Csinibaba

Az első három forduló az olimpia árnyékában zajlott a labdarúgó NB I-ben, a gondos versenykiírás következtében szinte inkognitóban volt az első osztályúnak nevezett hazai mezőny. Hogy az ötkarikás játékok alatt az emberek sokkal inkább Londonra figyeltek, az messzemenően érthető, még akkor is, ha – Észak-Amerikát kivéve – a futball mindenütt a ki emelkedően legnépszerűbb sportág, hiszen Angliában valódi sportteljesítményeket lehetett látni, míg a mai magyar labdarúgás a testedzés kétségkívül sajátos, de korántsem jelentékeny formája.

Honfitársaink ragyogó sikereket értek el Nagy-Britanniában, és hétfőn tíz-tizenötezren ünnepelték a bajnokokat, érmeseket, helyezetteket a Puskás Ferenc stadionban.

Az NB I negyedik fordulójának mérkőzéseit ugyanakkor 25 200 néző látta a helyszínen.

Ez volt az első olyan „kör” ebben az évadban, amelynek London nem jelentett konkurenciát, mégis csak egy (két) találkozóra való közönség gyűlt egybe nyolc sporttelep lelátóin. Pontosabban egy meccsre, a hajdani rangadókra amúgy nyomokban sem emlékeztető Újpest–FTC-re csaknem tízezren látogattak ki, a többi hétre 15 400-an. Az átlag 3150, az utóbbi hét mérkőzésé 2200. Mindkét adat olyan, mint napjaink magyar futballja: nem nagy szám. S még a majdnem tízezres érdeklődésben sem volt különösebb öröm, mivel a hírek arról szóltak, hogy a találkozó előtt „ámokfutást rendeztek a huligánok”: buszüléseket szaggattak fel, villamosokat rongáltak meg – miközben azok ablakain üvegeket hajigáltak az utcára –, metróállomást „rendeztek át”. A meccsen felhangzó szokásos népi rigmusokról meg ne beszéljünk, de csak azért ne, mert azok nem tűrik a nyomdafestéket. Annyiban persze tűnődésre késztetnek ezek a minden emberi gondolatot nélkülöző szövegek, hogy a magyar labdarúgás irányítói, valamint a holdudvar örökké nyájas képviselői –akár ha soha, sehol nem hallanának semmit – rendszeresen a „családbarát” futballról értekeznek, mint reálisan megvalósítható opcióról.

Azért az jellemző, hogy a változatlanul „derbiként” aposztrofált találkozót bizonyos Tshibuabua döntötte el. Mielőtt a tisztelt olvasó felkiáltana, hogy „kicsoda?!”, gyorsan ideírjuk: ez az antwerpeni születésű játékos a FIFA-világranglista 115. helyén jegyzett Kongói Demokratikus Köztársaság egyszeres válogatott labdarúgója, aki három év alatt harmincnégy mérkőzést játszott a tizenhat csapatos belga bajnokságban masszív tizenötödik Beerschot együttesében. De nehogy valaki azt higgye, bármilyen okból „rászálltunk” az Európában ismeretlen futballistára, akit kollégám már egyszerűen „Csinibabának” nevez. Elvégre magyarországi társainak többsége ugyanolyan anonim, mint ő: hova tovább nincs ember, aki fel tudná mondani az Újpest vagy az FTC össze állítását, de így van ezzel hazánk lakosságának túlnyomó része a Honvéd, az MTK... szinte valamennyi klub garnitúrájával.

Tele a hazai élvonal magyar és külföldi „Tshibuabuával”.

Kongó lelátók előtt.

 

Salzburg, Franzstadt

Détári Lajos, a menesztett szakvezető helyett Ricardo Monizt nevezték ki az FTC labdarúgócsapatának edzőjévé. A holland tréner legutóbb a Salzburg együttesét irányította; a gárdát bajnoki címre és osztrák kupagyőzelemre vezette.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.