A lengyel nemzeti emlékezet számára Katyn (oroszul: Katiny) olyan jelentőséggel bír, mint a magyarok számára az aradi vértanúkra vagy az 1956-os forradalmat követő megtorlás áldozataira való emlékezés. A Katynban, illetve másutt végrehajtott vérengzést - mintegy 22 ezer lengyel hadifogoly, (részben tartalékos) tisztek, főtisztek és polgári személyek - lemészárlását, Lavrentyij Berija belügyi népbiztos javaslatát jóváhagyva 1940. március 5-én szavazta meg a szovjet kommunista párt politikai bizottsága Sztálin elnökletével.

Három lengyel hadifogolytábor 15 ezer lakóját és további mintegy 7 ezer bebörtönzött lengyel civilt tarkón lőttek, tetemüket közös sírokba vetették. A mészárlást a legnagyobb titokban hajtották végre, a hozzátartozókat pedig deportálták.

Lengyelországban megütközést keltett, és heves vitákat váltott ki, amikor egy hónappal ezelőtt nyilvánosságra került, hogy a bűntény idei 70. évfordulóján külön megemlékezést tart a kivégzések egyik helyszínén, a Szmolenszk melletti katyni erdőben felállított emlékműnél a két legfőbb lengyel közjogi méltóság, Donald Tusk miniszterelnök, illetve Lech Kaczynski államfő. A szombaton lezajlott tragédia, az elnöki különgép lezuhanása, Kaczynski és számos kiemelkedő lengyel állami és társadalmi személyiség halála még gyászosabb megvilágításba helyezi Tusk és Kaczynski évek óta tartó rivalizálását.

A központi ünnepségeket éppen szombaton rendezték volna, a Lengyel Harci és Vértanúsági Emlékhelyeket Gondozó Tanács, illetve annak elnöke, a szintén szerencsétlenül járt Andrzej Przewoznik államtitkár, kiváló történész szervezésében. Erre meghívták a katyni családokat (az egykori áldozatok hozzátartozóit, leszármazottait), a háború veteránjait, cserkészeket is, akik különvonattal utaztak a helyszínre, de egy részüket Kaczynski az elnöki különgép fedélzetére vette.

Az elnök és a miniszterelnök közötti viszály egy ideje abban csúcsosodott ki, hogy másként értelmezték az alkotmány előírásait a lengyel külpolitika legmagasabb szintű képviseletére. Kaczynski szerint erre az államfő, míg Tusk szerint a miniszterelnök jogosult. Ez a helyzet ismert konfliktusokhoz vezetett, például az Európai Unió csúcstalálkozóin és számos varsói diplomáciai eseményen, ahol az akkreditált újságírók gyakran külön azonosítót (badge) kaptak az államfői és a miniszterelnöki hivataltól, de mindkettő csak az általa kiadottat fogadta el.

Amikor kiderült, hogy Tusk április 7-én, a központi megemlékezés előtt három nappal külön tart megemlékezést Katynban, és erre Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnöktől kapott meghívást, a lengyel elnök hivatala úgy nyilatkozott, hogy bár véleménye szerint ezen a fontos évfordulón együtt kellene lerónia az áldozatok előtt kegyeletét az államfőnek és a miniszterelnöknek a helyszínen, de megértik, ha Tusk a saját diplomáciai naptára miatt ezt külön teszi meg, és eközben kétoldalú találkozót tart orosz kollégájával.

A katyni vérengzés a bonyolult lengyel-orosz viszony nehéz fejezetei közé tartozik. A lengyel szejm egy nappal a központi ünnepség előtt fogadott el határozatot, követelve a tömeggyilkosság áldozatainak rehabilitálását, és felszólítva az orosz hatóságokat, hogy nyissák meg a levéltári anyagokat a további kutatás számára.     Orosz részről nagy gesztusnak számít, hogy Putyin elment Katynba, és ott Tuskkal együtt áldozott a meggyilkoltak emlékének.

Kaczynski nemzeti konzervatív politikus volt, aki különösen érzékenyen reagált a két nagy szomszéddal, Németországgal és Oroszországgal fennálló viszony minden rezdülésére, de igyekezett megtalálni a közös hangot mindkettővel. Vonatkozik ez másfelől a mai orosz vezetésre is, amely Kaczynskit is meghívta az idei győzelem napi - a második világháború befejezésének 65. évfordulója alkalmából rendezendő - központi ünnepségre Moszkvába, ahová Kaczynski mellett meghívást kapott Wojciech Jaruzelski tábornok, volt lengyel elnök, azon kilenc volt államfő között, akik a háború európai frontjain harcoltak. Kérdés, hogy ezek után ki fogja képviselni Lengyelországot a moszkvai ünnepségen, de még inkább az, hogy a szombati tragédia milyen hatással lesz az igazság felderítésére, az áldozatok rehabilitálására és a lengyel-orosz viszony egészére.