Népszavazást kezdeményezni az alkotmányról elvileg nagyon rossz ötlet, gyakorlatilag pedig csak addig jó, amíg meg nem valósul. Addig lehet a kormányra mutogatni, hogy lám csak, mint reszketnek a néptől! Ha abbahagynák a reszketést, a kezdeményezők kezdhetnének reszketni legott.

Ránéznek a közvélemény-kutatási adatokra, számba veszik mozgósító erejüket, fölmérik, milyen masszív társadalmi apátiával kell szembemenniük, észbe veszik, mily bajos az alkotmánytervezetbe beleszőtt sunyi demokrácia- és szabadságellenes passzusokat közérthetően és hatásosan leleplezni – és akkor reszkethetnek valóban. Attól, hogy nem a Magyar Köztársaság sírásóinak „alkotmánya”, hanem a népszavazás bukik el. S akkor a kezdeményezők maguk segédkeztek megerősíteni az új „alkotmány” legitimitását, amit most még a Magyar Demokrata házi politológusa is kénytelen gyengének és kétesnek minősíteni.

Ez az aktuális veszély egy általánosabb veszélyre mutat. Történelmi viszontagságok bármikor kialakíthatnak olyan többséget, mellyel meg lehet erősíttetni egy szabadság- és demokráciaellenes alkotmányt, mely éppen az ellenkezőjét szolgálja annak, amire az alkotmány szolgál. Az alkotmány kijelöli az állam hatalmának és a többség hatalmának korlátait. Megvédi az egyént és a kisebbségeket, a nemzeti, az etnikai, a vallási, a világnézeti, a politikai és egyéb kisebbségeket a többség diktatúrájától, és megvéd mindenkit attól, hogy a hatalom kisajátítsa a magánéletét, a magántulajdonát, a jogait és szabadságait. Nem létezhet olyan alkotmány a jelenkorban, mellyel melegek diszkriminációja vagy cigányok szegregálása összefér. De létezhet olyan többség, mely ilyen „alkotmányt” megszavaz. Ezért nem helyes sem elvileg, sem gyakorlatilag az alkotmányt népszavazásnak alávetni.

Persze ettől még sok helyen alávetik. Vitathatatlanul demokratikus országokban is. És ebből nem is lesz semmi baj addig, amíg nem alakul ki egy alkotmányellenes politikai erő mögött alkotmányellenes többség. Régi, bejáratott, stabil demokráciák polgárai vélhetik úgy, hogy ez náluk nem fordulhat elő. Én ezt az ő esetükben is önhitt vélekedésnek vélem, de hogy a mi esetünkben nincs alapja, az biztos.

Alkotmányos demokrácia ott van, ahol a hatalom a többség felhatalmazásán alapul, és ahol a többségtől és az általa felhatalmazott hatalomtól védve vannak a kisebbségek, az egyének és az alapvető szabadságjogok. Ez régóta ismert paradoxon, amit sokféleképpen lehet oldani, és sohasem lehet tökéletesen feloldani. Az alkotmány esetében az oldás kézenfekvő módja az, hogy semmilyen aktuális többség ne alkotmányozhasson kénye szerint az aktuális kisebbség nélkül.

Erre különböző országokban különböző megoldásokat találtak ki. Nálunk azt, hogy az alkotmányozáshoz a kormánytöbbségen mindenképpen túlmenő négyötödös többség kelljen (ezt söpörte el a Fidesz). Másutt azt, hogy az alkotmányt több ciklusban kelljen különböző összetételű törvényhozásokban minősített többséggel megszavazni. Megint másutt meghatározták az alkotmány megváltoztathatatlan „magját”. Bármelyik jobb, mint a népszavazás. Persze a népszavazást követelők joggal mondhatják, hogy hiába követelnének ilyesféle megoldásokat, nincs rájuk remény.

De hát a népszavazásra sincs. Reméljük.