Két mesebeli országról van szó, mindkettő hol volt, hol nem volt.
Lakói is mesebeli népek voltak, náluk nagyobb hősöket nem ismert a világ, méghozzá ez így volt annak ellenére is, hogy háborúkat nemigen nyertek, nyakukban folyvást más nemzetek ültek.
Általában feleakkorák voltak, mint amekkorának látszottak, merthogy a nemzet egyik fele mindig az ellenséghez számította a nemzet másik felét, és tűzzel-vasal irtotta azt.
Mégis, csodaország mindkettő, hiszen csoda, hogy a fentiek dacára mindkettő megérte a XXI. századot, akár meg is pihenhetett volna szusszanásnyira.
Dehát, a sors meg vagyon írva, ezen változtatni nem lehet, leginkább talán azért, mert az érintettek nem tudnak olvasni.

Lengyelországba utazik ma a miniszterelnök, meglátogatni a kormánypártot, annak vezetőjét, Kaczinskyt.
Jó ilyen helyre látogatóba járni, a vendéglátó alacsonyabb is, a hasa is nagyobb - és mivel ez magánlátogatás, nem kell végigcsámpázni a vörös szőnyegen azok előtt a pincében csíráztatott paszulyra hajzó katonák előtt sem.
Orbán vendégtanár lesz a varsói tánciskolában, a pávatánc alaplépéseit tanítja majd lengyel kollégáinak, akik szemmel láthatólag nem értik a lényeget, a táncot telitalppal, döngő libalépésekkel lejtenék, holott őket kísérik a reflektorok, és már áll a bál.
Az Európai Bizottság ugyanis napirendre tűzi a lengyel jogállamiság kérdését, a lengyel médiatörvényt, ez pedig nem kellemes, és lehet akár rossz vége is, ha tánc közben a nagy , szoros csizmájukkal rátipornak az Unió bársonycipellőjére.
Jól jön ehhez Orbán oktatása, hiszen ő a magyar táncok közül az újban, a cipő nélküli változatban jeleskedik, ehhez remekül illenek a pávatánc lépéskombináiói.

Az nem lehet, hogy ez a hebehurgya Kaczinsky esetleg lőcsöt lökjön szép terve kerekeinek küllői közé, hogy időnap előtt döntésre vigye az Unió dolgát, melyből esetleg ki is lehet majd farolni, egyúttal kettéválásnak tüntetve fel a folyamat végét. 
De ehhez a kelet-európai országok egy csoportjának egyszerre kellene lépnie, belefele egyenesen egy Keleteurópai Unióba - ott esetleg még vezető is lehetne a mi bonzai-Napóleonunk...
Nehéz sport felmászni a Világ Tetejére, de megriadni  a kihívásoktól soha nem szabad, ha már a pocakos tábornok nem haladhatta meg a pocakos őrnagy teljesítményét, legalább Horthyét meg illene haladni...

Persze az ominózus dal folytatódhat is: lengyel-magyar két jó barát együtt harcol, s együtt ihatja meg a levét...
Meglátjuk.
Nincs még veszve Lengyelország, de lehet, már csak ma estig...

:O)))