S hogy most milyen a hajdani élcsapat? Azt tükrözte a Panathinaikosz elleni centenáriumi mérkőzés (különböző források szerint) két-, legjobb esetben háromezres látogatottsága. Ez a nézőszám még azokat is szíven ütötte, akik értékén tudják kezelni mind a múltat, mind a jelent, de néhány korábbi játékos számára ennél is nagyobb fájdalmat okozhatott az, hogy a Honvédelmi Minisztérium - a kispesti klub javaslata alapján - tizenkét korábbi labdarúgónak ítélte oda az I. Osztályú, illetve a II. Osztályú Honvédelemért elismerést. (Mindkettő magas kitüntetés.) Akik megkapták - Faragó Lajos, Komora Imre, Rákóczi László, valamint Détári Lajos, Esterházy Márton, Garaba Imre, Kovács Kálmán, Kozma Mihály, Nagy Antal, Sikesdi Gábor, Szurgent Lajos, Vági István - méltán jutottak hozzá.

De miért feledkeztek el másokról?

Próbáltuk megkérdezni, milyen szempontok szerint határoztak a kiválasztásnál, ám Szabados Gábor sajtófőnök csak annyit közölhetett: "A klub nem kívánja kommentálni a döntést".

Pedig lenne mit mondani. Mert olyan futballisták érzékenységét sérthette, hogy rájuk nem gondoltak, mint Grosics Gyula, Szűcs Lajos, Gujdár Sándor, Lukács Sándor, Pintér Sándor, Weimper István, Sallai Sándor, Varga József, Gyimesi László, Bodonyi Béla. Mind válogatott, túlnyomó többségük bajnok volt, egy részük világbajnokságon játszott (Grosics háromszor, Sallai és Varga kétszer is), azon túl, hogy Gyimesi 291, Varga 284, Bodonyi 281, Pintér 237 NB I-es találkozón szerepelt a Honvédban, és Szűcs is több meccset (180) játszott a kispesti együttesben, mint az FTC-ben.

Nem kétséges, a Honvéd száz évéhez valamennyien kitörölhetetlenül hozzátartoznak.

Ha fel sem vették, vagy le is húzták mindannyiukat a listáról...