Egyre több a manifeszt elmebeteg a magyar politikában.
Közös bennük az, hogy betegségük nem korlátozza őket a fosztogatásokban. Melyik ingatlanokat gyűjt, másik meg az ország egészét próbálja beletuszkolni egy zsákba, mellyel el tud majd szaladni alkalomadtán.

A nép meg nézi és nem hisz a szemének, jóllehet egyikük el is mondta, hogy nem azt kell nézni, hogy mit beszél, hanem azt, hogy mit tesz.

Jelenleg éppen ott tartunk, mint amikor egy elmegyógyintézeti beteg megkaparintja az orvosi szoba kulcsát, majd kényszerzubbonyt húzva az orvosokra bezárja őket az orvosi szobába, aztán rájuk fordítja a kulcsot, miközben betegtársa az elmegyógyintézet páncélszekrényének kulcsával szaladgálva gumikacsákat vásárol a betegeknek ebédre.

Ez a helyzet nem mai keletű, évek óta fennáll, de Egyeske zavartalanul idétlenkedhet, kártékonykodhat. Azért őt említem, merthogy fejétől büdösödik a láb, mint tudjuk, de beszélhetnénk nyugodtan pénztárcánk legfőbb őréről is, esetleg a legmagyarabb nemzeti bajusz tulajdonosát is említhetnénk.

Nem az első eset, hogy egy ország vezetője sérült ember, volt Habsburg, aki mellé őröket kellett állítani, hogy megfékezzék, ha rájön az ötperc és öldökölni indul, de a mieink is előkelő társaságban vannak, hiszen a szociopaták között ott lelhetjük magát Joszif Visszarionovicsot is. Ő ugyan még a műfajon belül is kiemelkedő személyiség volt, de a mieink is kiadnak egy minisztálint, ha sorbakapcsoljuk őket, sőt, a mieink még cselesen néznek is hozzá.

A legszomorúbb az egészben az, hogy az ország lakóinak tekintélyes része tisztában van a helyzettel, az elmeorvosok és a pszichológusok zöme konkrétan diagnózist is képes lenne felállítani, de mindenki kussol. Merthogy olyan zsenánt ezt kimondani, merthogy a vonatkozó liberális elv szerint nem lehet a politikust személyében támadni, a tetteit kell bírálni. Ez persze egy nagy marhaság, hiszen a cselekedet maga nem oka semminek, csak okozata egy mentális állapotnak, melyet a szakirodalom már sokszor leírt az olyan emberről, aki semmiféle erkölcsi gátlással nem rendelkezik, és aki céljainak elérése érdekében semmiféle eszköztől nem idegenkedik.

És ezt értsük most nagyon konkrétan, hiszen van itt egy-két tisztázatlan haláleset is, melynek kivizsgálása olyan lassan halad, mint liba a tarlón, ha a kombájnból elhullajtott kukoricaszemek kupacába botlik. Nem is lesz eredmény, ezt bizton mondhatom, mert ezek az emberek mindig megtalálják azokat, akik hajlandók együttműködni velük, igaz nagy részük nem mentális sérült, csak gátlástalan, pénzéhes és ostoba. Némelyikük képe láttán Lombroso sírva fakadna a gyönyörűségtől. Sztálinnak ott volt Visinszkíj, nekünk meg van egy Poltunk, és valószínűleg nekünk is megvan a magunk Jezsovja, Jagodája és/vagy Blohinja, csak még a nevükben nem vagyunk biztosak.

Sokszor írtam már róla, hogy ha valaki buszt akar vezetni, akkor annak erre való alkalmasságáról orvosi vizsgálatokkal alátámasztott bizonyítvánnyal kell rendelkezni, ha valaki egy ország kormányában van, vagy magas közjogi beosztást tölt be, akkor ahhoz semmiféle alkalmassági vizsgálat nem szükségeltetik. Pedig, ha valaki bolti eladónak jelentkezik, akkor mielőtt alkalmaznák, el kell mennie a vizsgálatra, mely megállapítja, hogy nincs-e valamilyen kizáró oka foglalkoztatásának.
Ez ugyan röhejes, de ez a tény, amin lehetne ugyan változtatni, de senki nem mer belevágni. És még, mielőtt valaki elkezdene biztatni engem, elmondanám, hogy szívesen kezdeményeznék népszavazást egy olyan tárgykörben, mely segít megakadályozni azt hogy a sorsunkat olyan emberek kezébe helyezzük, akik ha buszsofőrök lennének két keréken vennék  a kanyarokat, és ha valaki eléjük kerülne, hát legfeljebb bosszankodnának a döccenésen. Pedig itt egész társadalmi csoportokon döccen a busz, és a java még hátra van. Sajnos, magánember nem képes összegyűjteni a szükséges aláírásokat, ehhez párttámogatás kellene.

A demokratikusnak mondott pártok ettől idegenkednek, mert tudják, demagóg támadásoknak tennék ki magukat, miközben ők nem a véres harcra, hanem a békés túlélésre szerződtek. Pedig nagy szükség lenne arra, hogy egy pártatlan és tekintélyes pszichiáterekből és pszichológusokból álló, nemzetközi szakmai testület vizsgálja meg a jelölteket, - egyetlen stadion árából futná a szakma nemzetközi krémjének honorálására ciklusonként. Tudom, vastagon megérné.

Persze, a rablógyilkosokat sem vizsgálják orvosok előre, csak a tettek után, lehet, itt is így lesz. Én azt mondom, hogy ez gazdaságtalan megoldás, jó lenne ezt már a következő választás előtt bevezetni. Persze ehhez dolgozni is kellene, hiszen az új szabályokat csak  igen pontos szakmai kidolgozás és megfelelő garanciák mellett lehetne bevezetni...

El kellene talán spekulálni ezen a demokratáknak...

:O)))