Azt szokták mondani, hogy sokan pisilnek bele az úszómedencébe, de a trambulinról belepisilni, azért a pofátlanság minősített esete.

Van a műugrásnak olyan változata is, melyben két versenyző szinkronban mozogva hajtja végre a gyakorlatot, ezért sem volt különösebben meglepő, hogy a minap Polt Péter és Matolcsy közösen adták elő a gyakorlatot: "trambulinról pisilünk a pofátokba" címmel.
Matolcsyt feljelentették az MNB alapítványaival kapcsolatban, vádat ellene az ügyészségnek illene emelni, erre ezek (kis "e"-vel...) odaállnak együtt ebédelgetni, borozgatni, munkaebéd címen.

Ha hivatalos ügyeket tárgyalnak, hát tegyék azt a legfőbb ügyész hivatali helyiségében, az eljárás formális szabályait betartva.
Olyat se nagyon hallott még a világ, hogy az ügyész borozgatás közben hallgassa meg a feljelentőt - olyan feljelentőt meg végképp nem, aki ellen feljelentést tettek, éppen az ő hivatalánál.

Ebből egy dolog biztosan következik: annyira senki vagy, hogy egyszerűen nem érdemes előtted még a régebben kötelező színjátékot sem előadni, ha úgy tetszik, beszélő szerszám vagy, aki előtt nyugodtan megdughatják meztelen feleségüket vagy a barátnőjüket, esetleg egyszerre a kettőt, mert előtted még szégyellni se kell magukat.

Hogy az eset még szaftosabb legyen, a legfőbb ügyész felesége a jegybank-elnök beosztottja, és ne legyenek kétségeid afelől, hogy ez az útvonal igencsak alkalmas a hála kifejezésére, ha a legfőbb ügyész apróbb jogszabálysértések (a Parlament épületének eladása, stb..) esetén félrenézne.

Lehet, Matolcsy csak meg akarta mutatni, hogy lehet feltűnésmentesen félrenézni.

Hogy a közpénz meddig közpénz, azt végsősoron a Legmagasztosabb dönti el, Matolcsy meg azt csinál, amit megengednek neki, ilyan magas beosztásban levő strómanja még úgyse volt Orbánnak.
Mindenesetre a közpénz magánosítása szintúgy trambulin-esélyes attrakció, idáig legalább kerestek valami mondvacsinált jogcímet, de ma már arra sincs szükség.

Úgy dobnak oda például Csányinak vissza nem térítendő milliárdokat, hogy eszükbe se jut indokolni - te meg azt a gyógyszert váltsd ki, amire fussa, ugye...

Az élet más területein ugyanez megy.

Ékes példa erre Százlábú Rasi szerepeltetése az idegenforgalom felvirágoztatása területén.

Képzett idegenforgalmi szakértő, emlékszem, hogy annak idején Orbán egy villás fűzfaággal kódorgott a felcsúti libalegelőn, azzal keresett forrást ennek a beképzelt libának a  taníttatásához, merthogy a miniszterelnöki jövedelemből erre nemigen futhatta a tandíjra.
Hogy ez nem éppen az esélyegyenlőségről szól?

Kit érdekel, minek is dugdosná a vagyont, hiszen a főhercegi majorságot se titkolta. legfeljebb nem reklámozta. Mint ahogy a vejkó által megszerzett kastélyt sem, de hát mi köze is lenne hozzá?

Ma már nem kell dugdosnia a vagyongyarapodást, nyíltan lehet lopni, közben az állami vagyont úgy osztogatni a csókosoknak, hogy senkinek szeme se rebben.

Ha valaki megkérdezné, hogy hogy jutottunk idáig, hát nem lenne erre egyszerű a válasz.

Anno az átkosban ilyenre példa sem, de még kísérlet se nagyon akadt, a társadalom erkölcsi érzéke is ép volt. Ma legfeljebb arra futja, hogyha valaki nem lop, azt hülyének nézzék.
Matolcsy, Rogán, Lázár , Gíró-Szász - mindahányan ott táncolnak a nyagy társadalmi húsoskondér körül, és amikor csak lehet, két marokkal szednek ki maguknak belőle.

Régebben, ha valaki lopta a közvagyont, legalább úgy csinált, mintha szégyellné magát, ma meg a lopás bizonyos állami hivatalok viselőinél olyan, mint a munka Rákosi idején: becsület és dicsőség dolga.

Ha valaki azt gondolja, hogy ezektől a lopott holmit a jogállam klasszikus módszereivel vissza lehet majd venni, hát nagyon téved.

Ez a kor Magyarország életében rendkívüli, az alkalmazott módszerek sem szokványosak, ezért majd a vagyon visszaszerzésénél sem lehet szokványos módszereket alkalmazni.

Nem kell ettől visszariadni, nem kell finnyáskodni, a lopott holmit akár erőszakkal is vissza kell majd venni, hiszen az téged, gyermekeid, unokáid illeti.

Csak az a baj, hogy ez majd megint hoz úgy tíz-húszezer sértett embert, akik meg lesznek győződve arról, hogy amihez hozzájutottak, azt tisztességes úton szerezték, hiszen a "szerzésnek" nálunk nagy hagyományai vannak. 

Az ország ma kussol.
Nem túl hangosak az ellenzéki pártok sem, nem ágál az egyház a "ne lopj" parancsolatának napi megszegése miatt, nem háborog még az sem, akinek az életén túl már semmi egyéb veszítenivalója sincs.
Szomorú ország ez.
Kár volt Kertész Ákost engedni elmenni, legalább egy okosat már mondott, hátha mondott volna még többet is?
A legfelháborítóbb, hogy ez a mértéktelen pofátlanság sem háborít fel már senkit, a társadalom szinte már természetesnek veszi.

Pedig nem az, elhihetitek...

:O)))