A kutya se ugatott utánunk, egyszerűen nem voltunk fenn a terrorizmus világtérképén.

Itt nem volt kire lőni, nem volt mit felrobbantgatni, de ha mégis, akkor az a szervezett bűnözéshez kötődött, mint amikor felrobbantották Szájer üres lakásának küszöbét vagy Torgyán kukáját, hogy a Parlament használaton kívüli kapujáról ne is essék szó.

Mikor szitává lőtték a Vico tulajdonosát, Fenyő Jánost, azt se tekinthetjük klasszikus terrorcselekménynek, az a korai kapitalizmus diszkrét bájának egyik első megnyilvánulása  volt, üzleti leszámolás bérgyilkosokkal.

De ez a te életed közvetlenül és szándékosan nem veszélyeztette, legalábbis nem voltál célpont.

A terrorizmusnak viszont te is célpontja vagy, mert véres hullád riadalmat és félelmet kelt, és éppen ez a terroristák célja.

A Magyar Népköztársaság terrorizmushoz való viszonya egyértelmű volt. 

Bár ez a Béketábor körülményei között nem volt egyszerű feladat, mégis kívül tartotta magát a problémán és ha a probléma személyesen is házhoz jött, mint például Carlos, akkor a szolgálatok kényelmetlenné tették az életét és kiszorították Magyarországról.

Így aztán sem bázisa, sem célpontja nem voltunk az egyre intenzívebben terjedő jelenségnek.

A New York-i WTC tornyok elleni támadás után Amerika - szövetségeseit is bevonva - támadást intézett a tálibok katonai ereje ellen, ebben ugyan mi is részt vettünk, de  az első időkben csak orvoscsoporttal, majd őrzési és járőrözési feladatokat ellátó, kis létszámú alegységekkel, kerülve a konfrontációt az afgánokkal, ami ahhoz vezetett, hogy nem kerültünk a nemzetköz terrorizmus látókörébe.

Ez a helyzet, bár nem volt ideális, de kitartott egészen addig, amíg az Amerika által kirobbantott arab forradalmaknak nevezett puccs-sorozat lángba nem borította a térséget, teret nyitva az iszlám szélsőségesei előtt.

A térség jelentős hatalmai - Irán és Szaud-Arábia - is beszálltak, vallási ellentéteikre alapozva megkezdődött a harc a Közel-Kelet olajkincseiért, átrajzolva a politikai térképeket. Mentek is előre, mint kés a vajban, a seprűt ki is táncoltatták a sarokból, csak éppen visszaparancsolni voltak képtelenek.

Manapság divat az olajkészletek szerepét lekicsinyelni, mondván, Amerika meg a palaolaj.

Nem kell elhinni, a térség és olajkincse ma is fontos, az Iszlám Állam ma is kőolaj-bevételeiből finanszírozza harcát.

A két neuralgikus pont Szíria és Líbia.

Szíria a térség egyik legfejlettebb állama volt, a GDP nagyjából megegyezett a mienkkel, a vallás nem játszott meghatározó szerepet az állam irányításában, egészen addig, míg meg nem jelentek - látszólag - a semmiből az Iszlám Állam harcosai, akiknek fő feladata Aszad elnök eltakarítása lett volna, ami erősen sértette az orosz érdekeket, ezért nem is került rá sor.
Líbia meg törzsi állam, tele belső feszültségekkel, jelenleg minimálisan is két kormánnyal és rengeteg ellenőrizhetetlen fegyveressel.

Az Iszlám Államnak Aszadot nem sikerült elzavarnia, a lakosságot viszont igen, így aztán megindult a menekülthullám, amit a mi hivatalosságaink előszeretettel neveznek migrációnak, bevándorlásnak, esetleg modern kori népvándorlásnak, mintha nem is létezne háború, a polgári lakosság gyilkolászása, meg a fiatal férfiak besorozása a harcolók közé.

Mintha mindenki egyszerre otthagyva csapot-papot, valami hirtelen ötlettől vezérelve felkerekedne, hogy ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban töltse hátralevő életét, miközben megszáll minket és mohamedán hitre térít.

Ez már csak azért is necces, mert élelmes népünk azonnal rájönne, hogy a több feleséggel több anyós is jár...

Brrrrr...

Hogy ezek között az emberek között vannak esetleg olyanok, akik azzal a feladattal érkeznek Európába, hogy zavart keltsenek vagy bosszút álljanak?

Lehetséges, hiszen a terrorizmus voltaképpen fegyver, és aki harcol, fegyvert használ. Olyat, amilyenhez hozzáfér és a terrorizmus olyan fegyver, mint a bomba, mely elszívja az oxigént.

Csak ehhez nem kell repülőgép.

De a többség azért mégiscsak menekült, akiket kilátástalan helyzetbe taszítani igencsak életveszélyes butaságra vall, hiszen ezzel csak radikalizálni lehet a tömeget, mely egyébként a biztonságot és az anyagi jólétet kereste.

Ezeknek az embereknek jelenleg nincs hova hazamenniük, de ha vége lenne a háborúnak, akkor lenne erre esély.

Mi meg kerítést építettünk, meg szögesdrótok mögé zártuk magunkat, és még átmenetileg sem vagyunk képesek segíteni a közös európai munkát.

Olyanok vagyunk, mint aki a szomszédja küszöbére rondít, majd becsönget vécépapírt kérni - mert azért a baksisért tartjuk a markunkat..

De ez csak az Unióval szemben illetlen eljárás, míg a szögesdrót felhívja ránk a figyelmet és ellenséggé tesz bennünket.
Nem eljárás az, hogy amikor nem teljesítettük a menekültekkel kapcsolatos kötelességeinket, nem vettük nyilvántartásba őket, hanem gyalogmenetben, meg vonatra rakva ellenőrizetlenül keresztülhajtottuk őket az országon, akkor most mások mulasztásaira mutogassunk az egyre elkeseredettebb tömeg kapcsán.

Az mindenesetre biztos, hogy vad menekültellenes buzgalmunkkal felkerültünk a terroristák térképeire - célországként.
És az se legyen kétséges, hogy ezért ki a felelős.

Ha itt az első bomba felrobban, mindenkinek tudnia kell, hogy Orbán helyezett minket a célkereszt közepére...

Elég lett volna pedig szervezetten, csendben, segítőkészen tenni a dolgunkat, de nekünk pengésdrót és harc kellett - lehet, hogy meg is kapjuk.

Ha valaki azt hiszi, hogy a TEK jelmezbálba készülő, Darth Vadernek öltöztetett harcosai azzal, hogy riogatják a főváros népét, meg fognak tudni védeni minket az erőszaktól - téved.

Ezen a problémán nem segít a kardcsörtetés, az égig érő pengéskerítés, ezen a problémán csak az segít, ha sikerül véget vetni a háborúnak, és sikerül felszámolni a háború ideológiai hátországát, és a menekültek végre biztonságban hazamehetnek.

Ha ezt nem sikerül elérni, az unokáink unokái is szögesdrótok mögött ücsörögve fogják várni, míg ez a kettéfűrészelt Mad Max ostoba háborúját vívja.

Minél erőszakosabban lép fel, annál több indokot szolgáltat ellenünk irányuló támadásokra.

Nem hinném, hogy ez kell nekünk...

:O)))