Térkép e táj

Noha korábban sem vonzottak ezreket a lelátókra, legjobbjaikat ismerte a fél ország. Hajdanán sikert sikerre halmoztak, ma a legterjedelmesebb hírblokkokban is csak „szökőévenként” kapnak helyet. A szebb napokat megélt, újabban már-már „illegalitásban” működő sportágakat bemutató sorozatunk első része a tájékozódási futásé.

Aki valaha is hallott a közkeletűbb nevén tájfutásnak ismert ágazatról, az rögvest rávágja: Monspart Sarolta. A hetvenes évek idolja a verhetetlennek tartott skandinávok előtt nyert egyéni vb-aranya mellett tizennégyszer győzött a magyar bajnokságon, s ő volt az első nő a világon, aki három órán belül futotta a maratoni távot. De – és ezt már ő maga mondja –egyetlen eredménye sem szerzett annyi hívet sportágának, mint 1978-as, súlyos betegsége.

– Fájdalom, de ki kell mondani: a tájfutás akkor lett igazán népszerű Magyarországon, amikor egy kullancscsípés következtében kis híján meghaltam. Ismerősök és ismeretlenek szorítottak értem, miközben a nevem kapcsán természetesen szóba került, hogy mivel foglalkozom, mi ez a különleges sport, amelyben egy magyar nő is világbajnok lett.

Monspart Sarolta
Monspart Sarolta

Monspart úgy véli: annak, hogy a tájfutás sosem tudott igazán közel férkőzni a tömegekhez, több oka is van. Az első kissé bizarr: a ma a Nemzeti Szabadidősport Szövetség elnökeként dolgozó matematika–fizika szakos tanár szerint a gondok egyike, hogy intellektuális sportágról van szó, hiszen „észnél kell lenni nagyon: ha sokat merengek futás közben, hogy merre is menjek, lemaradok; ha meg túl gyorsan haladok, akkor eltévedek”... A második, talán az előzőnél is súlyosabb probléma, hogy a televízióban nem egyszerűen élvezhetetlen, hanem egyenesen közvetíthetlen az erdei utakon bolyongó versenyzők viadala.

Ezzel együtt – nem utolsósorban éppen Monspartnak, majd az 1991-ben és 1995-ben szintén világbajnok Oláh Katalinnak köszönhetően – jó ideig tartotta magát a tájfutás a pályán és a médiumokban is. Ma már ez nem igaz.

– Tudja, mi még a baj?” – folytatja a legenda. – Az, hogy iszonyúan unalmas sportág a miénk. Meg macerás. Meg időigényes. És persze gyönyörű.

Amíg néhány évtizeddel ezelőtt hozzávetőleg hatezren hódoltak e szenvedélynek, mostanság legföljebb feleanynyian művelik. Pénz elvétve kerül a sportágba – jó esetben a kapcsolati tőke lép működésbe –, ugyanakkor kedvező hír (vagy szimplán összefügg az előzőekkel?): a dopping egyelőre elkerüli az ösvények bajnokait. „Kevésbé pozitív, hogy a sajtó is, nagy ívben” – sóhajt Monspart.

Apropó! Két évvel ezelőtt Miskolcon rendezték a sportág huszonhatodik világbajnokságát. Hallott erről valaki?

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.