
Kisebb lesz a vezetékbe kerülő víz arzénszennyezettsége Móricz Simon
Közös konzorciumot hozott létre szerdán a Békés Megyei Vízművek Zrt. és az Aradi Vízmű Rt. Az együttműködés célja, hogy a két vízműcég 50-50 százalékos tulajdoni hányaddal vegyes vállalatot alapítson Romániában, amely naponta legfeljebb 36 ezer köbméter kiváló minőségű ivóvizet adna a Békés megyei regionális ellátórendszerbe – mondta Krisztován Anna, a Békés megyei vízmű szóvivője. A literenként 1–3 mikrogramm arzént tartalmazó aradi vizet elkevernék a magyar oldalon vételezett ivóvízzel, így a vezetékbe kerülő víz arzénszenynyezettsége a literenkénti 10 mikrogrammos uniós határérték alá kerülne.
A dél-alföldi vízminőségjavító programot még az Orbán-kormány indította el a 201/2001-es számú kormányrendelettel. A Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács gesztorságával 2003 decemberében több mint 200 település részvételével konzorcium alakult a program megvalósítására. Az említett kormányrendelet szerint az Európai Bizottság 98/83-as irányelvének megfelelő minőségű ivóvizet kell biztosítani a lakosságnak.
Dél-Alföldön a legfontosabb vízminőségrontó tényező az arzénszennyezettség. Még a múlt század nyolcvanas éveiben állami program keretében víztisztítókat telepítettek a térségben, hogy az ivóvízben lévő arzén mennyiségét az akkori magyar szabvány, 50 (később már 30) mikrogramm/liter alá szorítsák. Ám a literenkénti 10 mikrogrammos uniós szabványhoz képest ez az érték is túl magas. Magyarország vállalta, hogy 2009. december 25-ig az uniós irányelvnek megfelelően megoldja az ivóvíz minőségének javítását. Mivel ez nem történt meg, három év halasztást kértünk az Európai Uniótól.
A dél-alföldi régió ivóvízminőség-javítása az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) keretén belül a Környezet és energia operatív program (KEOP) kiemelt nagyberuházásai közé került. Grománé Tóth Erika, az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője elmondta: a program célja a megfelelő minőségű ivóvíz biztosítása. Eszközei: az indokolt mértékű integráció, az önkormányzati tulajdonú vízművek gazdaságos üzemeltetése, tisztító technológiák létrehozása, illetve új térségi rendszerek kialakítása, hogy a legkedvezőbb vízbázisokról vezessék el az ivóvizet oda, ahol nem megfelelő a minősége.
 Az utcai csapból határon túli víz folyik majd Móricz Simon
– Hét év alatt szinte semmi nem történt – mondta Nagy Béla, a dél-békési Medgyesegyháza polgármestere.
– Közben elköltöttek csaknem kétmilliárd forintot különféle előtanulmányokra, amelyekből a mi településünkre nézve is ijesztő perspektíva bontakozik ki. Az előzetes megvalósíthatósági tanulmány és a költségbecslés alapján a program Medgyesegyházára jutó része nettó 324 millió forintba kerülne.
Nem tudjuk, hogy ennek 10 vagy 20 százaléka lenne-e az önrész, de az évi egymilliárdos költségvetésünk 95 százaléka előre be van táblázva intézményműködtetésre. A költségbecslés alapján köbméterenként nettó 107 forinttal emelkedne a már ma is 200 forintos vízdíj.
Nagy Béla szerint egyáltalán nem biztos, hogy a 30 mikrogramm/literes magyar ivóvíz valóban károsítja az egészséget. A polgármester uniós forrásokból úgy tudja, hogy a 10 mikrogramm/literes határértéket azoknak a tagországoknak a nyomására határozták meg, amelyekben nagy a halfogyasztás. A tengeri állatok szervezetében arzén halmozódik fel, ezt akarták ellensúlyozni azzal, hogy az ivóvíz arzéntartalmát a lehető legalacsonyabbra szorítják.
Magyarországon azonban kevés halat és tengeri terméket fogyasztanak, ezért Nagy Béla szerint itt az egészségmegőrzés érdeke nem indokolja a szigorú határérték alkalmazását. A polgármester szerint az előtanulmányokban egyetlen egészségügyi vizsgálati eredmény sincs, hogy az eltérő arzéntartalmú vizet használó településeken bármilyen, ebből származó különbség lenne a lakosság egészségi állapotában. Ha ilyen veszély fennállna, akkor az ÁNTSZ-nek régen el kellett volna rendelnie, hogy az összes településen, ahol a víz arzéntartalma meghaladja az uniós határértéket, legalább a várandós nőknek és a kisbabáknak palackos vizet biztosítsanak.
– A vízminőség-javításra azuniós jogharmonizáció kötelezi Magyarországot. A végrehajtásra születtek hazai jogszabályok, amelyeket egy vízműcégnek nem áll módjában felülbírálni – reagált a felvetésre a Békés Megyei Vízművek Zrt. szóvivője.
A medgyesegyházi polgármester szerint azt nem az Európai Unió írta elő, hogy a KEOP pályázati rendszerében csak konzorciumban lehet pályázni, egyénileg nem. A több mint 200 tagú konzorcium döntésképtelen és működésképtelen, ennek ellenére a Környezetvédelmi és Vízügyi Miniszté rium ragaszkodik a kényszertársuláshoz. A medgyesegyházi önkormányzat jelenleg is tárgyal olyan kivitelezőkkel, akik a konzorcium által 324 milliósra becsült beruházást 75 millióért elvégeznék, a vízdíj pedig 107 forint helyett csak 5-6 forinttal növekedne.
– Még ha a magyar állam ésaz Európai Unió ki is fizetné a beruházási költségek nagy részét, ilyen alacsony lakossági jövedelmek, ekkora munkanélküliség mellett ez a gazdag országokra méretezett, drága rendszer fenntarthatatlan – érvelt Nagy Béla. – Ilyen formában való megépítése azoknak az érdeke, akik minél többet akarnak keresni az építésen, és a kezükben akarják tartani az egész régió ivóvízellátását.
Krisztován Anna szerint viszont olcsóbb a Maros hordalékkúpjának aradi vízkivételi műveiből származó, kiváló minőségű vizet átvezetni Magyarországra, mint a helyben találhatót megtisztítani. A hazai víz nemcsak arzénnal szennyezett, hanem nitráttal, néhol bórral is. Ráadásul a tisztított víz élvezeti értéke messze elmarad az eleve kiváló minőségűtől. Ha megalakul a magyar–román vegyes vállalat, akkor Lőkösháza és Kevermes térsé gében kiépítenek egy 30 kilométer hosszú vezetéket, amellyel az aradi vízbázist összekötik a már meglévő Békés megyei re gionális rendszerrel. (Medgyesegyháza és további 15 település nem része ennek a hálózatnak – a szerk.). Hatvan település 300 ezer lakosa kap így a jó ivóvízből, amelynek árát az ezután megalakítandó vegyes vállalat határozza meg, figyelembe véve a román kormány által meghatározott vízkivételi díjat.
Arra a kérdésünkre, hogy ha a Maros hordalékkúpja alatti vízbázis harmada magyar terület alatt fekszik, akkor miért nem onnan vételezik a Dél-Alföldre szánt ivóvizet, Grománé Tóth Erika azt válaszolta: nincs pontos adat arra, hogy a vízbázison mennyi a kitermelhető szabad kapacitás – ezt egy közös hidrodinamikai modell kidolgozásával lehetne megvizsgálni. A Maros-hordalékkúp vízminősége nem homogén – az a víz is kifogásolható, amelyet jelenleg a magyar oldalon kiemelnek belőle. A vízbázis keleti széle felé haladva egyre jobb a víz minősége.
Krisztován Anna szerint nem jelent stratégiai kockázatot, ha a dél-alföldi régió ivóvizét Romániából hozzák. A létrehozandó közös vállalat 50 évre birtokolja majd a kúthasználati és kitermelési jogokat koncessziós szerződés keretében.
|