Az új influenzavírus ellen védőmaszkot viselő papok érkeznek misére a mexikóvárosi székesegyházba

MTI/EPA - Brennan Linsley

Ám a két brit szerző szerint - egyikük statisztikus, a másik természettudós - egyelőre mégsem jött el a világ vége. Normális, hogy szeretünk aggódni, bár az már kevésbé, hogy ehhez a média és a politikusok extra muníciót adnak. Pánik helyett inkább józanságot és arányérzéket ajánlanak. Ha ettől sem nyugodtunk meg, akkor hívjuk segítségül a könyv végén a szkeptikus ember eszköztárát - mondja a lapunknak telefonon nyilatkozó Hugh Aldersey-Williams.

- A könyvben 40 témakört vizsgáltak, amely miatt a világ hajlamos pánikba esni. Vajon enynyire szeretünk aggódni, vagy ilyen veszélyes világban élünk?

- Nemcsak szeretünk, hanem úgy fest, szükségünk is van arra, hogy időnként aggódjunk egy jót. Pedig alapvetően jól állunk, az emberek soha nem éltek még olyan hosszú ideig és olyan egészségesen, mint manapság. Mégis, időnként kapva kapunk egy-egy híren, amiből végre arra következtetünk: megszokott világunk rövidesen elpusztul. De ne higgye, hogy ez valami modern tünet: 1841-ben Charles Mackay Extraordinary Popular Dillusions (Különös tévhitek) című könyvében már megírta, hogy akkoriban mi mindentől lehetett (vagy kellett) pánikba esni. A témák egy része nálunk is visszaköszön: járványok, természeti katasztrófák. Legfeljebb annyi a különbség, hogy régebben az atyáskodó állam mintha megnyugtatta volna az embereket, ma meg a politikusok még rá is tesznek egy lapáttal.

- A Pánikológia az új influenza előtt, a madárinfluenza hatására íródott. Most érthetőbb az aggodalom?

Az egyik "pánikológus": Aldersey-Williams
- A madárinfluenzával kapcsolatban sikerült jókora hisztériát kelteni a közvéleményben, annak ellenére, hogy világszerte alig háromszáz ember halálát okozta. Szemben az egyszerű téli influenzával, ami legalább 30 ezer amerikai és 12 ezer angol életét oltja ki évente. A mostani új influenza valószínűleg fertőzőbb, hiszen emberről emberre terjed, ellentétben a madárinfluenzával, ami tényleg csak azokat fertőzte meg, akik testi kontaktusba kerültek a madarakkal. De van itt egy egzotikus tényező is: a madárinfluenza mintha egy science fictionből jött volna, az emberek úgy képzelték, mintha a fölöttünk szálló madarak szórnák le a halálos vírust ránk. Ehhez képest az új influenza sokkal póriasabb, jobban hasonlít egy közönséges megfázáshoz, és úgy fest, kevésbé halálos. Mintha a média is visszafogottabban kezelné: kezdetben persze nagy sztori volt Angliában is, de amikor kiderült, hogy nem is olyan vészes, lekerült a címlapokról.

- Magyarország minden bizonynyal kivétel, mert itt már az oltás is képes volt pánikot kelteni...

- Minden országnak megvan a maga oltáshisztériája. Angliában 1998-ban a kombinált MMR-oltás - kanyaró, mumpsz, rubeóla - kapcsán tört ki pánik: egyetlen kutató állította, hogy kapcsolat lehet a kombinált oltás és az autizmus kialakulása között, de erre végül semmilyen bizonyítékot nem találtak. A sajtó viszont felkapta az ügyet, és a szülők egy része pánikba esett: voltak, akik ragaszkodtak a három külön oltáshoz, mások meg inkább egyet sem kértek. A következmény: 2002-re Angliában ijesztően megugrott a kanyarós megbetegedések száma, sőt egy 13 éves fiú meg is halt. Érdekes, hogy azok a lapok, amelyek korábban a hisztériát keltették az MMR-oltás ellen, most hirtelen a kanyarójárvánnyal fenyegetnek. Mintha az ügyben semmilyen felelősségük nem volna.

- Azt írják, az újságírás foglalkozásszerűen űzött pletykálkodás. Mennyiben terheli felelősség a sajtót a pánikkeltésért?

- Nem lennék túlságosan szigorú a médiával. De igaz, hogy - legalábbis az angol nyelvű országokban - rengeteg újság és tévéadó küzd az olvasókért, a nézőkért, és ahhoz, hogy minél több ember figyelmét ragadhassák meg, szenzációs anyagokat kell gyártaniuk. Ez a szórakoztatás része, és a közönség ezt sokszor tudja is a helyén kezelni. Másrészt az a tapasztalatom, hogyha valóban komoly problémával kerülünk szembe, akkor éppen a média az, amely kijózanodik, és nyugodtabban szemléli a dolgokat.

- Negyven témát vizsgáltak meg a gyerekszám csökkenésétől a bevándorláson át a vezetés közbeni mobiltelefonozás veszélyéig. Végül arra jutottak, hogy csupán hat témában - például a túlnépesedés vagy az antibiotikumoknak is ellenálló kórokozók terén - jogos az aggodalom. De ez vajon segít?

- A fejezetek végén mindig van három ábra: az első azt mutatja, hogy a média mekkora pánikot keltett az ügyből, a második, hogy szerintünk mekkora veszélyforrás, a harmadik pedig, hogy egyénként tudunk-e ellene valamit tenni. Néhány helyzetben nem árt az aggodalom, a rendszeres kézmosás például sok betegségtől megóvhat, az étkezésre való figyeléssel elejét vehetjük a kóros elhízásának és az emberi figyelmetlenség kiiktatásával a közlekedési baleseteknek. De vannak olyan területek, ahol nem az egyéneknek kell aggódniuk, hanem a kormányoknak: a klímaváltozás vagy a túlnépesedés terén egyéni aggódással nem sokra megyünk.

- A stressz népbetegség. Ön is aggódó alkat?

- Mindenki más miatt aggódik. Amikor ezt a könyvet írtuk, én is feltettem magamnak a kérdést: milyen veszélyeknek vagyok most kitéve? Mekkora az esélye annak, hogy rám esik egy repülőgép, vagy egy vírus megfertőz az ablakon keresztül, esetleg egy egér elrágja a villanyvezetéket és megüt az áram? Mind irreálisan hangzik, de nem lehet őket kizárni. Viszont van valami, amitől igazán félek: hogy tönkremegy a számítógépem. Az valóban a sírba vinne.

Kapcsolódó cikkek: Újinfluenza: 130 halott | Korai megszüntetni az újinfluenza világjárványként kezelését | H1N1: Elhagyta a kórházat a csecsemő, aki anyját elvesztette | Ránk rohad? Ingyen sem kell a H1N1-oltás | Influenzapánik a szigetországban