Ma már nem az a téma, hogy Szilágyi Áron mesésen menetelt a páston, hogy Gyurta Dániel hősiesen verte vissza a brit támadását a medencében, hogy Risztov Éva a pokol aljáról úszta föl magát a dobogó tetejére vagy hogy Pars Krisztián „kihajította” a kalapácsot a stadionból. Ma már új történetek vannak.

A Vasas vívószakosztályának vezetője arról beszél például, hogy a klubban versenyző Szilágyi győzelme nyomán annyi új gyerek jelentkezett náluk, hogy lassan másik terem után kell nézniük. Nap mint nap látom, amint Berki Krisztián buzdítja heti három óra sportolásra a televízióban a pamlagon csipszet ropogtatva heverészőket, és a lólengés királyának szavára talán adnak még ők is. De az sem kevésbé pozitív fordulat a korábbi időkhöz képest, hogy Borkai Zsolt MOB-elnök minden nyilatkozatában mértéktartásra szólít föl, s azt mondja, hagyjuk ezt a sportnemzet lózungot, mert aranyak ide vagy oda, majd akkor leszünk az, ha Berkinek már nem kell „hakniznia” tévécsatornáról tévécsatornára...

És jönnek a fordulatok is: Kemény Dénes lemondott. Benedek Dalma már szerbnek tekinthető. Immár Janics Natasa is. A három aranyban részes Storcz Botond kajakszövetségi kapitánynak pedig megüzenik, a jövőben inkább szakágvezetőket alkalmaznának helyette.

„Posztolimpiai” történetek sora jól értesültek kommentárjaival, a szomorú jövő felvázolására szakosodott „jegyzetelők” sötét prognózisaival, pedig hát... A pólóválogatottal három egymást követő olimpián győztes, majd most betliző Kemény távozása maga a papírforma, s az információban legföljebb annyi a hír, hogy a számára fölkínált jó néhány pozíció, lehetőség közül vajon melyiket választja majd az utóbbi évtizedek legsikeresebb magyar szakvezetője. Benedek Dalma országváltására is csak azok kaphatják föl a fejüket, akik korábban átsiklottak afölött, hogy a kajakos hétszeres világbajnokként maradt le három olimpiáról is, mindennek a tetejébe szerb a férje. Janicsnak ugyan bolgár párja van, ám ő maga szerb-magyar kettős állampolgár, s mivel házastársának Szerbiában ajánlottak munkát, az országváltás kapcsán legalábbis különös a háborgás. Főleg azoké, akik mélységesen megértők voltak az újkori magyar sporttörténet egyik leggyomorforgatóbb „kézi munkájával”, Nagy László hazaédesgetésével kapcsolatban. Az persze, hogy Storcztól miért éppen egy sikerkorszak közepén kell megszabadulni, már vethet föl kérdéseket, ugyanakkor laikusként is rögzíthető: a férfi és a női kajak-, illetve a kenuválogatott összetétele között a dolog természetéből fakadóan nem volt, nincs és nem is lehet átfedés.

Ellenben emlékszik még valaki arra, melyik napon nyerte az első londoni magyar aranyat Szilágyi? Szinte a múlt ködébe vész, hogy szombaton lesz két hónapja.

Magyar szurkoló vízilabda-mérkőzésen