Szegedi Csanád, a Jobbik alelnöke már rég tudta, hogy vannak neki zsidó ősei, s már rég azzal kellett foglalkoznia, miként tudná ezt titokban tartani, amikor Köves Slomó rabbi levélben fordult az Országgyűléshez: „Ahogy korábban Gyöngyösi Márton holokauszttagadó kijelentései kapcsán is tettük, most ismételten felszólítjuk Lezsák Sándor házelnök urat, hogy kezdeményezze eseti etikai bizottság felállítását és Baráth Zsolt felelősségre vonását”. Szegedi tudta, hogy az ő rokonait pusztították el részben sikeresen, részben majdnem abban a holokausztban, amit párttársai tagadnak. Tudta, hogy az ő őseit bélyegezte meg az a vérvád, amit Baráth párttársa képviselt. Szegedi hallgatott.

A Jobbik elnöke bejelentkezett, hogy vitatkozna Köves rabbival az antiszemitizmusról. A rabbi ezt elhárította, mondván, a vitához közös axiómák kellenek, s ilyenek nincsenek közte és a Jobbik között, melynek retorikájában „a zsidó világuralom, a Cion bölcsei, a vérvád, az izraeli zsidók tömeges magyarországi betelepítése, Jézus zsidók általi keresztre feszítése, a zsidók kereszténységellenes propagandája, a zsidók kollektív bűnössége nemritkán megjelenő elemek”.

Eljött az idő, amikor Szegedi úr rajta kívül álló okokból nem hallgathatott tovább. Leszögezte pártja lapjában: „én ugyanaz a Szegedi Csanád vagyok és leszek, mint aki voltam eddig”. Azzal indokolta távozását mély­rasszista pártjából, hogy „a személyét ért támadásokon keresztül ne ártson a Jobbiknak”. 

A rabbi a minap fogadta a hozzá bejelentkező Szegedi urat, aki elmondta néki: még az idén ellátogat Auschwitzba, hogy lerója kegyeletét az áldozatok előtt, s leszögezte: „ő eddig is fontosnak tartotta a párbeszédet”, annak a „csomó félreértésnek” a tisztázását, ami „a nemzeti radikális oldal és a zsidóság között” van. 

Köves Slomó a találkozó után úgy nyilatkozott, hogy egy rabbinak kötelessége fogadnia mindenkit, aki tanácsért, segítségért fordul hozzá, s ő azt kívánja Szegedi úrnak, hogy képes legyen jóvátenni az elmúlt éveket, s ezt azzal tudja elérni, ha „mindent elkövet annak érdekében, hogy más emberek ne tévedjenek hasonló tévutakra”.

A nyitottság tényleg nagyon fontos. Nincs az a náci, rasszista, antidemokrata, aki meg ne térhetne. A történelem milliószám szolgáltatja erre a példákat. Másrészt: a nyitottság balekjai számtalan álságos, megtévesztő gesztushoz asszisztáltak már. Aki annyira tér meg, amennyire az egzisztenciális érdekei megkövetelik, az nem tér meg, csak önmagát szolgálja. Aki nyitott akar maradni, de nem akar a parasztvakításhoz asszisztálni, ezt az érdektesztet alkalmazza. Jelen esetben két tesztkérdést tesz föl a megtérésre jelentkezőnek, mielőtt a reményeiről nyilatkozna: 1. lemondasz-e jól jövedelmező brüsszeli mandátumodról, melyet a tévúton járó pártodtól és szavazóitól kaptál?, 2. visszavonod-e azt a sok aljas, rasszista szöveget, amit a korábbiakban a cigánysággal kapcsolatban mondtál, noha cigány őseid nincsenek? 

A jó rabbi ezt nemcsak azért kérdezi meg, mert egyetemes Istent, tehát egyetemes értékeket képvisel, de azért is, mert tudja, hogy aki csak azokkal szemben nem rasszista, akiktől származik, az rasszista.