- Mit jelent önnek a sajtószabadság?

- Amikor tizennégy évesen megérkeztem Angliába, óriási élményt jelentett a médiában megfogalmazott rengeteg különböző, gyakran a kormányt szidalmazó vélemény, amit azután gyorsan megszoktam. A sajtószabadságnak természetesen vannak bizonyos keretei, szigorúan tilos bármiféle nemi, faji, etnikai vagy egyéb feszültség szítása. Törvényes kereteken belül minden témát meg lehet beszélni, de ezt a vívmányt naponta meg kell védeni. Gyakran előfordul, hogy politikusok hol meglehetősen nyíltan, hol a háttérből, csendesen próbálják befolyásolni a lapok szerkesztőit, vagy negatív módon szeretnének irányítani jelentéseket, megnyilvánulásokat. Nagyvállalatok, szakszervezetek is igyekeznek saját érdekeiket előtérbe állítani és annak alapján szeretnék működtetni sajtót. Még ha nincsenek is naponta valóban veszélyben, fontos, hogy a félelem az ilyen fenyegetéstől ne állítsa le az újságírókat.

- Milyen szerepet játszik, vagy kellene játszania a sajtónak a demokratikus társadalomban?

- A sajtó szerepét abban látom, hogy a társadalom elé tükröt állítson, bemutassa, elemezze, érthetővé tegye a különböző alternatívákat. A közszolgálati médiumok szigorúan semleges félként vegyenek részt az eszmék, politikák harcában, de ezektől függetlenül szólalhassanak meg a politikai centrumtól jobbra és balra elhelyezkedő hangok is.

- A nagyon erős jogosítványokkal rendelkező Médiatanács felállításával Magyarországon közös ellenőrzés alá vonják a teljes médiát, a kereskedelmi rádióktól és televízióktól kezdve az írott sajtón át az online tartalmakig. Tudomásom szerint a szigetországban nem működik egyetlen olyan szervezet, mely az egész nyomtatott, elektronikus és online sajtót felügyelné. Hogyan ellenőrzik, tartják rendben a különböző típusú orgánumokat? Amennyire tudom, Nagy-Britanniában a nyomtatott sajtó esetében az önszabályozás, önmérséklet elve érvényesül.

- Anglia sajátságos társadalmi berendezkedésének köszönhetően úttörőként, lépésről-lépésre, organikusan vezette be a demokratikus intézményeket, építette ki azt  a sajátos demokratikus rendszert, amelyben a királyság ugyanúgy megmaradt, mint a most is változó lordok háza. Ez a megközelítés érvényes a média ellenőrzésére is, melynek nincs egy az egész szisztémát magába foglaló szervezete. A nyomtatott sajtót a Sajtóetikai Bizottság, (Press Complaints Commission, PCC), az elektronikus kereskedelmi médiát az Ofcom felügyeli, míg a BBC kvázi felügyelőbizottsága a korábbi elnökség (Board of Governors) helyére lépett grémium, a Trust, azaz a kuratórium. A Sajtóetikai Bizottságot a lapok maguk hívták életre és finanszírozzák. Sok bírálatot kap, amiért túlságosan is kesztyűs kézzel  bánik a sajtóval, „inkább ugat, mint harap”. Elsősorban a személyiségi jogi vonatkozások foglalkoztatják, tisztán politikai ügyekbe nem szól bele. Egy-egy benyújtott panasz kivizsgálása után kiad egy jelentést, amelyben többnyire kifejti, hogy a kifogásolt cikket nem kellett volna abban a formában lehozni. Több lehetőséget kellett volna biztosítani, hogy a sértett megszólaljon. Inkább megrovó bizonyítványról van szó, mégis presztízs- és anyagi vonatkozásai egyaránt lehetnek, például, hogy olvasók elpártolnak a laptól.  A szigetországban nem érvényes a helyreigazítási válasz-jog, a "Right of reply", viszont nagyon szigorúak a becsületsértéssel kapcsolatos törvények. Ebben némi "import biznisz" is van, a magukra adó celebek Angliába jönnek perelni, mert az akár csak az interneten megjelent, Amerikában olvasható sérelmeket is lehet itteni bíróság elé vinni. A jog a sértettet védi, a bíróság elé citált vétkesnek kell bizonyítania, hogy ami megjelent, megfelel a valóságnak, illetve közérdeknek minősül. Mindennek nincs köze a cenzúrához, jogi-törvényi kérdés.

- Az elmúlt két évben a The Daily Telegraph két cikksorozattal is belpolitikai vihart kavart. Előbb a parlamenti képviselők költségtérítési manipulációinak leleplezésével, majd karácsony előtt komoly feszültséget okozott a kormánykoalícióban Vince Cable és más liberális demokrata vezetők tory-ellenes, sőt Rupert Murdoch-kal szembeni személyes, elfogult érzelmeinek közzétételével? Ezek az esetek nem tartoztak például abba a kategóriába, amit egy kormányzati cenzúra  nem hagyna megtorlás nélkül?

-A konzervatív beállítottságú lap Telegraph az utóbbi időben tényfeltáró specialistává nőtte ki magát. A képviselők pénzügyi visszaélései hivatalos csatornákon keresztül is napvilágra kerültek volna, bár talán nem olyan részletesen, mint ahogy a Telegraph ezt közzétette. Viszont a „nagybani” nyilvánosságra hozatallal sok embert besároztak, és nem minden esetben maradt idő a minden körülményre kiterjedő vizsgálat elvégzésére. Az azóta bevezetett új rendszer kétségtelenül tisztább, átláthatóbb, kevésbé teszi lehetővé, hogy visszaéljenek a privilégiumokkal. A lap bátor, pozitív hozzáállása és természetesen a képviselők pénzügyi manipulációi sajnos aláásták a politikai-parlamenti rendszer iránti bizalmat. A liberális demokrata miniszterek átejtését viszont elfogadhatatlannak tartom. Ez a megoldás csak akkor indokolt, ha valaki komoly bűnügyet tár fel, és másképp nem jut célhoz, mint hogy másnak adja ki magát. Az újságírói szakma egyik alapszabályát, a nyíltságot sértette meg, illetve a képviselők és állampolgárok közötti bizalmat rendítette meg, ahogy a magukat egyszerű választópolgároknak kiadó újságírónők tapintatlanságokat szedtek ki a politikusokból. Amikor ezt a gyakorlatot bírálom, nem a cenzúra mellett török lándzsát, hanem anyagi érdeket, a példányszámot növelő szenzációhajhászást ítélem el.

- Hosszú éveket töltött a BBC-nél, még ha a Világszolgálatnál is, nem a belföldi programokat gyártó szerkesztőségek egyikében. Hogyan valósul meg a mindennapos munkában, a műsorszerkesztésben és a rádiós-tévés adásokban a közszolgálatiság és a pártatlanság elve? Mi az, amitől a BBC világszerte közszolgálati modellnek számít?

- Huszonhét évet töltöttem a BBC-nél, túlnyomó részét újságíróként, rádiós elemzőként, kommentátorként, riporterként és műsorvezetőként. Csakis a legpozitívabbat tudom elmondani a hírszerkesztőség pártatlanságával, kiegyensúlyozottságával kapcsolatban. Voltak nézeteltérések, hogy milyen témákról számoljunk be, milyen terjedelemben, hogyan súlyozzunk? A viták a munkatársak között zajlottak, sem külső beavatkozást nem tapasztaltam, sem annak reflekcióját a főnökség vagy menedzsment részéről. Magasabb szinten előfordult, hogy politikusok csendben odaszóltak a vezérigazgatóhoz, főszerkesztőhöz, hogy ne, vagy másképp számoljunk valamiről be. A BBC válasza mindig az volt, hogy köszöni, majd elintézi, ahogy jónak látja. Friss példa a 2018-as futball-világbajnokság rendezési jogának odaítélése. Mint ismeretes, a Panoráma című műsor a döntés előtt néhány nappal sugárzott adást egyes FIFA-tisztviselők megvesztegethetőségéről. A BBC nyilván nyomás alá került, hogy ne éppen a kritikus pillanatban haragítsa magára és Angliára a testületet, de nem hagyta magát befolyásolni.

A BBC világ első közszolgálati rádiója volt, már csak ezért is számít világszerte követendő példának. Felügyelő testülete, a Trust kettős, néha egymásnak ellentmondó mandátummal rendelkezik. Egyrészt ide futnak be a közönségtől érkező panaszok, melyeket kivizsgál és így alkalmanként bírál, másrészt feladata, hogy képviselje a BBC érdekeit, vezetését a kormány, ellenzéki pártok, szakszervezetek, nagyvállalatok támadásaival szemben. A jelenlegi kuratórium keményebb, mint a korábbi irányítás volt. Pragmatikus angol megoldásként tagjai korábbi politikusokból, közgazdászokból, gyáriparosokból, újságírókból tevődnek össze. Többnek van politikai háttere, általában lehet tudni, melyik oldalhoz állnak közelebb, mégis nem azért nevezik ki őket, mert valamelyik párthoz tartoznak. Gyakran előfordul, hogy egy kormány megörökli a BBC vezetését, de az idő előtti változtatás igénye soha nem merült fel és a vezetésen belüli politikai egyensúly mindig megmarad.

- Hová küldik a hatóságok vagy személyek a BBC műsoraival kapcsolatos kifogásokat és mi lesz azok sorsa, milyen büntető módszerek alkalmazhatók?

- A panaszokat a műsorszerkesztőnél lehet kezdeni, bár a hatóságok általában visszafelé haladnak, a kuratóriumhoz fordulnak. Vannak különböző fegyelmi megoldások, kötelezhetők például bocsánatkérésre a hibát vétettek. A telefonos közönségszavazások során elkövetett szabálytalanságok után például vissza kellett fizetni, illetve jótékonysági célokra fordítani a hitelkártyákról levont pénzt. Előfordult lefokozás, vagy arra ösztönzés is, hogy a BBC hírnevét kockára tevő munkatársak önként távozzanak.

- Az új Médiatörvény egyik legvitatottabb, nemzetközi szervezetek és a külföldi sajtó által leginkább kifogásolt eleme az MTI, a Magyar Rádió és Televízió, illetve a Duna TV összevonása, illetve a tartalom centralizálása. Összehasonlítható- e ezzel, hogy magyarországi kormányzati ismeretek szerint a BBC-n belül is létrejön egy hírszolgálati központosítás az országos, regionális, helyi hírek és a web tartalom szervezeti egyesítésével?

- A nagyobb mértékű  centralizációt most készülnek bevezetni. Ennek hátterében az áll, hogy hat évre befagyasztották az előfizetési díjat, amiből a reklámokat nem sugárzó BBC nagyrészt él. Az okok kizárólag anyagi és szervezeti jellegűek, és semmilyen külső befolyás nem áll mögötte. Belső kezdeményezésről, majdhogynem birodalomépítésről van szó. A BBC hírgyártása már eddig is a világ legnagyobbika volt, mostantól óriási monolit lesz, de ennek nincs politikai összefüggése.