Megfenyegetett bennünket szeretett miniszterelnökünk.

Azt nyilatkozta, hogy még tizenöt évig a politikában kíván maradni, meg, hogy  ő „régi vágású" politikusnak tartja magát.

Amiben nem is nagyot tévedett, mert hogy ki látott már segget vágás nélkül és a vágás általában régi, egyidős a politikussal.

A modern politikában szokás egy elvesztett választás után átnyergelni a gazdaságra, de „én nem tartozom ebbe az iskolába" – mondta. „Fiatal éveim óta politikával foglalkozom, és így teszek majd nyugdíjasként is", vagyis „a következő 15-20 évben a politikában maradok, hol az első, hol a harmadik vonalban", arról pedig a választók döntenek, hogy pontosan hol – mondta.

Nem sok jóval kecsegtet ez a nyilatkozat, minthogy a lopást is fiatal évei óta gyakorolja, és igen tehetségesen: az első BOSS-öltönyöktől, melyeket a Fidesz finanszírozására kapott pénzekből vett a haverjaival együtt, viszonylag gyorsan eljutott egy kőbánya ellopásáig, a kedves Papa számára.

Namármost ezen a területen ambícióinak csak a rendelkezésre álló vagyontömeg szab határt, egyébként mindenre képes.
Ez a koma lelopja a libáról a tollat, oszt szegény madár mehet puci püspökfalattal haza...

Ha komolyan belegondolunk a jövőbe, akkor igen elszomorodhatunk, hiszen egy élhető országból huszonöt-harminc év alatt a négymillió nyomorgó országa lett, és mint tudjuk, Orbán rendszere egyre jobban teljesít.

Ez a rendszer kétségkívül egyedi a világban, Rákosit és Horthyt ebben a formában büntette az Úr a magyarság ellen elkövetett bűneikért, összegyúrva rendszereik összes negatívumát.

Hadd szomorkodjanak, ha kikukucskálnak az üstből, mígcsak valamelyik kanördög bele nem szúrja a vasvilláját a régi vágásukba.

Tizenöt év hosszú idő, generációk halnak ki, új generációk nőnek fel a Jóban-rosszban életvezetési mintákat adó sorozatán, megváltozik Magyarország - és nem előnyére.

Az a nagy baj, hogy  ezt a nép fel se nagyon ismeri, merthogy olyan, mint a béka, melyet hideg vízben kezdenek lassú tűzön főzni - mire békalevessé lényegül már majdnem meg is szokja a közeget, melyben élve fődögél, míg él.

Lopnak?

Kit érdekel, fő, hogy van rezsicsökkentés, melyről a régi, közismert vicc jut eszembe a Kreml falánál labdázó gyerekekről, akiknek buksi fejét megsImogatta Sztálin elvtárs, mikor betörték az ablakot, pedig agyon is lövethette volna őket.

Milyen emberek fognak itt élni tizenöt év múlva egy olyan országban, melyben negyed századon át szolgaságra szocializálták őket?

Milyen pedagógusok fogják oktatni őket, amikor a kormányzat éppen most áll bosszút rajtuk, mert szót mertek emelni az oktatási rendszer visszásságai miatt?

Abban az országban, melyben a vizitdíj háromszáz forintja miatt romba lehetett dönteni a magyar egészségügyet, ugyan ki fog kiállni egy oktatási reform mellett, ha emiatt elvehetnek akár egy napi fizetést is?

Nincsenek illúzióim.

Tizenöt év múlva talán már az Unió sem fogja le a kezét, merthogy kívül leszünk, és útlevéllel utazhatunk Bécsbe meg Prágába is - és ne tessék azt gondolni, hogy túlzásokba estem, a jelenlegi folyamatok mind-mind ebbe az irányba mutatnak.

Alig van esélyünk, mert már ellenzék se maradt.

Egyedül az Úrban bízhatunk, aki megelégelheti bűnhődésünk számtalan bűneinkért, és magához szólíthatja hívét, reábízva a munka piszkos részét a természetre.

Azt mondja Orbán, hogy „a következő 15-20 évben a politikában maradok, hol az első, hol a harmadik vonalban", arról pedig a választók döntenek, hogy pontosan hol – mondta.

A választók számára mindegy, hogy melyik vonalban marad, a választók számára egyetlen üdvözítő megoldás létezik, ha azok a vonalak függőlegesek, svéd acélból készülnek és a nép mindközönségesen rácsnak nevezi őket.

Az se baj, ha a stadionok utolsó példányának lelátóit egy kőfejtő köré építik, és azt zárja el a nézőtértől az ominózus szerkezet.

A lelátókról iskolai osztályok nézhetik, amint a szépen visszakarcsúsodott hős kockaköveket farag dolomitból a napi eledel fejében, miközben osztályfőnökeik magyarázzák: látjátok gyerekek, így jár az, aki kárt okoz a magyar népnek, így jár, aki meglopja a társadalmat.

Tudom, álom.

De olyan jó néha eljátszani a gondolattal.

Mert minden diktátor csúnyán végzi, ő sem lesz örökéletű.

Remélem, a hagyatéka sem...

:O)))