Azt javasolja a bizottság a Biszku Béláról szóló film bemutatójának elmaradása kapcsán, hogy ne lehessen személyiségi jogokra hivatkozva betiltani történelmi dokumentumfilmeket. Persze hogy ne lehessen! Nem is lehet. Nem élünk már Pozsgay és Aczél kulturális diktatúrájában! Senkinek sincs joga megakadályozni, hogy a közéleti, politikai tevékenységével kapcsolatos tényeket, dokumentumokat, nyilvános szereplései­nek kép- és hanganyagát feltárják és bemutassák. Nemcsak olyan sötét múltú, olyan sok ember haláláért felelős embernek nincs ehhez joga, mint Biszku, hanem senkinek.

Ezzel szemben mindenkinek joga ragaszkodni a Ptk. 80. §-ában biztosított személyiségi jogaihoz: „képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához – a nyilvános közszereplés kivételével – az érintett személy hozzájárulása szükséges”. Az engedéllyel készült felvételek rendeltetésétől eltérő felhasználása visszaélés, és a felvételhez való hozzájárulás nem jelenti a felhasználás jóváhagyását. Ezzel a jogával mindenki élhet, angyal is, ördög is, tömeggyilkos is, ha épp nem áll büntetőjogi eljárás alatt.

Szólásszabadságunkban áll véleményezni, erkölcsileg minősíteni, hogy ezzel a jogával ki hogyan él, de a jogát nem vonhatjuk kétségbe. Mindenki köteles eltűrni a vele kapcsolatos történelmi tények feltárását, de senki sem köteles ebben közreműködni. Biszku vagy az őt képviselő családtagok fellépése csak addig jogos, amíg a vele készült mostani felvételek letiltására korlátozódik, és addig lehet ez a film bemutatásának akadálya, amíg ezek a felvételek a filmben vannak. Ezeket ki kell vágni, ha szükséges, a filmben pedig el kell mesélni, mit és miért kellett belőle kihagyni, és a bemutatónak attól kezdve semmilyen akadálya nem lehet.

Akkor is így kellene tenni, ha ezzel a film történelmi tényfeltáró értéke csökkenne. De ebben az esetben aligha csökken, mert valószínűtlen, hogy Biszku mondott volna valami újat és fontosat, amit el is lehet neki hinni. Az alkotók nyilatkozataiból is ez következik, a személyes tapasztalataim­ból is. Biszku kb. egy éve ismeretlenül fölhívott, hogy nem igaz, amit az Aczél Györgyről szóló könyvemben róla írtam, menjek el hozzá, elmondja az igazságot. Elmentem, hátha tényleg elmond valamit.

De nem, a világon semmit. Beleragadt a régi kincstári szövegeibe, minden szavát dokumentumok cáfolják, s amikor tájékoztattam, hogy a róla írottakat nem kívánom helyesbíteni, megígérte, hogy beperel, de nem tette. Tehát szó sincs róla, hogy itt a történelmi igazság feltárása lenne a tét, amiatt kellene a saját bevallásuk szerint is etikátlanul eljáró filmeseket piedesztálra emelni, a bemutatót lemondó, jogtisztelő mozivezetőt meghurcolni.

A mese nem szól másról, mint a személyiségi jogaink elleni támadásról. Régi bolsevista trükk, még a háború utáni időkből: végy egy ellenszenves joggyakorlót, rá hivatkozva kösd a joggyakorlást önkényesen értelmezhető feltételhez, s attól kezdve ezt a jogot bárkitől megvonhatod.

A Ptk. átírása előtt állunk, itt az alkalom, hogy a közérdekre való hamis hivatkozásokkal rombolják személyiségi jogainkat, megvonják rendelkezési jogunkat saját képünk és hangunk felett. Szó sincs róla, hogy itt a történelmi igazság feltárása lenne a tét, ­amiatt kellene a saját bevallásuk szerint is etikátlanul eljáró filmeseket piedesztálra emelni, a bemutatót lemondó, jogtisztelő mozivezetőt meghurcolni.