A folytatásban aztán lényegesen romlott a helyzet a fővárosi együttes szempontjából: noha az első negyedben Boskovic, a Vasas horvát világbajnoka kétszer is bevette Szécsi hálóját, már a nyitó nyolc percet is a vendégek zárták előnyös pozícióban (3:2), nem beszélve arról, hogy a második szakasz végére – mindenekelőtt a két nehézbombázó, Biros és Binder jóvoltából – 5:2-es egri vezetés állt a nagytáblán.

Nagy Viktor sokszor hiába nyújtózkodott

Földi László, a pestiek trénere a látványtól oly mértékben földühítette magát, hogy kis híján beesett a medencébe, és a szakvezetőnek a továbbiakban sem volt oka a vidámságra, mert hozzá hasonlóan izgatott játékosai közül a harmadik labdára úszást követően kétszer is eredményes Kiss Gergely kivételével senki nem ivott elegendő menynyiségű célzóvizet. A kissé (?) rendezetlennek tetsző címvédő ezzel együtt megőrizte halvány esélyét az esetleges sikerre, mivel a másik oldalon csupán Biros talált be, így a záró periódus 6:4-es egri vezetésnél kezdődött.

Aztán a régi önmagára emlékeztetően aktív – s összességében ötig jutó – Biros ötméteresével gyorsan háromgólosra nőtt a differencia megint, és amikor már csak négy perc volt hátra az utolsó dudaszóig, elkönyvelhettük az egri diadalt. A hajrában nem is történt semmi meglepő; az emberelőnyeiket kihasználni képtelen hazaiak szép lassan végképp megadták magukat (9:5). A hibátlan mutatójától megváló Vasas azonban az átmeneti presztízsveszteségen kívül többet egyelőre nem vesztett: az angyalföldiek éppúgy tudják, mint a most érthetően rém boldog egriek, hogy jön még a tavasz, s a tetejébe a rájátszás is hátravan...