A rosszindulatú daganatos betegségek sikeres elhárításával és terápiájával szerte a világon és Magyarországon is sokan, intenzíven foglalkoznak. Országunkban az eddigi erőfeszítések ellenére sem sikerült a drámaian magas megbetegedési és halálozási gyakoriságot csökkenteni. Elrettentő adatot közölt a legismertebb amerikai szakember, Jimmie Holland a rákhalálozás területi jellemzőiről: Észak-Afrikában és Kelet-Európában a legalacsonyabb az ötéves túlélés aránya, és ezekben a régiókban a legmagasabb a rák miatti halálozás. Pedig nálunk rendelkezésre állnak – bár csökkenő létszámban – a kiváló szakemberek, a korszerű diagnosztikai eszközök és kezelési módszerek. A médiában gyakori a szűk látókörre utaló hibáztatás, mind a területen dolgozó szakembereket, mind az anyagi ellátottságot érintően. A kedvezőbb rákgyógyítási eredmények elérése érdekében itt az ideje, hogy tágabban gondolkozzunk, és igyekezzünk teljesebb problémakörre fókuszálni!

Onkológiai pszichológusként a sikeresebb rákgyógyászat szempontjából fontos lelki és társadalmi eredetű komponenseket szeretném kiemelni, bemutatni. Évekkel ezelőtt Kopp Mária országos reprezentatív mintán végzett vizsgálatsorozat alapján arra a következtetésre jutott, hogy bizonyos negatív lelkiállapotok – pszichoszociális faktorok – közvetítő tényezők a társadalmi problémák és a betegségek kialakulása között. Kopp Mária kimutatta, hogy az elkeseredettség, a tehetetlenség érzete és a depresszió a megbetegedések magasabb előfordulásának eddig nem kellő súllyal kezelt háttértényezői.

A nagy hatású pszichoszociális faktorokat az angolszász országokban a 70-es, hazánkban a 90-es évektől kezdve vizsgáljuk, elemezzük és ismertetjük, de valahogyan ezek rendre kimaradnak az okokat és a tennivalókat magyarázó gondolatokból. Itthon csak az utóbbi években kezdenek ismertebbé és elfogadottabbá válni azok a pszichoszociális tényezők, amelyek a rákbetegségek eredményesebb megelőzésében, a szűrések sikeresebb megvalósításában és az együttműködésen alapuló onkológiai kezelésekben bizonyítottan szerepet játszanak.

Érdemes megismerni azokat a főbb társadalmi, anyagi és lelki kockázati tényezőket, amelyek minőségére és fejlesztésére legalább annyira érdemes odafigyelnünk, mint például a már rendelkezésre álló szakmai irányelvekre, onkológiai diagnosztikai eszközökre, kezelési módszerekre. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ha a rákbetegek gyógyítása, rehabilitációja holisztikus szemléletű, multidiszciplináris onkológiai csapattal valósítható meg a legoptimálisabban, akkor a megelőzésben és a gyógyításban is ugyanezt az eljárást érdemes követni. Egyszerűbben: elég a vakfoltokból. Elég a bűnbakképzésből. Társadalmi szinten, folyamatosan beszéljünk a 2. számú népbetegségről, a rákról.

Az onkológiai betegségek pszichoszociális eredetű kockázati tényezői a következők: lakóhely, etnikai hovatartozás, iskolázottság, foglalkozás, jövedelem, társadalmi atmoszféra és környezet, családi/társas támogatottság, jellemző érzelmi-hangulati állapot, életmód – hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Melyek a pszichoszociális faktorok közötti fő összefüggések? A vágyak és a lehetőségek közötti űr (jövedelemegyenlőtlenség, az alacsony társadalmi helyzet érzete), valamint az egészségi állapot alakulása bizonyítottan kapcsolatban van egymással. A vizsgálatok alapján a szubjektíven kedvezőtlennek átélt anyagi helyzet együtt jár az egészségi állapot kedvezőtlen megítélésével is, sőt fokozottabb depresszivitással, szorongásfokozódással és rossz közérzettel is jár. Közismert, hogy a gyakorta kezelés nélküli, depresszív tünetekkel küzdők mindent fekete szemüvegen keresztül látnak és éreznek. Számukra, akaratuk ellenére, a világ leginkább szürke, üres, élettelen és távoli. Hogyan is lehetne megfelelő segítség nélkül például egészséges, aktív életmódra, megfelelő kezelés keresésére biztatni őket?

A mai magyar társadalom érzelmi atmoszféráját dominánsan az apátia és a bizalomhiány jellemzi. A legújabb kutatások alapján bizonyított, hogy Európában a magyarok érzelmi tapasztalatai a legnegatívabbak. Nálunk gyakrabban és arányaiban többen szembesülnek a lelki és fizikai okok miatt bekövetkező teljesítménycsökkenéssel, sokkal többen félnek munkahelyük elvesztése miatt, mint a környező országokban. Sajnos, a „fertőző” úton is terjedő apátia hatására, ráadásul kellő informáltság hiányában, a gyakori negatív hiedelmek miatt kevesebben fordulnak e tünetekkel szakértőhöz, mint más országokban. De kihez lehet fordulni? A komplex társadalom-lélektani problémák enyhítését, az egyéni nehézségek oldását, uralásuk elérését nehezíti, hogy az utóbbi években jelentősen csökkent a betegellátásban, az egészségügyi ellátórendszerben dolgozó, mentálisan és testileg beteg gyermekekkel, illetve felnőttekkel foglalkozó pszichiáterek és pszichológusok száma.

Megfontolható, hogy saját magunk és hozzátartozóink egészségének megőrzése a saját kezünkben van, mert az egészségünkre ható kockázati tényezők többségére előbb vagy utóbb hatni tudunk. A változtatásokhoz a motiváltság, a kellő tudás mellett belső energiáink mobilizálására és fejlesztésére van elsősorban szükségünk. Ehhez a lelki munkához nagy segítséget tudnak nyújtani a pszichológusok, minden korosztálynak. Az onkológia területén az utóbbi 25 évben kedvező változás indult el a pszichoszociális szemlélet és gyakorlat kialakítását és alkalmazását illetően. Sajnos, még mindig nagyon kevesen vagyunk ahhoz, hogy kellő módon érvényesítsük tapasztalatainkat és kutatási eredményeinket a pszichoszociális kockázati tényezőkkel és folyamatokkal kapcsolatban.

De már rátaláltunk a befogadó onkológiai csapat tagjaival történő együttműködés megvalósítására és kiszélesítésére a rákbetegek humánusabb és sikeresebb gyógyítása és rehabilitációja érdekében. Az egyik legfontosabb feladatnak a népszerű bűnbakképzés mellőzését, a szemlélet kiszélesítését, a klinikai gyakorlat további fejlesztését tartjuk. Ne csak az orvosoktól várjuk, követeljük, hogy a szűrés, a kivizsgálás, az onkoterá piák alkalmazása és a rehabilitáció fejlődjön. A valódi és tartós előrehaladáshoz az összetett problémákkal való bátor szembenézésre, összefogásra van szükség a különböző szakterületek szakembereivel és a társadalom tagjaival. Beszéljünk többet a pszichoszociális tényezőkről.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

– Én is pesszimista meg depressziós vagyok, mint mindenki más, viszont van az a jó tulajdonságom, hogy szívből tudok örülni a mások problémáinak!