Nagy tétben játszanak
Az elöljáró azért fordult a fölöttébb sikeres társaságokhoz, hogy egyeztetést kezdeményezzen az első osztályú mérkőzések szerepeltetéséről a fogadási ajánlatokban. A sportvezető úgy véli, a csapatoknak részesülniük kell a profitból, amelyet a „tippcégek” a meccsek kvázi felhasználásával elkönyvelhetnek. A kispesti elöljáró azt szeretné elérni, hogy a sporteseményre adott fogadási ajánlat ugyanolyan vagyoni értékű jog legyen, mint például a közvetítés.
A fejlett sportpiacokon a klubok bevételeinek jelentős része a televíziós szerződésekből származik. A médiumoknak azért éri meg sok pénzt fizetni a jogokért, mert továbbértékesítik a terméket. A meccsekből termelnek hasznot: növelik a nézettséget, értékesítik a reklámperceket. Hemingway szerint e logika a sportfogadások esetében is érvényesül. Mi több, az Európai Parlament is osztja álláspontját: a szervezet február elején határozatot fogadott el, amelyben arra kéri a tagországokat, hogy ismerjék el vagyoni értékű jogként a szereplést a fogadási ajánlatokban.
A klubtulajdonos, miután megelégelte, hogy az érintett cégek nem reagáltak megkeresésére, levelet írt az ügyben Bánki Eriknek, az Országgyűlés sportbizottsági elnökének, valamint Czene Attilának, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium sportért felelős államtitkárának.
„De még mennyire!” – felelte Hemingway, amikor arról érdeklődtünk, lát-e esélyt a változásra. „A kormány elkötelezett a sport támogatása mellett, így azt remélem, e kérdés rendezésében is partner lesz – tette hozzá. – A jogszabály-módosítás azért jelentene fordulatot, mert a visszaélés a vagyoni értékű jogokkal lopás, azaz a hatóságoknak kötelességük lenne beavatkozni.”
Ez ma még nem feltétlenül lenne könnyű feladat. A piacon jelen lévő cégek döntő többsége korábban is a legalitás határán mozogva működött Magyarországon. Tevékenységük nem mindenben felelt meg a hazai törvényeknek, ugyanakkor bizonyos európai jogszabályoknak igen, így az állam és a piac szereplői ebben az útvesztőben hadakoztak egymással. A Máltára és Gibraltárra bejegyzett társaságokat nem volt könynyű feladat utolérni. Egy új törvény regisztrációra kötelezi ugyan a vállalatokat, de érdemi előrelépés még nem történt.
Hemingway emlékeztet rá: amikor Spanyolországban hasonló mozgalom bontakozott ki, akkor a fogadóportálokat üzemeltető cégek hamar felismerték a helyzetet, és milliós szponzori szerződéseket kötöttek a csapatokkal, így a kérdés nyugvópontra jutott.
A forráshiányos magyar sportvállalkozásoknak nagy segítséget jelentene az extra bevétel: a kormány eddigi politikája pedig arra utal, hogy nem habozik, ha a sportot támogathatja. Ráadásul közvetlen költségvetési hatása sem lenne az intézkedésnek, ami – főként a jelenlegi gazdasági helyzetben – alighanem megkönnyíti a döntést. Már, ha annak nincs jogi akadálya...
„Hogy vagyoni értékű jog-e a csapatnév feltüntetése a szelvényen, abból még kerekedhet elméleti vita, ám maga az ötlet nem rossz” – mondta lapunknak Kolláth György alkotmányjogász. Ha nem a törvényhozás szabályozza a kérdést, akkor olyan konstrukciót is elképzelhetőnek tart, amelyben a felek (a klubok és a fogadócégek) magánjogi szerződést írnak alá. Ennek nyomán kaphatnának pénzt a csapatok a „szereplésért”, ha garanciákat vállalnak cserébe. Például azt: nem manipulált a meccs eredménye.
A labda most a kormány és a törvényhozás térfelén pattog.
