– Duplán gratulálunk, Egervári úr!

– Köszönöm, de egy elismerés is jólesik.

– Csak hát július tizenötödikén ünnepelte a hatvanadik születésnapját, egy hétre rá pedig, kvázi bónuszként, megkapta az edzői álompozíciót...

– Boldog is vagyok: szép, komoly feladat áll előttünk, amely elé a rutinomnál és az eredményeimnél fogva bizakodóan tekintek. Szeretnénk mintegy felülreprezentálni a magyar labdarúgást, azaz jobb teljesítményt nyújtani, mint amilyen szinten a mai hazai futball van.

– Célként a négy év múlva esedékes, brazíliai világbajnoki részvételt jelölte meg: mint említette, ha ez nem sikerül, akkor a munka rosszul lett elvégezve. Reális lehet a vb-szereplés kivívása? Illetve: a 2012-es Eb-fellépést nem is látja megvalósíthatónak?

– A 2014-es vb „nagyon feszes” terv, de vállalható. Feszes, mert bármiféle statisztikai adatot nézek, pillanatnyilag nem állunk úgy, hogy ott lehessünk egy világeseményen. Az európai futballkultúrák jóval előrébb járnak, de pél dául a nálunk kisebb lélekszámú Szlovákiának is jóval több igazolt játékosa van, mint nekünk. A lakóparkká, benzinkúttá lett pályákat már összeszámolni sem nagyon lehet; sorolhatnám. Ezzel együtt a cél nem is lehet más, mint hogy borítsuk a papírformát; akár már most, a szeptemberben kezdődő Eb-selejtezőkön is. Tudom, hogy képesek vagyunk előrelépni, ám az előmenetel alighamegymajd egyik pillanatról a másikra. A negyedik kalapból indulunk, ahonnan a harmadik, aztán a második kalap elérése is kemény teljesítményt feltételez. Ha fél évről fél évre ütőképesebbek leszünk – márpedig az U20-as vbn bronzérmet szerzett csapat meghatározó játékosainak fokozatos beépítésével hiszek ebben –, akkor fölléphetünk Brazíliában. Persze az előmenetel sorsolásfüggő is.

– A tájékoztatón Gulácsit, Komant, Némethet, Korcsmárt, Debrecenit, Gosztonyit említette a fiatalok közül. Az idősebbek sorából pedig Gerát...

– Elnök úr már beszélt vele: Zolit közösen szeretnénk rábírni, hogy térjen vissza a csapathoz. Mind emberileg, mind szakmailag szükségünk van rá.

– Emlékszik, mi lett az eredménye a bő évtizeddel ezelőtti, a Dunaújváros és az OTP vezetőségi tagjai közötti futballmeccsnek, amelyen Csányi Sándor eldöntötte, ha lesz egyszer egy csapata, azt Egervári Sándor irányítja majd?

– Inkább a harmadik félidő történései élnek bennem... Jó kis zrikálások, beszélgetések mentek, amelyek mentén elindult egy hosszabb kapcsolat.

– Jó egy éve viszont állástalan edzőként látogatott ki a Videoton–Honvéd mérkőzésre, hogy ott a Csányi-előd Kisteleki István lecsapjon önre, fél évvel később pedig immár vb-bronzot ünnepeljen Egyiptomban. Gondolt már arra: mi van, ha nem megy ki arra a találkozóra?

– Inkább azt mondom: nincsenek véletlenek. Addig is eredményes edzőnek mondhattam magam, az után is sikerült elérnem valamit. Más kérdés: életem legnagyobb megméretése még csak most következik...