Hát bizony, nagy szarban vagyunk. Minden generáció kölcsönbe kapja az országot, köteles azt a jó gazda gondosságával megőrizni és ha lehet, jobb állapotban továbbadni gyermekének.

Namármost, a kölcsönnel nincs baj, speciel kölcsönfelvételekben jók vagyunk, olyannyira, hogy az olcsó kölcsön nem is kell, azt visszaadjuk és veszünk fel helyette drágábbat.

Igaz, azzal nem kell menet közben elszámolni, lehet belőle vásárolgatni ezt-azt.
Viszont ez a jobb állapot - hát ez azért kissé necces.

Mindenesetre arra már nem futja, hogy az örökösöket tisztességesen felneveljük, iskoláztassuk, példát és világszemléletet adjunk nekik - kivéve természetesen a társadalom felső tíz százalékát.

Nagy baj ez, nagyobb, mintha a jövő reménységei grízen hizlalt babákból zsírosdeszkán felnevelt fiatalok lennének, mert így a jövő Magyarországa nemcsak egészségtelen és alultáplált, de szellemileg is visszamaradott lesz.
Véleményem szerint nem véletlenül alakul ez így, tudatosság van ebben, mint ahogy a társadalom darabokra szaggatásában is.

Mintha valakik bosszút akarnának állni a szocializmusnak nevezett társadalom negyven évéért, a proli és a paraszt felemelkedéséért, és vissza akarnák rugdalni őket oda, ahol a Horthy rendszerben a helyük volt.

Természetesen, aki ilyen terveket forgat a fejében, annak gyökerénél kell megragadnia a problémát. Ha valaki meg akarja gátolni a társadalmi mobilitást, annak a gyerekekkel kell kezdeni a feladatot.

Igaz, kicsit időigényes, de húsz-huszonöt év után kilép a semmibe az első olyan nemzedék, mely iskolázottságának hiánya miatt a piacgazdaságban versenyképtelen, általános műveltsége alacsony szintű, a fejét már teletömték matyómintás hazaffyas ostobaságokkal, a XXI. században teljességgel idejétmúlt és felesleges ismeretekkel. Már csak az hiányzik, hogy a gyerekek fejét beledugják egy állami ceruzahegyezőbe és egyformára faragják - kívülről is.

Ebben az országban valaha színvonalas állami oktatás folyt, nem kevés hibával, de azért mégiscsak más, mikor egy autó ajtaja nehezen záródik, mint amikor az autó elé lovat fognak. Hát, most még a ló is döglődik. Az oktatást a rendszerváltás verte szét, az iskolák nagy részét odaajándékozva az egyházaknak, percig nem vizsgálva, hogy léteznek-e egy magas színvonalú oktatás feltételei az új tulajdonosoknál.

Kihasználták az egyházi oktatás magas színvonaláról szóló hiedelmeket, melyeknek alapja az az egy-két magas színvonalú egyházi intézmény valóban színvonalas munkája volt, de más dolog egy-két szem krumpliból főzni valami finomat, mit háromszáz mázsa elkészítésével bajmolódni.

Az önkormányzatok jó gazdái lehettek volna az oktatásnak, de a pénzek elosztásának módja az egyházi oktatás felé terelte a döntéshozókat, akik semmiképpen nem akartak településüknek rosszat. A pedagógusok ezután - élni kell, ugye - úgy hányták magukra a keresztet, mint a középkori lányok, mikor a boszorkányt égették.

Az oktatást nem a gyermek hat éves korában kell elkezdeni, akkor az már régen késő. A mi társadalmunk nagy hátránya a rengeteg szegény és műveletlen ember, akik képtelenek megadni gyermeküknek azokat az ismereteket, viselkedésmintákat, melyek alkalmassá tennék az iskolai oktatásban való zökkenőmentes részvételre.

A kisgyerek, aki egy zárt és sajátos világban él, egyszerűen fogalomhiányosan éri el az iskoláskort. Nincs tisztában bizonyos szavak jelentésével, olyan, mint a kezdő nyelvtanuló, aki egy mondatból csak két szót ért meg. Nincs tisztában a viselkedési normákkal, hiszen otthon ahhoz szokott, hogy az élelemért is meg kellett sok esetben verekednie.

Ahol ötszáz méterről kellett bádogkannában hordani a vizet, a melegítéshez a fát meg lopni kellett, ott bizony, ha fürdősóhoz jutottak, akkor nagyobb eséllyel főzték bele a levesbe, minthogy a nemlétező kádba szórták volna. Otthon is, a környezetben is a nyers erő dominált, ezt látták otthon, ezt alkalmazták mindenhol, ha problémájuk akadt.

A pedagógus meg hihetetlenül nehezen tudja az ilyen gondokat kezelni, mert a haladásban gátolja, nem egy esetben egyszerűen fél. És félreértés ne essék, nem csak a cigánytelepek népe él így, így él az a nemcigány is, akinek nincs munkája, nincs jövője, akinek semmije sincs.

Az állam pedig ahelyett, hogy megkísérelné ezeket az embereket integrálni a társadalomba, inkább elengedi a kezüket, és beletörődik, hogy aznap, mikor gyermekeik kézhez veszik az első bizonyítványukat, el is dől a sorsuk. Miként egyébként a többieknek is, akik ugyan nem buktak meg, de középiskolába menni nem sok esélyük van, a főiskolára meg az egyetemre bejutni, meg egyenesen annyi, mint Szálasinak a főtárgyaláson.

Hiába sugárzóan okos az a gyerek, mint a nap, neki nincsenek különórák, nincs nyugodt tanulmányi háttér, marad nekik legjobb esetben a szakma. Mondjuk szakácsnők lesznek egy olyan önkormányzatnál, ahol a képviselők felének együttesen sincs annyi esze, mint annak aki a levest meri a tányérukba. A régi rend szerint megy minden, akinek az apja közmunkás, annak a gyereke is ott fogja pucolni az árokpartot, hacsak be nem áll bűnözőnek...

Ha letakarítjuk a rendszerváltásból adódó problémákat, akkor is azt kell megállapítanunk, hogy a legdurvább dolgok Orbán nevéhez kötődnek. Merthogy senkinek se legyen olyan illúziója, hogy a tepsiszájú miniszter dönthet akármiben is, itt ezen a területen is az történik, amit ez a bomlott lelkű utópista szociopata megálmodik.

Ő meg azt álmodja, ami számára politikai hozadékot termel, atomizált társadalmat engedelmes és ostoba cselédekkel, vékony középréteggel és néhánytíz rohadtul gazdag emberrel, akik azért neki - de csakis neki - ki vannak szolgáltatva. Ehhez kell az, hogy a felsőoktatásba való bejutást úgy szabályozzák, hogy esélye csak annak legyen, akinek vagyona is van hozzá, egyébként meg vissza kell rugni a sárba.

Nem mindenkinek tetszik ez, és a képzettebbje  ki is használja az Unió lehetőségeit és elmegy innen egy demokratikus országba, ahol ugyan ugyancsak kiszolgáltatott lesz, de legalább megfizetik, legalább békén hagyják, ahol élheti a családjával azt az életet, melyet a Kádár-korban szinte mindenki élt, és ehhez el se kellett utaznia.

Volt itt tisztességes oktatáspolitika, mely közelebb vitte volna az országot Európához, de nem kellett. Az egészben az a legszomorúbb, hogy legfőbb ellenzői a pedagógusok voltak, akik nehezen emésztették, hogy a gyereket például nem buktathatták meg az első osztályban, hanem adni kellett volna neki egy esélyt, egy kis időt, hogy megtanulhasson olvasni, hiszen a mai világban analfabétaként nem mehet senki semmire.

Nem papírt kellett volna adni arról, hogy megtanult olvasni, hanem meg kellett volna erre tanítani, de hát mindahányan beláthatjuk, hogy buktatni könnyebb, oszt mehet a gyerek az oktatási elfekvőbe, egyszer majdcsak vége lesz a tankötelezettségének.

Amit pedig az első akadályt vevőknek a továbbiakban oktatni kell, az már a tanároknak is sok. Az arabok nagyon bölcsek, még ha szeretnek is migrálni összevissza, de arab az a közmondás is, hogy mindenkinek a maga bolhája gazella.

A matektanár számára saját kollégája írja elő, hogy deriválni kell megtanítani a büdös kölyköt, aki még a négy alapműveletet sem uralja biztosan, de  így van ez a többi tantárggyal is, mert itt egy a Vezér, egy a zászló, egy a tábor, egy a tananyag mindenkinek, ha bírja a megpróbáltatásokat diák és tanárja, ha nem...

Szélessávú internet, minden faluba? Tablet minden gyereknek? Digitális iskolatábla? Ugyan, csak megzavarnák a fejüket az új ismeretek, jó nekik a királyi televízió is, meg a Jóban Rosszban...

Szóval, ezek a területen sem remekeltünk, rengeteg problémát fog ez a helyzet még okozni, mikor nem sütve kapjuk majd a libát, hanem nekünk kell felnevelni, elkészíteni, de addigra itt libát már csak párezer ember eszik majd...

Az okosabbja, törekvőbbje el fog menni az országból, a társadalom öregszik, akik fedezhetnék eltartásuk költségeit, azok nem túl kelendő népek lesznek a munkaerőpiacon.

De persze a Nyílpuska és Buzogány Művekben lehet még belőlük betanított munkás. Az a fő, hogy egészség legyen!
Ha egészség van, akkor jöhetnek a gondok, megoldjuk! Holnap talán optimistábbak lehetünk, nem igaz?

:O)))