"Enyém a csíkos, te vagy a teli" - ilyesféle mondat hangzik el a biliárdasztalok környékén minden hétköznapi parti nyitólökését követően. A Magyarországon igen elterjedt, "csíkos-teli" játék őshazája az Egyesült Államok, a hivatalos elnevezése pedig pool biliárd 8-as. Népszerűségét - legalábbis a szakértők szerint - egyszerűségének és gyorsaságának köszönheti. Az alkalmi sportolót már néhány óra gyakorlást követően sikerélmény érheti, hiszen egy-két golyót komolyabb felkészülés nélkül a helyére rakhat, ráadásul a vetélytársak egyetlen óra alatt is több játszmát lezavarhatnak.

Ugyanakkor nem mondható el mindez a snooker esetében. A játék meglehetősen régen, már az 1875-ös kitalálását követő években elterjedt; szülőhazája India. Az Ázsiában posztoló angol katonák délutáni elfoglaltságából nőtte ki magát világszerte népszerű sportággá; mára komoly összdíjazású profi versenyeket rendeznek. Nagy utat tett meg a játék egy mumbai asztaltól a pekingi szupertornáig és a sheffieldi világbajnokságig...

A snookerasztal mérete hozzávetőleg 350x175 centiméter, s a lyukak nem nyelik be a golyókat, mint a pool biliárd esetében. Ebben a játékban, kistestvéréhez hasonlóan, szintén a fehér golyóval indul a parti, mellyel előbb mindig egy piros golyót kell eltenni, majd egy színeset. A különböző színű gömbök eltérő pontértékkel bírnak, a cél a lehető legtöbb egység összegyűjtése. A játék menete tehát ideális esetben: piros golyó, majd a legnagyobb értékű színes golyó a lyukba. (A piros ebben a játékban "nem szín".) Újra egy piros golyó, ismét egy színes, s ez lehet akár az előbb már helyre tett is, minthogy a színes golyók egészen addig visszakerülnek az asztalra, amíg piros akad a játékfelületen. Ha elfogyott a tizenöt piros, akkor pontérték szerint emelkedő sorrendben kell elpakolni a színes golyókat. A főszabály szerint akkor váltanak a felek, ha valaki hibázik, s az nyer, aki a több pontot gyűjti.

Természetesen ez csak a legalapvetőbb direktívája a játéknak, a továbbiak felsorolásától ehelyütt eltekintünk. Rendkívül érdekes ugyanis a sportági versenyrendszer felépítése. A játékot elsősorban a Brit Nemzetközösség országaiban művelik magas szinten, így nemcsak Nagy-Britanniában, hanem Ausztráliában, Új-Zélandon vagy éppen Kanadában is. A világbajnokságon, ahogyan a leghíresebb nemzetközi, úgynevezett pontszerző versenyeken, 96 versenyző indulhat. Minden évben 64 játékos őrzi meg helyét az elitben, 32-en pedig búcsúznak a "mézesbödöntől". Bekerülni nem egyszerű feladat a már-már arisztokratikus zártsággal működő társaságba. Bizonyos címek elnyerése - mint például az angol amatőr bajnoké vagy az ausztrál győztesé - kvótát biztosít, s mindössze nyolc "szabad" hely kiadó. Az aspiránsoknak ezen posztokért egy brit versenysorozaton, a Challenge Touron kell megküzdeniük. Innen minden évben csak a legjobbak kapnak lehetőséget, hogy megmutassák magukat az elitben, és részvevői legyenek a brit, illetve kínai szupertornáknak. Igaz, tavaly már Bahrein is helyszín volt... Gyakori eset, hogy a játékos a következő évben kiesik az elitklubból - hiszen mint fentebb írtuk - a 64-ben kell lenni a bennmaradáshoz.

A versenyzés komoly pénzügyi hátteret igényel, így az sem biztos, hogy a legtehetségesebb játékosok jutnak el a Top 96-ba. Magyar versenyzőnek például szinte esélye sincs erre, már csak azért sem, mert snookerasztal is alig akad az országban; összesen tán 50-70. Amúgy nézőként még van esély eljutni a jövő évi vb-döntőre, hiszen 169 euróért, azaz körülbelül 47 ezer forintért kapható tikett...