés önkormányzat képes előteremteni, így szponzori bevételek nélkül sokszor lehetetlenné válik a klubok küldetése.

További negatív hatás: a piaci alapú megállapodások száma érdemben csökkent. A jogszabály előírja ugyan, hogy a sportszervezet semmiféle ellenszolgáltatást nem adhat a TAO-támogatásért cserébe, de nem lehetetlen kitalálni, hogy néhány „alulárazott” megállapodás keretében miként juthat releváns hirdetési felülethez a partnertársaság.

A jogszabály hatálybalépése óta alig több mint egy év telt el, azaz a jogalkotói beavatkozás alapjaiban változtathatná meg a rendszert. Ilyen szándékról azonban – egyelőre – nem tudunk.