Poci utazik. Szinte főállásban, merhogy utazni jó, főleg ha ezt első osztályon teheti az ember. Ha ilyenkor az ember tízmillió magyar seggeként terpeszkedhet az ülésén, a háládatlan mezei választópolgár azt kívánja neki, hogy a megtett kilométereket a Wizz Air economy classának luxusülésein tegye meg. Ne csak a légitársaságnál legyen része - rossz nyelvek szerint -, a magas szintű kényelemben is, melyet látván bármelyik szardínia-konzerv gyártója zokogna az irigységtől.

Az utazásnak az a nagy előnye, hogy nincs az ember itthon, így nem kell naponta szembetalálkoznia saját dilettantizmusa következményeivel, csak becsukja a szemét, hátradől az ülésben, belekortyol a whiskybe és máris elhiszi, amit hirdet - az ország felvirágzását, magyarember felhőtlen boldogságát. Közben elmereng az utazás kapcsán realizálható eredményeken: sokszor nyolc az negyvennyolc X 20% az annyimint jajdesok, majd az Anikó elkönyveli, a szerződéseket meg felvezeti a Strómanok Könyvébe - de szép is lesz!

Merthogy utaztunk idén már Mongóliába, hol Pocogány azt találta nyilatkozni, hogy mindkét nép egyformán sikeres bizonyos összefüggésekben, emellett hosszú évek után visszatértünk Mongóliába. A frász tört ki, hogy esetleg Csimedin Szaikhanbideg kormányfő is megígéri, hogy ők is visszatérnek hozzánk. De nem, így aztán a gazdasági kérdésekre helyezték a hangsúlyt, és ünnepélyesen bejelentett egy huszonöt millió dolláros, EXIMBANK által nyújtott hitelt egy borkombinát felújításához, mely a világban máshol ismeretlen, úgynevezett keceli tablettás legmodernebb technológiával történő előállítását és palackozását fogja segíteni mongol testvéreinknél.

Együtt fogunk működni a fejlett mongol állattenyésztéssel is, a Legnagyobb Hazai Vállalkozó vágóhídja jakot fog vágni, mi meg jó pofát vágunk hozzá, különben nem kapunk csirkefarhátat se! A Legnagyobb Magyar Üzletlánc ezentúl kumisszal és tevehússal kedveskedik majd vásárlóinak. Tiltakozom - nem adom a púpom!

A hitel törlesztése szárított teveszarral fog történni, Paks esetleges meghiúsulása esetén ezzel a környezetbarát technológiával fogják forrpontra hevíteni magyarember vérét, ha esetleg túlélné az éves, rendes kriopatikus terápiát, mely az egyes szervek, vagy akár a teljes test hűtésén alapul. Ártunk és ormányunk ezt díjmentesen biztosítja elesett polgárainak, mely nagyfokú szociális érzékenységre utal. Ezt irigyelhette meg Bokros Lajos is, mikor a Kossuth téri baráti találkozót szervezte.

A következő úticél Bulgária volt, velük is testvérek vagyunk - kivel nem - nagyon jól mutatott a Mi Vezérünk az aktuális Dimitrov mellett, aki szép nagyra nőtt bácsi. Amikor egymás mellett álltak, azonnal kiderült, hogy a sors igazságtalan, de végtére is Napoleont se vették volna fel a Buckingham palota őrzésére, mégis mekkora nagy ember volt, csak a szarkofágja három méter hosszú.

Viktornak is ekkora lesz, a tövében tábla, melyen megmagyarázzák, hogy mi az a "kofág"! Napóleont Szent Ilona szigetére küldték, miután, nagysokára megelégelték a hepciáskodásait. Szerintem nekünk is megérné, hogy a mi Napoleonunkat száműzzük Szent Margit szigetére, ellenne ott békésen, mi is itt a Duna védelmében, nem egy Hosszú Katinka-alkat, ellenben mindent utál, ami hosszú, még a tőzsdén is shortolni szokott.

Bulgária elnökét is kitüntettük, megkapta a kerítésdrótot a pengékkel és tölgyfalombbal, majd kölcsönösen tiiszteltük egymást, ez pedig igen nagy dolog, merthogy a Vezér szerint a tisztelet Európában manapság hiánycikk. Például őt se tiszteli senki, jóllehet ő az Unió falbontó golyója, csak rá nem ül még egyelőre Miley Cyrus , viszont a forma ellen senki nem vethet fel kifogásokat.

Vazallusai hiába próbálják meggyőzni arról, hogy amikor Merkel találkozásaik alkalmából maga elé suttogja: Du kleine Ratte, akkor az azt jelenti, hogy valóságos titkos belső tanácsosom vagy, merthogy az arckifejezést, meg amikor leköpi őt, nem találja ezzel a kifejezéssel egybevágónak. Erről a tiszteletről egyébként a Keresztapában olvashatott, és annyira megtetszett neki, hogy már utasította is a caporegimeket, hogy akiről kiderül a tisztelet hiánya, az kapjon betoncsizmát és építség be a Tisztelet Házának alapjába.

Persze a fáradozás elnyeri méltó jutalmát, ki kell valahol pihenni a kumiszt meg a sopszkát, mi sem alkalmasabb erre, mint Indonézia, ahol találkozhatott sok kis muszlimmal. Szakértők szerint az indonéz nép kedves, mosolygós, barátságos és szerető szívű, csak az a baj, hogy úgy tíz-tizenöt évenként bekattan és akkor legyilkol egymillió kommunistát, máskor ugyanennyi keresztényt, esetleg európait, a világ túlnépesedése elleni küzdelem jegyében. Mi a magyar gógyit ajánlotuk fel nekik, ők pedig az erőt, mely velük van, hiszen a legutóbbi terrortámadás után is három-négy óra alatt stabilizálták a helyzetet, mi meg itt lacafacázunk ezzel a rendkívüli állapottal...

Kötöttünk halászati megállapodást is, melynek értelmében mi deklaráltuk, hogy nem halászunk pörölycápára az Indonéz parti vízeken, ők pedig nem tépik ki Áder kezéből a pecabotot a Balaton partján. A népes delegáció esténként kormányülést tartott, meglátogatták a jogdjakartai szultánt, a Vezér tanulmányozta a címet, mint a kissé elkoptatott "Nemzetvezető" helyett alkalmazható megnevezést - tetszik neki. Balit, az Istenek Szigetét nem keresték fel, Nagyurunknak nem tetszett a többesszám, mi egy Istent kell, hogy tiszteljünk, keresztneve Viktor.

Persze hátra van még a feketeleves, idézése van február közepére Vlagyimír Vlagyimírovicshoz is, ahol válaszolnia kell néhány kínos kérdésre. Tanácsadói azzal vigasztalják, hogy Putyinnak nincs pénze a paksi hitelre, ami parttalan optimizmusra vall, emellett azt bizonyítja, hogy ezek még soha nem láttak térképet, és abszolut tájékozatlanok a nagyságrendek tekintetében.

A kormányzati propaganda ugyan nem említi, de ha nem derül ki menet közben, hogy Indonéziában beléptünk az ASEAN szervezetébe, akkor még van esélyünk belépni a FÁK tagországai közé. Mindenesetre ha Moszkva felől kattogás hallik, akkor az nem sarkantyúpengés, hanem bokacsattogás... Utána persze lehet menni raportra nyugatra is, habár az amerikaiaknál már olyan mélyen elkaparta magát, mint egy vakond, csak le ne fejelje a rotációs kapát. Szóval, diplomáciai nagyüzem folyik, a közeljövőben felvesszük a kapcsolatot a kanadai eszkimókokkal, és a brazil esőerdőkben is él néhány ígéretes törzs.

A kormánymegbízottak Indonéziában is körülnéztek és tapogatózó tárgyalásokat folytattak Borneon a helyi lakosok vezetőjével, a Nagy Ezüsthátúval, de távozásuk után három órával a gorillák nekimentek az orangutánoknak, talán úgy tizenöt év múlva béke lehet arrafelé is.

Hogy felénk mikor?

Fene tudja, itt talán soha nem lesz béke.

Végtére is magyarok lennénk, nem igaz?

:O)))