alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. május
26. szombat

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Bős: bízzuk inkább másra?

Magyarország egyelőre azt a stratégiát követi, hogy nem fordul az Európai Bírósághoz, inkább kivár

Úgy tűnik, Szlovákia bojkottálja az EU által előírt közös környezeti vizsgálat elkészítését, ami miatt Magyarország akár az Európai Bírósághoz is fordulhatna. Szabó Imre környezetvédelmi miniszter lapunknak azt mondta: a stratégia most az, hogy Magyarország demonstrálja a saját elkötelezettségét, s ezzel hozza lépéskényszerbe Szlovákiát.

Hargitai Miklós| Népszabadság| 2010. március 24. |27 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

Ratioactiv | 2010. március 27. | 10:01:13

A Szigetközért való aggódásban szenved a zöldbarát média. Arra sincs ereje, hogy áttekintsen a Csallóközbe, ahol példamutatóan használják fel a Duna duzzasztott vízét, és virágzó öntözéses gazdálkodást végeznek. Mi ezt annyira útáljuk, hogy szót sem ejtünk róla. Méghogy a Szigetközben is jó lenne követni a példát?!

Ratioactiv | 2010. március 27. | 09:54:45

A meder folyamatosan mélyül. Igaz. De akkor mire jó a sokkal több víz, ami fokozná a meder-eróziót?

Csehszlovákiának olcsó energia kellett. Szlovákia megkapta, okosan él is vele. Mi meg a vizet kérjük helyette - elcsurgatásra! Ennél már csak a dizel-szivattyúzás volt blődebb dolog. Nem csodálnám, ha a világon szegény Hazánk lenne a szerencsétlen bohóc a vizek áldásainak élvezetében..

sailor76 | 2010. március 25. | 22:07:06

Idézet a hágai bíróság ítéletéből
54 bekezdés:
"A bíróság az előbbiek alapján mind Nagymarosra, mind Bősre vonatkozólag arra a következtetésre jut, hogy azok a veszedelmek, melyekre Magyarország, azok valós súlyának felmérése nélkül hivatkozott, 1989-ben nem voltak sem kellően megalapozottak, sem pedig "azonnaliak"; illetőleg Magyarország ebben az időszakban a ráeső munka felfüggesztésén és végleges leállításán kívül más eszközökkel is reagálhatott volna az észlelt veszedelmekre."
Erről ennyit

sailor76 | 2010. március 25. | 22:00:49

Folyt köv: Tipikus újságírói mellébeszélés: nem mondja meg mekkora lesz az árhullám és azt sem, hogy mekkora szakaszon lesz „halott parti zónájú üzemvízcsatorna”. Mintha a teljes szakasz kipusztulna, pedig hát… NEM
Egyébként érdekelne, hogy melyik az 1% növény és állat, ami elvisel ekkora napi ingadozást. Légyszíves segítsetek.

sailor76 | 2010. március 25. | 21:59:45

„Műszaki értelemben megoldás lehetne egy második – mondjuk, nagymarosi – duzzasztó, de ez ugyanolyan ökológiai hátrányokkal járna, mint a bősi (hordalékcsapdává válna, tönkremehetne a folyó menti ivóvízbázis, átalakulhatna az élővilág). Emellett lehetővé tenné a bősi mű csúcsra járatását. Ez azzal járna, hogy naponta két árhullám vonulna le a Dunán, amitől az egész érintett folyószakasz halott parti zónájú üzemvízcsatornává változna – ekkora napi ingadozást az őslakos növények és állatok 99 százaléka nem visel el.”

Érdekes, hogy Pozsony az ivóvizét a tározóból veszi immáron 18 éve és még mindig élnek az emberek.
Ez a hordalékcsapda is szép szó, nekem az ökológiai szükséghelyzet kifejezést juttatja eszembe: körülbelül annyit is ér. Hát persze, hogy lerakja a hordalékát a folyó, pont a görgetett hordalék hiánya okozza a medermélyülést és erre tendenciára nyújt műszakilag legjobb megoldást a duzzasztás.
Az élővilág is átalakul, végül is normál esetben is ez történik, ahol az ember megtelepszik, fejlesz, épít utat, házat akármit, ott az élővilág átalakul, de nem biztos hogy rosszabb lesz.

A nagymarosi vagy akármily alsó duzzasztó nem járna automatikusan együtt a csúcsüzemmel, ez egy nagy – finoman szólva – ferdítés. Egyébként a csúcsüzem miatti árhullám, amitől úgy félnek Gönyűnél (1791 fkm) összesen 1,5 méter lenne, Nagymaros pedig onnan még 100 km. Tipikus újságírói mellébeszélés: nem mondja meg mekkora lesz az árhullám és azt sem, hogy mekkora szakaszon lesz „halott pa

Ratioactiv | 2010. március 25. | 21:54:29

A cikkíró gyakran hivatkozik arra, hogy az Európai Unió „Víz Keretirányelve” ellenzi a vízlépcsők építését. Így Hazánk végleg lemarad az európai államok versenyfutásában a vízerő hasznosításának területén.

Csakhogy ez nem igaz! A gyakran hivatkozott, fontos EU Víz Keretirányelv szigorúan védi a vizek minőségét, de természetesen nem ellenzi vízerőművek létesítését. Azt a 4. fejezet (7) pontja is elfogadja a fejlődés érdekében, csupán körültekintő feltételeket szab, melyeknek a vízerőművek jól megfelelnek A duzzasztott folyó ugyan lelassul, ami nem kedvező, de a turbinák friss oxigént juttatnak a vízbe, ami egészséges változást okoz.

Ratioactiv | 2010. március 24. | 21:05:10

A közvéleményben senki nem szögezi szembe velük az európai és a globális tapasztalatokat, sikereket a vízerőhasznosítás területén. Pedig a világban 45 ezer nagygát fejti ki áldásos civilizációs hatását a népek jóléte érdekében. Értesül az ilyenlátványos eredményekről korrekt tájékoztatásban az olvasó? Legfeljebb fanyalgó, dehonesztáló zöldségekben. Sajnos, nálunk csak két kisebb és néhány apró vízlépcső nyújt tanulságot, ám ezeket is mély elhallgatás sújtja.

Ratioactiv | 2010. március 24. | 21:00:42

A Bős-Nagymaros Vízlépcső Rendszer megítélésében két véleményalkotó tábor áll szemben egymással.

Egyik a vízerőhasznosításban magasan képzett, arra képesített, kellő rálátással és kitekintéssel rendelkező vízügyi szakemberek együttese, a nagyhírű BME egykori hallgatói, köztük a témában világelső, mindenütt méltányolt és elfogadott néhai Mosonyi Emil prof. tanítványai. Akik nem hangoskodnak, nem állítanak nyílvánvaló valótlanságokat, hiszen ilyen viselkedéssel saját jó szakmai hírnevüket, intézményük nemzetközi presztizsét járatnák le. Akik csak tudományosan megalapozott, műszakilag elfogadott tényekkel folytathatnak vitát, tárgyalást. Akik minálunk megadóan veszik tudomásul, hogy szakterületükön ádáz mozgalmárok, lármás, a "vizügyes" szót szitokká torzító sarlatánok ügyködnek - mialatt maguknak csak a némaságra ítélt remény marad a Haza ügyét majdan felkaroló, az idők szavát megértő politikusok eljövetelére.

A másik tábor a konfliktusban mint Trójai Faló-ban a politikai hatalomba befurakodott, homályos indíttatású, rejtélyes támogatottságú, kontár gátellenes szerveződés, amely a témát néhány hangzatos, ám megalapozatlan kinyilatkoztatásra szűkítve látványos média-hadjáratot visel a szakértők ellen. Bátran szövegelhet bármit, hiszen élvezi a média rokonszenvét. Így senki sem kér tőlük számon szakképzettséget, nemzetközi megmérettetést, személyi vagy intézményi felelősség-viselést. A közvéleményben senki nem szögezi szembe velük az európai és a globális tapasztalato

teniszke | 2010. március 24. | 20:42:03

A KVVM (KTM?, KM, stb) felső- és középvezetői és szakértő köztisztviselői azt tették, amit elvár tőlük a hatalom. Az összes hazai szakújságíró közül éppen H.M. ismeri őket a legjobban, ezt pont ő ne tudná? Az más kérdés, hogy az utóbbi években még a korábbiaknál is nagyobb dilettantizmus uralkodott a diktálók között, ennek ímhol az eredménye...
H.M. cikke igazi semmitmondás, sajnos. pedig lenne miről és mit, s neki a lehetősége is meg lenne hozzá. Ha nem él vele, hát nem...

Földönjáró | 2010. március 24. | 17:49:27

Sok marhaság olvasható itt, már Hargitai Miklós cikkében is, de most csak Clearwater –nek válaszolnék.

A trianoni határ az akkori Duna sodorvonala lett. Ahogy a Dráva mentén is az akkori Dráva sodorvonalánál vonták meg. Ott jól látszik ez, mivel azóta a folyó elvándorolt, és ennek következtében jónéhány túlparti terület Magyarországhoz tartozik, az innenső part pedig a horvátoké. Nézd meg a térképet.

FOMEB | 2010. március 24. | 17:38:50

Pulinak: Hajósy Adrienne pár hete egy tv műsorban mondta, hogy eddig cca. 450 mrd. Ft-ba került ez a história. Hozzátette: „Nem megéri?” Hát mint adófizető honpolgárnak nekem ebben erős kétségeim vannak. El tudnám képzelni ezt a pénzt jobb helyen is, mint ahogy az EU-s per várható költségét is el lehetne költeni értelmesebben is.

puli | 2010. március 24. | 16:54:46

A vízlépcső ügyében károkozásért be kellene perelni az érintett zöldeket .
Lenne is nagy hidegrázás és fogaknak csikorgatása .

A kiskörei tározó fölött és alatt a folyószakasz természetvédelmi terület , a vÍzi madarak paradicsoma .

FOMEB | 2010. március 24. | 15:49:52

„Nálunk emiatt a meder folyamatosan mélyül, ám néhány ponton, ahol kemény az aljzat és a medersüllyedésnek fizikai akadálya van, például a Visegrádiszorosban, csak a hajózóút válik egyre sekélyebbé és járhatatlanabbá.
A Duna-csatorna egyre alacsonyabbra kerül, ami kiszáradással fenyegeti a folyó menti mellékágrendszert..” És ha nem építünk vízlépcsőt annak érdekében, hogy a vízszintet megemeljük, akkor dalolni fogunk neki, hogy magasabb szinten folyjék le a víz? Vagy mégis mivel akarjuk megemelni a vízszinteket? A teljes szakaszon süllyednek a vízszintek, tehát az összes mellékág lassan veszélybe kerül. Ezt védték ki nálunk nyugatabbra a vízlépcsőkkel. És ettől az Európától várjuk, hogy most kimondja, hogy erre nincs szükség? Saját magát nevettetné ki.
„A kulcs Szlovákiában van” Miután tálcán adtuk át nekik, papírtigrisnek titulálva a dunacsúnyi építkezést. Hiába kérték a szigetköziek, hogy helyezzék üzembe a kész kilitii duzzasztóművet, a Duna Kör által preferált papírtigris verzió győzött és a rendszer kulcsát-csapját szépen odaadtuk a szlovákoknak. Most aztán csak kuncsoroghatunk a vízért, ha akkor Kilitit üzembe helyezzük, mi dönthettük volna el, hogy mennyit kapnak a szlovákok. Most viszont ők döntenek.
„Magyarországnak e históriában eddig egyetlen apró siker jutott, ez pedig a Dunakilitinél 1995-ben felépült fenékküszöbhöz kötődik.” Ami ellen elég hangosan tiltakozott 1995-ben a Védegylet, a Duna Kör és a Reflex. Akik ma is a leghangosabbak….

Minorkavidor | 2010. március 24. | 15:08:44

folytatás: Vele az lett volna a probléma, hogy ő csinálta az első terveket. Egyébként az ünnepségre betegsége és magas kora miatt (akkor 90 éves volt) nem tudott eljönni. A NEvében más vette át a díjat.

Minorkavidor | 2010. március 24. | 15:05:31

Az tény, hogy az első terveket Mosonyi Emil készítette még 1942-43 folyamán. Amennyiben sem mi sem pedig a cseszkók nem kerültünk volna valamilyen csoda folytán a keleti blokkba, úgy a Marschall-ségélyből finanszírozottan nagy valószínűséggel már az 50-es években megépül az erőmű Mosonyi Emil tervei alapján. Mellesleg azon az óminozus kezet nem fogunk dolgon amit Sólyom László produkált Mosonyi lett volna az egyik kitüntetett. Feketével az elmúlt rendszerben betöltött szerepe miatt nem fogot kezet. Mosonyival ilyen probléma nincs 45 után Új-Zélandra távozott és ott tevékenysége elismeréseképp egy emlékérmet neveztek el róla, amelyet kiemelkedőt alkotott vízépítőmérnököknek adnak.

ordító egér | 2010. március 24. | 13:52:37

Clearwater | 2010. március 24. | 10:36:09

Neked is igazad van. Be kell jelenteni az igényünket. Minél hamarabb annál jobb.

ordító egér | 2010. március 24. | 13:52:35

Clearwater | 2010. március 24. | 10:36:09

Neked is igazad van. Be kell jelenteni az igényünket. Minél hamarabb annál jobb.

ordító egér | 2010. március 24. | 13:45:48

Jager László | 2010. március 24. | 13:30:56

Ebben történetesen igazad van. Viszont aki '90-ben a parlamentbe akart kerülni, annak nagy pofával elleneznie kellett a dolgot. És mindenki be akart kerülni és még most is ott van.

A mérnökök pedig megvonták a vállukat. Ha nem kell, akkor nem kell.

Mondjuk nekünk még a nem kell sem kell.

Jager László | 2010. március 24. | 13:30:56

Szerintem lesz még itt Nagymaros,vagy valami más!!
A Dunát hajózhatóvá kell tenni és az energiatermelésbe is be kell fogni!
Előbb utóbb a madarak,majd máshová települnek!
J.L.

Petrócz | 2010. március 24. | 13:26:44

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Clearwater | 2010. március 24. | 10:36:09

Úgy tudom, hogy a Trianoni határ a mindenkori Duna sodorvonala. Mivel pedig az elterelés a víz több, mint 50 %-át érinti, a sodorvonal is odakerült, ergo a határ is. Talán ezzel az érvvel többre mennénk, mint a jóhiszeműséggel.

Üdv

KannibálTatárÚr | 2010. március 24. | 10:06:47

Moderálási alapelvek- komment törölve -

OkoskaTörp | 2010. március 24. | 09:13:23

walsz: Vízlépcsőt alföldre (Mezőföld/Kiskunság)? Nooormális?

hakos5 | 2010. március 24. | 09:13:08

Hát igen, mindent sikerült elbaltázni. Egyébként Magyarországnak a Duna elterelésekor minden lehetséges eszközt be kellett volna vetnie, de már akkor is a csodavárás, no meg majd valaki felülről megsegít mentalitás volt a jellemző.
Ugyanis ha egy ország eltereli a másik területéről a határfolyót, azt sima hadüzenetként is lehet értékelni és ahhoz mérten reagálni. A szlovákok az akkori töketlenséget látva kezdtek a magyarok fejére nőni.

Kobak és walsz, mi az hogy "szakma"? Melyik szakmáról van szó? Egy gigantikus erőmű felépítése elsősorban politikai és csak másodsorban szakmai kérdés. A mérnökök csak azt tudják megmondani, hogy hogyan kell erőművet építeni, de nem azt, hogy kell-e és milyet.

walsz | 2010. március 24. | 08:15:49

Hamajd ujra olyan ország lesz Magyarország, hogy a szakmának megint lesz szava, akkor léphetünk elöre.
A Nagymarosnál tervezett vizlépcsö megépítése elengedhetetlen, de nem feltétlen kell megépíteni az un csúcsrajárató mütárgyakat.
Nagy valószinüség szerint szükség lesz még egy dunai vizlépcsöre valahol Dunaujváros alatt.
Ennyi.

kobak | 2010. március 24. | 07:35:38

A zöldek időközben őszek lettek ,- de a gitt rágása tovább folyik .

A politikusok nem a szakmai ismereteik szerinti témákban döntenek .

A szakmai ismeretek birtokában levőket agyonhallgatják .

Romlottak miatta az államközi kapcsolataink .

A kialakult helyzet miatt az adófizetők pénze megy kárba .

xanadu | 2010. március 24. | 05:59:26

A Víz Keretirányelv nem ad megoldást.

Ugyanis jelentős közérdekre hivatkozva felmentést adható a hatálya alól.

Egyébként pedig ki, mit ért "a vizek jó állapota" alatt.

Az 1992-es dunacsúnyi elterelés óta alig jut víz a szigetközi mellékágakba

MTI - Hámor Szabolcs

Az ötlet, hogy valahol Pozsony és Budapest között egy vagy több vízlépcsőt kellene építeni a Dunán, komoly formában először a múlt század 30-as éveiben merült fel. Valójában azonban már a XIX. és a XX. század fordulója idején kezdődött a felső folyamszakasz belépcsőzése, és azóta egyre kevesebb kavicsot, homokot és egyéb töltőanyagot hoz a víz az alsó szakaszra. Nálunk emiatt a meder folyamatosan mélyül, ám néhány ponton, ahol kemény az aljzat és a medersüllyedésnek fizikai akadálya van, például a Visegrádiszorosban, csak a hajózóút válik egyre sekélyebbé és járhatatlanabbá.

A Duna-csatorna egyre alacsonyabbra kerül, ami kiszáradással fenyegeti a folyó menti mellékágrendszert. Ez azonban 1963-ban, amikor Magyarország megállapodott Csehszlovákiával a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer felépítéséről, senkit nem izgatott. Csehszlovákiának olcsó energia kellett, Magyarországnak pedig, a csallóközi magyarságra való tekintettel, béke a szomszéddal – ez volt a beruházás két legfontosabb motivációja.

A bősi ügyben Magyarország a nyolcvanas évek vége óta a reagálásra rendezkedett be: az eseményeket (Cseh)Szlovákiából irányítják, mi folyton az optimális válaszlépésen törjük a fejünket, miközben a helyzetünk egyre kilátástalanabb. E tendencián csupán az EU-tagság változtatott: akkor csillant fel először a remény, hogy lesz olyan kényszerítő erő, amely érdemben változtathat a kivárásra és semmittevésre épülő szlovák stratégia addigi sikerén. Az elmúlt napok eseményeinek egyik lehetséges olvasata épp az, hogy a két ország vízügyesei megpróbálják valahogy kivédeni azt a kényszert, amit a mindkét országra érvényes Víz Keretirányelv jelentene.

A fenékküszöb hatása
Pozsonyi vízügyi körökben ma is jól látható idegességet kelt a szóban forgó uniós jogszabály emlegetése. A keretirányelv alapján az EU minden tagállamtól terveket vár arra, milyen módon kívánja megőrizni folyói, tavai ökológiai állapotát. Ezeknek a terveknek stratégiai környezeti vizsgálatokon kell alapulniuk, és közösen használt határfolyók esetén a vizsgálatokat együttműködve kell elvégezni.

Legfeljebb fenékküszöb

2008 augusztusában a két ország illetékese megállapodott a közös vizsgálat részleteiről, határidejéről, a felmérést tavaly decemberre kellett volna befejezni. A munka azonban csak a magyar oldalon kezdődött meg – Szlovákia a pénzhiányra hivatkozva a határidő lejártáig hozzá sem fogott. És hiába hosszabbította meg Magyarország egyoldalúan a terminust április végéig (azzal is nagyvonalú gesztust téve, hogy a magyar vízpótlási javaslatokat kisebb belpolitikai vitát kiváltva nemrég eljuttatta Pozsonynak), Gabriel Jencík, a vízlépcső kormánybiztosa bejelentette: ők továbbra sem vizsgálnak semmit, és csak egyetlen vízpótlási megoldásról (újabb fenékküszöbök építéséről) hajlandók tárgyalni.

Ezzel összecsengő módozat pedig csak egy van a Pozsonynak átküldött lehetőségek között: a vízügyes hátterű Szigetközi Természetvédelmi Egyesület koncepciója, amely azzal számol, hogy három új fenékküszöb építésével juttatnak több vizet a Duna 1992-es elterelése óta lassan száradó mellékágakba.

A fenékküszöb a Szigetközben
Népszabadság - Móricz Simon Magyarország most két dolgot tehet. Az egyik lehetőség, hogy továbbra is bízunk a szlovák partner jóhiszeműségében – azaz elhisszük, hogy a vizsgálatot valóban csak átmeneti pénzhiány akadályozza. A másik opció, hogy az uniós jogszabály negligálására hivatkozva az Európai Bírósághoz fordulunk. Magyarország egyelőre az első variációt tartja jobbnak. Szabó Imre szakminiszter azt válaszolta a Népszabadság kérdésére: sejtjük, hogy semmivel nem fognak előállni az újabb, április 30-i határidőre sem, de a stratégia arra épül, hogy Magyarország demonstrálja a saját elkötelezettségét, és ezzel megpróbálja lépéskényszerbe hozni a partnert is.

Mit várunk?

Hogy okkal várunk-e jóhiszeműséget, az kétséges. Miután 1992. október 25-én a Dunát egyoldalúan és önhatalmúlag elterelték, a kormány első ijedtségében az Európai Bizottsághoz (EB) fordult. A testület maga is súlyosnak ítélte a helyzetet, és szokatlanul gyorsan reagált. Az EB nyomására két nappal később a két ország aláírta a londoni jegyzőkönyvet.

Ezen a (Cseh)Szlovákia részéről soha be nem tartott szerződésen alapul minden további lépés, amit a vízlépcső ügyében tettünk. A két fél rögzítette, hogy az országok közti jogvitát közösen a hágai Nemzetközi Bíróság elé terjesztik, a bíróság ítéletéig tartó időszakra pedig átmeneti vízmegosztást alkalmaznak. A nagyobb botrányt elkerülendő, Csehszlovákia megígérte, hogy a Duna vizének legalább a 95 százalékát az eredeti mederbe engedik – ehhez képest 20 százaléknál többet csak kényszerből (jellemzően árvizek idején) adtak. Amikor 1993. január 1-jén Csehszlovákia szétvált Csehországra és Szlovákiára, a kérdés rendezetlen maradt.

Szlovákia az 1977. évi államközi szerződés jogutódjának nyilvánította magát, Magyarország pedig ezt de facto elfogadta, amikor április 7-én aláírta a bősi kérdést a szlovák partnerrel együtt a hágai Nemzetközi Bíróság elé terjesztő különmegállapodást. E lépés visszatekintve alighanem hiba volt, hiszen e nélkül Szlovákia Hágában nem feltétlenül lett volna perképes (így nem is nyerhetett volna). 1993. december 22-én az Európai Bizottság képviselője – látva, hogy a korábbi egyezség annyit sem ér, mint a papír, amire ráírták – újabb javaslatot tett a magyar és a szlovák kormánynak a Duna ideiglenes vízmegosztásáról.

A fenékküszöbös vízpótlás terve
A második brüsszeli javaslat alapján a teljes vízmennyiség 40 százalékát kellett volna a régi mederbe juttatni. A szlovák fél kitért a megegyezés elől. A vízmegosztásról szóló megállapodást végül csak 1995 áprilisában sikerült aláírni, de az a kontraktus már csak éves átlagban másodpercenként 400 köbméternyi víz átengedéséről szól, ami nagyjából a ténylegesen is átadott 20 százaléknak felel meg. Az arányokon később, az 1997-es hágai döntés után sem sikerült érdemben változtatni.

A kulcs Szlovákiában van

A vízkormányzás kulcsa (és műszaki lehetősége) szlovák területen van (ezen a ponton, ahol a Dunát elterelték, a folyó mindkét partja szlovák terület, mivel a jobb parton három falu a második világháború után Szlovákiához került), Magyarország tehát csak Szlovákiával együtt tud(na) lépni. Szlovákia viszont bármilyen változtatással csak veszíthet, hiszen jelenleg ingyen használja a teljes vízmennyiség 80 százalékát, és megkapja az elterelt vízzel termelt összes áramot.

De nem ez az egyetlen vitapont. Mivel közös folyóról van szó, a víz fele és vélhetően a termelt áram fele is Magyarországnak járna – ám Szlovákia szerint csak akkor, ha a teljes vízmennyiség részt venne az áramtermelésben. Az egyértelmű, hogy jelenleg nekünk is járna valamennyi az áramból, Szlovákia viszont állítja, hogy neki kártérítés jár, mert a szerződésszegő magyar magatartás miatt arra kényszerült, hogy egyedül fejezze be a bősi létesítményeket. További viták tárgya, hogy valójában az egyik forgalmas nemzetközi hajóutat is „elterelték”, így a kikötői díjakból és a zsilippénzből egyedül Szlovákia részesedik.

A fele vizet akarjuk

A hivatalos magyar álláspont szerint számunkra a mindenkori vízhozam legalább 50 százalékának megszerzése a prioritás. Ez azt jelentené, hogy a Szlovákiában nemzeti büszkeség tárgyát képező bősi mű alaposan leértékelődne: sokkal kevesebb áramot termelne. Ilyesmibe külső kényszer nélkül a szlovák fél aligha menne bele.

A kényszerítő erőt a Víz Keretirányelv és egy esetleges európai bírósági beavatkozás jelentheti. Magyarország informálisan már többször bejelentette, hogy hajlik a nulla megoldásra (senki nem fizet semmit, megkapjuk a víz felét, és az erőmű is „legalizálódik”), ám ez Szlovákiának nem elég. Ráadásul, ha az említett kompromisszum megvalósulna is, a hajózással és a medermélyüléssel akkor is kezdeni kellene valamit.

Műszaki értelemben megoldás lehetne egy második – mondjuk, nagymarosi – duzzasztó, de ez ugyanolyan ökológiai hátrányokkal járna, mint a bősi (hordalékcsapdává válna, tönkremehetne a folyó menti ivóvízbázis, átalakulhatna az élővilág). Emellett lehetővé tenné a bősi mű csúcsra járatását. Ez azzal járna, hogy naponta két árhullám vonulna le a Dunán, amitől az egész érintett folyószakasz halott parti zónájú üzemvízcsatornává változna – ekkora napi ingadozást az őslakos növények és állatok 99 százaléka nem visel el. És akkor még a nagyon is kiszámítható érzelmi reakciókról nem is beszéltünk.

Apró siker

Magyarországnak e históriában eddig egyetlen apró siker jutott, ez pedig a Dunakilitinél 1995-ben felépült fenékküszöbhöz kötődik. És épp emiatt a fenékküszöb ma is népszerű fogalom a Szigetközben. A meder alján keresztbe futó kőtöltés kétségkívül megemeli annyira az Öreg-Duna vízszintjét, hogy jusson némi víz a korábban szinte csontszáraz mellékágrendszerbe, és ez a beavatkozás az azonnali ökológiai katasztrófától valóban megmentette a térséget. De az is tény, hogy ezzel az adott terület számos problémája közül csak az egyik oldódott meg, és csupán részlegesen. A korábbi ártéri övezetnek hiányzik a magas és tág határok között ingadozó vízszint, a gyors folyású és oxigéndús vizet kedvelő halfajok többsége eltűnt, a rendszeres elárasztást, illetve magas talajvizet igénylő növények kipusztultak. A valódi változáshoz, az őshonos élővilág legalább részbeni rehabilitációjához több víz kellene. Márpedig a Duna mindenkori vízhozamának átlagosan csupán a 20 százalékát juttatja az egykori főmederbe, így azonban a Duna menti élőhelykomplexum sosem lesz „jó ökológiai állapotú”. Ez az ellentmondás azonnal kiderülne, ha elkészítenék a stratégiai környezeti vizsgálatot – ami rögtön meg is magyarázza, hogy Szlovákia miért bojkottálja a felmérést.

Munkaanyag Pozsonyba

Mint arról elsőként tájékoztatottunk, angol nyelvű, társadalmi vitára előzetesen nem bocsátott munkaanyagot postázott a magyar szaktárca Pozsonyba.

A szlovákok nem hivatalosan, de megerősítették értesüléseinket, s kiegészítették azzal: nemcsak a Szigetközi Természetvédelmi Egyesület (SZITE) által preferált, s a szigetközi, a megyei és a regionális fórumokon elfogadott javaslatot kapták meg – igaz, ez a legaprólékosabban kidolgozott tanulmány –, hanem még másik ötöt is. A SZITE több térségi fórumon is egyeztetett elképzelése három – Ásványráró, Sérfenyősziget (Dunasziget) és Dunaremete térségében kialakított –, hajózsilippel, hallépcsővel és árvízelvezető csatornával kiegészített vízszintemelő fenékküszöbbel számol. Nagy hajók így sem közlekedhetnének a folyó medrében, de a kisebb jachtok használni tudnák a vízfelületet. A terv azt is tartalmazza, hogy összekötnék a szlovákiai Csallóköz és a Szigetköz mellékágait.