VII. Rafa, I. Marija?
A férfielődöntők napján a címvédő Nadal ismét sikerrel zabolázta meg a Párizs fölött kerengő esőfelhőket, s vélhetőleg a záporok elhárítása több energiát emésztett fel, mint aktuális vetélytársa legyőzése… A világrangsor 6. helyén jegyzett David Ferrer minimális ellenállást tanúsított, így Nadal szinte percek alatt söpörte be a 6:2, 6:2, 6:1-es győzelmet. Trónján hátradőlve szemlélhette, miként csatázik Federer és Djokovics.
Kétségtelen, hogy az első elődöntőnél nagyobb küzdelmet hozott a nap mérkőzésének számító összecsapás, mely egyben az egy évvel korábbi derbi „újrajátszása” volt, ám a repríz elmaradt. A világelső szerb revánsot vett tavalyi legyőzőjén, s Nadalhoz hasonlóan háromjátszmás találkozóval tudta le pénteki teen dőit. Még a párizsiak szívét is meg akarta lágyítani, mert a rendezők nyelvén válaszolgatott a volt Davis Kupaklasszis, Cedric Pioline kérdéseire.
Ezzel együtt élvezetes csatát, sok szép megoldást hozott az esős-napos elődöntő, láthattunk csaknem két percig tartó ütésváltást, káprázatos mozdulatokat, s megmagyarázhatatlan hibákat, öt elveszített adogatójátékot a második szettben, amelyben egyébként Federer 5:4-re vezetett, s a játszmahátrány kiegyenlítéséért adogathatott… Végül nem sikerült egalizálnia, s a mérkőzés is kicsúszott a kezéből: Djoko 6:4, 7:5, 6:3-ra nyert.
Ki emlékszik már a tizenkét hónappal ezelőtti elődöntőre, amikor a 7:6, 6:3, 3:6, 7:6-os Federer-siker szakította meg a szerb sztár 43 mérkőzés óta tartó veretlenségi sorozatát, s –mint utólag kiderült – ez fosztotta meg Djokovicsot attól, hogy a 2011-es idény mind a négy Grand Slam trófeáját hazavigye.
Most célba érhetne a Roland Garros salakján. Már ha nem tornyosulna előtte a francia trón spanyol uralkodója, ki hat eddigi sikere után arra készül, hogy vasárnaptól már VII. Rafa néven emlékezzenek rá a párizsiak… Micsodameccset ígér a vasárnapi döntő: a címvédő és világranglista második Nadal kihívójaként a világranglistát vezető Djokovics próbálkozik azzal, hogy felborítsa a salakpályák megszokott rendjét.
De szóljunk azért a hölgyekről is, hiszen szombaton ők lesznek a főszereplők. Ritkán fordul elő, hogy a Grand Slam-torna döntőjében olyanok csatázzanak, akik még soha nem játszottak egymás ellen. A Roland Garros históriájában 1988-ig kell visszalapozni, akkoriban a német világklasszis Steffi Graf számára érkezett egy „ismeretlen” újonc, a szovjet Natasa Zvereva.
Most a hétfőtől világrangsorelső Marija Sarapova kap olyan ellenfelet, aki elvétve vizitál a csúcsrégióban: az olasz Sara Errani stabil játékosnak számít ugyan a top 30 mezőnyében, de Grand Slam döntő közelébe még soha nem jutott. Most egyszerre két számban is finálét játszhat: pénteken a honfitárs Vinci társaként párosban volt érdekelt, szombaton pedig a salakpályás királynői címről döntő mérkőzésen lesz jelenése. Ami a bemutatkozást illeti: tökéletes! Az itáliai duó 4:6, 6:4, 6:2-re nyert a Kirilova, Petrova orosz egység ellen, ezzel Errani 2003 óta az első Roland Garros duplázó lehet, hiszen kilenc évvel ezelőtt Clijsters mindkét számban diadalmaskodni tudott.
Ám ha a mostani női döntő szereplőiről szólunk, a realitás az, hogy a hetedik Grand Slam-fináléjára készülő orosz szépség az abszolút esélyes. Három alkalommal, 2004-ben Wimbledonban, 2006-ban a US Openen, 2008-ban pedig Ausztráliában sikerrel zárta aktuális aranymeccsét (Párizsban azonban még nem volt szerencséje, döntős fellépésre sem). A WTA-rangsor második helyezettjeként arra készül, hogy érvényesítse a papírformát, s csatlakozzon a női teniszsport legendáihoz, akik pályafutásuk során valamennyi Grand Slam-tornán diadalmaskodni tudtak. Az idén eddig 15 salakpályás mérkőzést vívott – veretlenül.
A párizsi versenyt a WTA 24. helyén kezdő Errani kisasszony nem büszkélkedhet hasonló fényes dicsőséglistával, bár idei három tornagyőzelme (közte a budapesti siker), s a 23:2-es salakos meccsmérlege süvegelést érdemel (az egyik vereségért, a Stosur elleni római vesztes partiért már nemes bosszút állt, itt, a párizsi elődöntőben).
Ez utóbbi siker egyébként – függetlenül a döntő eredményétől –hétfőtől a világranglista 10. helyére repíti előre.
