Az Orbán Viktor távollétében ülésező kormány ezt elutasítja, a társainál a jogra némiképp érzékenyebb Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, meglehet, abból a megfontolásból, hogy tanít, és úgy érzi, valamikor majd újra a tanítványai szemébe kell néznie, nem támogatja Rogán Antal indítványát, amit meglehetősen élesen fejtett ki a Fidesz-frakcióban, de a képviselőcsoport leszavazta. Ha hétfőn a parlament elé kerül szavazásra Rogán indítványa, akkor azt minden valószínűség szerint a frakció támogatja, és már Orbán Viktor magyar hangja, Szijjártó Péter is sietett leszögezni, hogy a miniszterelnök tiszteletben tartja majd a frakció döntését, és annak megfelelően szavaz az Országgyűlésben.

Ha mindezek után valaki úgy érezné, hogy kissé összezavarodott, nem az ő hibája. Dolga megkönnyítése érdekében mindez leegyszerűsítve: ha hétfőn a parlament napirendre veszi, hogy Rogán Antal indítványára Szalai Annamáriának legyen rendeletalkotási joga, akkor Orbán Viktor leszavazza majd a saját kormányát a saját helyettesével, aki nem mellesleg az igazságügy-miniszter. Ha ez így lesz, akkor jobb leszámolni minden illúzióval, amely arra vonatkozott volna, hogy a Fideszben vannak még józan hangok, olyan személyiségek, akik képesek előcsalogatni Orbán Viktorból azt, ami egykoron bizonyosan benne rejtezett. Nincs már ezen mit siratni, csak jobb, ha tudjuk.

Most már csak azt kellene valahogy megfejteni, hogy ki a jó atyaúristen ez a Szalai Annamária, akinek a rendeletalkotási jogáért Orbán Viktor leszavazza a saját helyettesét. Miért olyan átkozottul fontos, hogy a médiahatóság és a Médiatanács elnökének, minden média médiákusának, aki a jövőben azt tehet majd a sajtóval, amit csak akar és nem szégyell, még a tetejébe rendeletalkotási joga is legyen, azonkívül, hogy biztos igen jól esik majd neki papíron látni a frekvenciadíjakról szóló rendelet alatt, hogy „Szalai Annamária sk”. De nem, ez azért talán mégsem ér meg ennyit, bármennyire szimbolikus személyiségévé vált is Szalai Annamária a második Orbán-kormány ciklusának. Akkor mégis, miért?

Mondják, Navracsics nem állt ki teljes mellszélességgel a formálisan Lázár János által jegyzett, de valójában Orbán Viktor által kiötlött, az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítésére vonatkozó indítvány mellett. A kormányfő most Szalai Annamária rendeletalkotási jogának megadásával kicsit megleckézteti helyettesét, csak hogy tudja, hol a helye. És tudja meg mindenki. E ponttól a kérdés már csak az, hogy teremthető-e egyensúly a hatalomgyakorlás és a között, hogy majd a tanítványok és mások szemébe kell nézni. Ez most Navracsics dilemmája. Rogán Antalnak nincs ilyen gondja: nem tanít, nincs, akinek a szemébe kéne néznie.