A vita természetesen a pénzről szól.

A klubok mind hangosabban követelik, hogy érdemeik szerint részesüljenek a válogatottak részvételével zajló tornák bevételeiből, mivel ők fizetik a játékosokat, akik a profitot termelik. Sokáig az UEFA hallani sem akart arról, hogy változtasson politikáján, de a nyomás egyre csak nő.

Az EKSZ első embere Karl-Heinz Rummenigge, a Bayern München elnöke, az irányító grémiumban benne van Sandro Rosell, a Barcelona, Florentino Perez, a Real Madrid, David Gill, a Manchester United, továbbá Umberto Gandini, a Milan elöljárója is. E névsor messzemenően bizonyítja, hogy nem az utcák és terek bajnokságának résztvevői kilincselnek. Honlapjukon alapvetésként rögzítik: a szervezet célja, hogy megjelenítse a klubok mint munkaadók érdekeit. Nincs mellébeszélés: a sportvállalkozások többé nem engedhetik meg maguknak, hogy néhány hétig-hónapig ne cégként gondolkodjanak, s reménykedjenek, hogy az alkalmazottak épségben hazatérnek-e a vb-ről, az Eb-ről vagy éppen a selejtezőkről. Ma már nem hajlandók megfelelő garanciák nélkül viselni azt az üzleti kockázatot, amelyet az jelent, hogy a válogatottak barátságos meccsekre, kvalifikációs mérkőzésekre és tornákra is „kikölcsönzik” legjobb játékosaikat, ám ezért nem fizetnek, még a labdarúgók bérét sem állják. S akkor még szóba sem került: mi van, ha a világklasszis a lábát töri a találkozón... A klubok célja, hogy a lehető legkevesebb olyan időpont maradjon a versenynaptárban, amikor válogatott meccseket rendezhetnek, továbbá az: a FIFA és az UEFA a nemzetközi tornákon bezsebelt profitjából sokkal többet juttasson a csapatokhoz, mint eddig.

A FIFA a 2010-es vb-n 1,1 milliárdos bevételéből 40 millió dollárt osztott szét a klubok között. Ez az összeg a 2014-es vetélkedőn 70 millió dollárra emelkedik. A probléma az, hogy az együttesek – az angol Daily Telegraph című lap információi szerint – a 300 millió dollárt tekintik tárgyalási alapnak. A különbséget – enyhén szólva – nem lesz könnyű áthidalni...

Az UEFA másként értékeli a kialakult helyzetet, a Michel Platini vezette szervezet végig a megegyezésre törekedett. Elfogadta, hogy a csupán barátságos meccsekre kijelölt időpontokat kiiktassák a versenynaptárból, miként arra is ígéretet tett: jelentősen megnöveli az Európa-bajnokságon szereplő játékosok után fizetett kompenzációt. Rummenigge méltatta Platini kompromisszumkészségét, egyúttal üzent a világszervezetnek: „Nem az a célunk, hogy harcoljunk a FIFA ellen, de átláthatóságot és demokratikus döntéshozatali folyamatokat szeretnénk.” A FIFA válaszközleményében leszögezte: meglepte a nyilatkozat, mert a tárgyalások folynak, s azokon előrelépés tapasztalható.

A klubok nyilván nem így vélik, s mind radikálisabban lépnének föl a fennálló szisztéma ellen, amelyben a vb-n a kockázat a csapatoké, a profit a FIFA-é. A klubszövetség egyes elöljárói már a nemzetközi futball rendszerének legitimitását kérdőjelezik meg.

Nem tartják ugyanis elfogadhatónak, hogy a döntéshozók a nemzeti szövetségek, miközben a mindennapi (amúgy: egyáltalán nem mindennapi) labdarúgást a klubok működtetik és tartják fenn. A meccset még nem fújták le.