Érdekes ünnep volt ez a mai, jóllehet nemzeti ünnepnek nevezni nem nélkülözi a bátorságot. Mondjuk inkább úgy, hogy egy olyan munkaszüneti napról volt szó, melyen ismét megmutatkozhatott a nemzet kétsége, minimálisan is.

Orbán ma, mint a Nemzetek Nagy Tanítója szerepelt. A címet hajdan Sztálin birtokolta, az ambiciózus utód egyes hízelgő vélemények szerint úgy aránylik hozzá, mint a hajdani Szovjetunió területe aránylik Magyarország területéhez.

A mai tanítás két tárgykör köré csoportosult, egyik a magyarországi forradalmak értékelése volt, melynek során kiderült, hogy már középiskolai tankönyveivel is hadilábon állt, ami nem is csoda, hiszen azokat nem baráti nyomda nyomtatta, és egy fillér nem sok, de annyi se csurgott a megfelelő zsebekbe.

Ennek során hangzott el, hogy a baloldal - szerencsétlenségére - itt áll gazdaállat nélkül, és bár tovább nem cizellálta, de büszkén kihúzta magát, elnézve lengyel barátaink feje felett. Ebből érzékelni lehetett, hogy a jobboldal szerencsésebb, nekik van gazdaállatuk, melynek véréből a sol bögöly mértékkel ugyan, de legelészhet.

Ha megunja zaklatásukat, csak csap egyet legendás, ötgyerekes farkával és véget vet a mulatságnak. A gazdaállat mindazonáltal gyengélkedik, erre Pukli igazgató úr többször rá is mutatott, mikor a délutáni esernyős tüntetésen a pedagógusok támogatottságáról beszélt.

A másik tárgykör Európa megmentése volt, melynek letéteményese szerény személye. Európát elsősorban Európától kell megmenteni, mert minden igyekezete dacára még mindig nem lőttek bele géppuskával a migránsok tömegébe, akikről menet közben kiderült, hogy dehogy is menekültek azok, dehogy is a bombák és lövedékek, zsoldosok és fanatikusok elől menekülnek, hanem népvándorolnak.

Népvándorolni jó, egy kategóriába esik egy bortúrával, a résztvevők fenemód élvezik csak az a baj, hogy némelyik belefullad mindenféle megáradt patakokba, a többit meg egy sártenger közepén eszi meg a fene gyerekestől, a szemünk előtt szinte.
De mi akkor sem engedünk, mert mi - jó gazdaállat módjára - következetesen hűek vagyunk elveinkhez, melyek praktikusan az ő elvei.

Eb ura fakó, ide ugyan egy népvándorló se teszi be a lábát! Még szerencse, hogy amikor a magyarság népvándorolt, a helyi vezért nem Viktornak, hanem Szvatopluknak hívták. Felhívta figyelmünket Brüsszel aknamunkájára, ahol némelyek abban mesterkednek, hogy létrehozzák az Egyesült Európát, jóllehet erre a mesterkedésre nem hatalmazta fel őket senki.

Arról nem esett szó, hogy őt sem hatalmazta fel arra senki, hogy egyszemélyben eldöntse, jó-e az nekünk, ha kimaradunk egy erős, egységes Európából, ahol ő ugyan valóban nem lenne senki, de az ország - mint szövetségi állam -  kétségkívül felvirágozna.

Mindenesetre a népvándorlás egy hulláma már elért bennünket, lengyel barátaink vándoroltak ide, megvédeni Orbánt és a kereszténységet. Remélhetőleg egyszer majd kiderül, hogy ki finanszírozta ezeket a bevásárló-utakat, és milyen felhatalmazással...

A magyar jobboldalnál csak a lengyel jobboldal korlátoltabb, de a verseny kiélezett, és lehet, tanulmányozni akarták, hogy hol is tartunk mi, nehogy megelőzzük őket. Az orbáni nagyoperettet kissé zavarta az eső - tönkre is tette a hősiesen elázó bonviván búbosvöcsökre emlékeztető frizuráját, és időnként odahallatszott a Kálvin-téri tüntetők barátságos biztatása, mellyel gyors távozásra igyekeztek serkenteni hősünket.

A kórus jól muzsikált, talán ha hoztak volna hangvillát, vagy bármilyen más villát, még jobb is lehetett volna. Tartottak rendezvényeket a pártok is, de a tömeg ma a pedagógusok rendezvényére volt kihegyezve, ilyen esetben ezt előre fel lehetne mérni és a protokollünnepséget akár el is lehetne hagyni, bejelentve, hogy a tagság a pedagógusok rendezvényén emlékezik meg a forradalomról. Utcára menni minimálisan úgy húszezer támogató nélkül - kontraproduktív.

A délután a pedagógusoké volt, meg a demokratáké. Impozáns tüntetés volt, a kormánysajtó szerint a résztvevők lehettek akár kétszázan is, de a demokratikus média is felettébb visszafogott volt, mikor többezres tüntetésről beszélt, jóllehet az Alkotmány utca is tele volt tüntetőkkel.

A szerénység, elvtársak, ezt szeretem legjobban magunkban. A forgatókönyv jól sikerült, a szónokok elmondták, amit el kellett, a fekete ruhás nővér még énekelt is, méghozzá szépen, a Nemzeti Konzultáció is jó ötlet volt, a résztvevők száma miatt lehet is rá hivatkozni. Én egy tizenharmadik pontról is megszavaztattam volna a tömeget, nevezetesen, hogy hova húzzon el Orbán és sleppje viharsebesen, de hát én telhetetlen vagyok...

Pukli igazgató úr pedig bejelentette a csodafegyvert, a polgári engedetlenséget, mely sztrájk formájában kerül majd megvalósításra, amennyiben Áder államfő és Orbán kormányfő záros határidőn belül nem kérnek bocsánatot a zelmúlt hat évért.

Miután Vezérünk köztudottan nem szájbergyerek, Áder főméltóság meg a pontyoktól tanult beszélni, így azt javasolnám Pukli igazgató úrnek, hogy a remélt esemény (Orbán Megvilágosodása) napját azért ne várja féllábon állva, és közben vegyen egyszer-egyszer levegőt is.

Hogy egy egyórás figyelmeztető sztrájknak lesz-e foganatja, az kétséges. Sok függ attól, hogy az iskolák kapuihoz vonuló pedagógusokhoz hány szülő, nagyszülő és támogató csatlakozik az alatt az egy óra alatt, - ezt talán fényképpel dokumentálni is lehetne.

Akár úgy is, hogy a támogatókat háttal állva fényképeznék, egyúttal választási lehetőséget kínálva a nevelésügy jelenlegi irányítóinak - választhatnak, hogy kinek a hátsóját illethetik jól bejáratott, nemzeti, nyelvükkel. Hogy Orbán elküldené és lecserélné Balogot és Palkovicsot, ez illúzió, a kis erőművész inkább becsinál, de nem ejti őket...

Az időjárás moslék volt, de ezek az esernyők felettébb dekoratívak. Feltehetőleg nem ez lesz az utolsó tüntetés mostanában, én azt javasolnám, ha süt is a nap, akkor hozzon magával mindenki színes napernyőket. Meg még egy embert. Pukli igazgató úr most belekormányozta a pedagógusokat az egyirányú utcába, innen már nehéz visszatáncolni. Egy kompromisszumos megoldás  vereséget jelentene, melyet a kormány kibírna, de a pedagógusok nem. Most minden azon múlik, hogy mennyire elszántak, hagyják-e magukat megosztani, egymással szembefordítani, körülhízelegni.

Jól sikerült nap volt, tán még Petőfinek is tetszett volna...

:O)))