E szakaszban – egy Lencse-lövést leszámítva – lehetőség nem adódott az Egervári Sándor U20-as vb-bronzérmes együttesére épülő honfitársaink előtt, s bár az itáliaiak se lőtték körbe az egyszer bravúrral közbeavatkozó Gulácsi kapuját, a vendéglátók nem csupán helyzetig jutottak, hanem gólt is szereztek.

Huszonöt perc telt el, amikor – Korcsmár hibája után –Okaka Chuka kilépett, majd Debrecenit becsapva tizennyolc méterről lőtt, a labda pedig Kádáron gellert kapva vágódott a hálóba (1-0).

A folytatásban sem változott a játék képe; az azúrkékek – biztos labdatartásból indulva – a Balotelli, Okaka Chuka csatárpáros révén meg-megindultak, miközben Egervári legényeinek egy épkézláb akcióra se futotta. Azt követően sem, hogy Bolzoni a 67. percben megtaposta a csereként beküldöttVarga Rolandot, s az olasz középpályást sebtében leküldte a pályáról Turpin francia játékvezető. Igaz, kisvártatva az agresszív Kádárt is kiállította a következetes bíró...

Legalább valami hajrá kéne – merengett az ember a zárás előtt, de ahogyan addig sem mutatott semmit az itthon körberajongott garnitúra, úgy az után sem... Ellenben a 82. percben Lázár suta felszabadítását Marrone jó tizenhét lépésről a kapuba vágta, eldöntve ezzel a meccset (2-0).

A kiábrándítóan futballozó magyar együttes ezzel pillanatnyilag a harmadik helyen áll a walesiek és a mostani rivális mögött, s noha a továbbjutásra van még remény, hasonló a produkcióval sok mindenben ne reménykedjen senki...