Athletic Bilbao: Baszkföld oroszlánjai

Sorozatunkban olyan labdarúgóklubokat mutatunk be, amelyeknek legalább olyan fontos identitásuk őrzése, mint a pályán elért eredmények. A harmadik rész a spanyol élvonalban szereplő Athletic Bilbaóé.

Az Athletic Bilbao labdarúgócsapatának küzdelme a globális futballiparban olyasféle szélmalomharcot sejtet, mint amilyenek Don Quijote lovag kalandjai. A baszk együttes megalakulása óta őrzi filozófiáját, melynek pillére, hogy csak baszk játékosok szerepelhetnek a garnitúrában. Igaz, némiképp már lazultak a követelmények: a csapatban olyan labdarúgó is pályára léphet, aki Baszkföld valamelyik futballakadémiáján nevelkedett. A nyolc alkalommal bajnoki címet szerzett egyesület a liga 1928-as startja óta tagja az elit mezőnynek, és alapítása óta őrzi szimbólumokkal körbebástyázott identitását. A San Mamés stadion, amelyet katedrálisként is emlegetnek, a közelben álló azonos nevű templomról kapta a nevét: keresztény mártír emlékét őrzi, akit az állatok királyai elé vetettek, ám azok, csodák csodájára, nem tépték szét.

A csapatnak létfontosságú a félelemkeltő hazai környezet, mert elvvezérelt politikája folytán egyre nehezebben állja a versenyt a játékosok szabadkereskedelmében részt vevő együttesekkel. A bilbaói potentátok a futballpiac méreteit tekintve „kisközértnyi” áruból válogathatnak csupán. Bár Baszkföld spanyol részén népszerű a sportág, a kínálat közel sem korlátlan; fájdalom, a régió francia oldalán a rögbi legyőzhetetlen vetélytársnak tetszik. (Igaz, Bixente Lizarazu révén egykor baszk származású világbajnok gall játékos húzta magára a bilbaói mezt.) Mindenesetre ilyen körülmények között hovatovább felbecsülhetetlen értékűvé vált a baszk labdarúgó-akadémiák szakmai munkája. Amenynyiben az iskolák nem képeznek olyan játékosokat, akik versenyképesek a spanyol bajnokságban, akkor a klub előtt két lehetőség marad: feladja filozófiáját vagy búcsút int az első ligának.

A klub bűvkörében élők számára mindkét szcenárió elképzelhetetlennek tetszik. Elsődleges érvük szerint az értékek iránti feltétlen hűség, valamint a klubimádat átsegíti az egyletet a nehézségeken. Ennek fényében nem meglepő, amit a csapatnál vallanak: „Saját nevelésű tehetségekkel és helyi támogatással nincs szükséged idegenekre.” Fernando Garcia Macua egyesületi elnök a The Telegraphnak azt mondta: „Nincs törvénybe iktatva, hogy csak baszkok szerepelhetnek az együttesben. Ám ez a filozófiánk, nincs okunk változtatni rajta.” A futballisták a Bilbaóért, azaz Baszkföldért lesznek labdarúgók. A Spiegel szerint az Athletic a legegzotikusabb futballklub Európában: nem támadja forrongó dühvel a globalizációt, hanem kihúzza magát, s párbajra indul ellene.

Az egylet az egyenlőtlen feltételekkel vívott csatában is állja a sarat. A tradíciók megacélozzák a klubot; elég csak Iribart, az együttes legendás játékosát említeni, aki baszk zászlóval ünnepelte Franco diktátor halálát... Koldo Asua, az egyesület alkalmazottja úgy véli, hogy a baszk ember életének pillérei néhány szóval leírhatók: Isten, család, Baszkföld és az Athletic.

Joseba Etxeberria sem gondolkodik másként. A futballista tizenhét éves korában szerződött Bilbaóba, az ifjúsági világbajnokság gólkirálya volt, ötvenháromszor szerepelt a spanyol felnőttválogatottban, több világverseny részvevője; teljes profi karrierjét a baszk együttesben töltötte. A harminchárom esztendős játékos majd félezer bajnoki találkozón viselte az Athletic mezét. Tavaly nyáron lejárt szerződését azzal a feltétellel hosszabbította meg további egy évvel, hogy egyetlen eurócent fizetést sem vesz fel. „Tartozom a klubnak” – nyilatkozta.

Baszkföld oroszlánjai tovább küzdenek. Ha kell, akkor pénz, azaz fegyver nélkül is.

Az egylet bűvkörében
Az egylet bűvkörében
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.