A kérdés szakértője azonban azt mondja, hogy készülhetett máshol is a kép. Az osztályok harcrendje, nevezhetnénk rakétabázisnak is, típusterv alapján épült szerte az országban. Illetve mégsem, mert úgy osztották el őket, hogy Budapestet és a miskolci iparvidéket védjék - körkörösen.

A rakéták szovjet gyártmányúak voltak, hiszen a legutóbbi időkig a nagy országban gyártott fegyvereknek kellett megvédeniük a magyar légteret. Dr. Seres György, a hadtudomány akadémiai doktora Dvina, avagy Volhov típusú fegyverekként azonosította a kép főszereplőit. A Dvina az első szovjet légvédelmi rakéták egyike, a NATO kódja SA-2 volt.

Fő nevezetessége, hogy ezzel lőtték le 1960 áprilisában a Gerry Powers által vezetett U-2 felderítő/kémrepülőgépet. Seres doktor pár évvel az eset után szovjet kollégáitól értesült arról, hogy a gépet először vadászgéppel akarták földre kényszeríteni, vagy lelőni, de a gép nem tudott megfelelő magasságba emelkedni. Ekkor indították el a rakétákat, amelyek lelőtték az amerikai kémet és a szovjet vadászgépet is.

Nálunk ilyen eset nem volt - biztosít Dr. Seres György, aki harmincévesnél hosszabb katonapályáját a légvédelemnél töltötte. Ott is kezdte: végzős villamosmérnök volt, amikor a majdani lakás reményében beállt a néphadsereghez. Rövid kiképzés után egy csapat más mérnökkel és technikussal együtt vonatra ültették, és majd' egy hetet zakatoltak a transzszibériai vasúton. Végig titok volt számukra, hogy hová mennek és mi a feladatuk. Időközben a feleségét felhívta egy barátjuk azzal: gratulál, hogy a férje légvédelmi rakétás lett. Bemondta ugyanis a Szabad Európa a hírt, s azt is, kik indultak el Ulan-Udéba, Burjátia fővárosába. A tábor, ahol a kiképzést kapták, még 1905-ben épült az orosz-japán háború hadifoglyainak.

A légvédelmi rakéták és telepítésük körül óriási volt a titoktartás. 1960-ban, amikor az első rakéták megérkeztek Börgöndre, a helyőrséget kivezényelték, hogy körülvegyék a vasútállomást. Teljes sötétség volt, és a szerelvényt egy közlekedési miniszterhelyettes vezette, aki eredetileg mozdonyvezető volt. A nagy titoktartás eredményességére jellemző, hogy másnap az egyik székesfehérvári moziban az első előadás előtt a vásznon az a felirat állt: Le a börgöndi rakétatámaszponttal!

Seres akkor még főhadnagyként képezte ki a majdani rakétásokat, akik igen ritkán próbálhatták ki élesben a katonatudományukat. Ahhoz is Kazahsztánba kellett utazniuk, ahol volt hely egy rakétalőtérnek. Gyakorlatozni lehetett eleget itthon is, de ez, ahogy megtudom, „néma lövészet" volt: szimulálták a támadást és a támadó megsemmisítését is.

A szolgálat a különböző bázisokon rendkívül megterhelő volt. A tisztek nem hagyhatták el lakhelyüket, a sorkatonák szolgálata is nagyon keménynek számított. A képen látható rakétáknak folyékony hajtóanyaguk volt, ezt pár perc alatt kellett a rakétákba tölteni. Az egykori tiszt a mai napig azt mondja, hogy maguk a fegyverek nem maradtak el az akkori NATO-rakéták színvonalától. Ami jóval a nyugatiak mögött járt, az az elektronika állapota volt. Sztálin állítólag azt mondta, hogy a tranzisztor imperialista trükk, fejlesszék az elektroncsöves megoldásokat. Ez lett volna a lemaradás oka.

Azzal együtt, hogy Magyarország légterének védelmében szerencsére nem kellett rakétát indítani, a képen láthatóhoz hasonló Dvina/Volhov/SA-2 rakéták meglehetős sikerrel szerepeltek Észak-Vietnam felett és az 1973-as Jom Kippur háborúban, szíriai oldalon. Többen tudni vélik, hogy magyar kiképzők fordultak meg Észak-Vietnamban és Szíriában is. Sőt, állítólag be is segítettek a rakéták kezelésébe. Seres György szerint ez nem igaz. A vietnamiaknak szovjet tanácsadók segédkeztek a légtér védelmében. Repültek, és rakétákat is irányítottak a szőnyegbombázó B-52-esekre. Meglehetős sikerrel. Hasonlóan eredményesek voltak 1973 októberében a támadó izraeli gépek ellenében is a szovjet „tanácsadók".

Az, akit a magyar légvédelmi rakétások története jobban érdekel, találhat néhány internet-helyet is ebben a témában. Személyes élményt pedig Zsámbékon szerezhet a Hadtörténeti Múzeum kihelyezett részlegében, egy korábbi bázison. Áprilistól októberig tartanak nyitva.