Igazán impozáns tüntetés volt a mai, és azoknak, akik ki mertek kukucskálni az ernyőjük alól, a látvány önmagában is lenyűgöző volt - a sok színes, esőtől csillogó ernyő igen szépen mutatott.

A beszédek is jók voltak, habár a vasutasok hiányában is némelyik olyan hosszú volt, mint a vonatfütty, és a szónokok sem voltak mindig tisztában a politikai beszédekkel szemben támasztható követelményekkel, de butaságot egyikük se mondott.
Jó érzés volt ennyi értelmes ember között lenni, eső ide – eső oda.

Hogy mennyire volt hatékony, az más kérdés, de ha egy harc első lépésének tekintjük, akár elégedettek is lehetünk vele.
Hozadéka talán annyi lesz, hogy a pedagógusok tárgyalói nagyobb önbizalommal ülhetnek tárgyalóasztalhoz, de ha valaki arra számított, hogy Orbán majd megretten, hát alaposan tévedett.

Már közölte is, hogy 2018 előtt nem jöhet szóba a KLIK feldarabolása, az pedig, hogy megszüntessék, szóba se került.
A pedagógusok persze igen jól látják, hogy a miniszterelnök és bandája nem ért másból, csak a nyers erőből, csak éppen nem hisznek a szemüknek.

A tetejébe azt hiszik, hogy képesek lesznek arra, hogy szigorúan szakmai kérdésekről tárgyaljanak, jóllehet ez illúzió a javából, körülbelül olyan, mintha Vukkal a növényevés szépségeiről tárgyalnánk, és elfelejtenénk, hogy ő bizony libaevésre van optimalizálva.

A pedagógusok született széplelkek, akik abban a hitben ringatóznak, hogy értelmes gondolatokat jól artikulálva eredményt lehet elérni, pedig ez a műfaj olyan, mint a marhanevelés az istállóban, abból ért a Riska, ha jól oldalbaverik a vasvellával, a szép szóra nem hallgat.

És nem nagyon hallják meg a tömegek se, akiket hívhatunk akár szülőknek is, mert a finom utalások alkalmazása nem a politikai nagygyűlések műfaja, és bármennyire szeretnék ezt szemérmesen elhallgatni a szervezők, de az oktatáspolitikai is politika, méghozzá igen keményen.

Ha a politikamentességet hangsúlyozzák, akkor az éppen a kormány névre hallgató Orbán szándékainak megfelelően viselkednek, aminek az lesz a vége, hogy hamarosan krétáról és kötelező óraszámról beszélgethetnek, ami a probléma lényegét éppencsak súrolja.

Itt ma is annak a szónoknak volt sikere, aki elmondta, hogy amihez a mai hatalom hozzányúlt, azt vagy ellopta, vagy elrontotta, és azért volt sikere, mert a nép az igazságot szereti hallani, főleg, ha a tüntetésszervezők nem alkalmaznak hangulatfokozó művészeket, akik kottából vezénylik a műsort.

Nagyon szép a civilesdi, meg a szelídség, csak éppen alacsony hatékonyságú.

Ha vennék a fáradságot és körülnéznének a saját osztályaikban, meglesnék, melyik társuk után mennek a diákok, rá kellene jönniük, hogy nem a legszebben beszélő, udvarias úrigyerekek a hangadók, hanem a krakéler kis csibészek, akik ha olyanjuk támad, a tanár életét is meg tudják keseríteni.

Egy ilyen harcban marokra kell kapni ellenfelünk torkát, mint rosszlány a liliomszálat, és nem szabad bedőlni a szirénhangoknak.

Olyan ellenféllel állnak szemben, aki nyilvánosan elmondta, hogy politikai pályafutásának egyik fő tanulsága, ha lehetősége adódik akkor a politikai ellenfelet meg kell ölni – és itt most a pedagógusok és vezetőik képezik a politikai ellenfelet, hát már csak önvédelemből sem szabad gyengeséget mutatni.

A másik gond az, hogy a szervezők csak elméletileg ismerték fel az együttes cselekvés szükségszerűségét, de a gyakorlatban ez leszűkült szimbolikus gesztusokra.

Egy ilyen esetben valamennyi érdeksérelmet elszenvedett rétegnek ott kellett volna lenni, a saját zászlaik alatt, a hatékonyság növelése érdekében.

Ha ott lett volna annyi vasutas, mint ahány pedagógus, annyi egészségügyi dolgozó, mint ahány vasutas, annyi rendvédelmi dolgozó, mint amennyi egészségügyi, és annyi fuvarozó, amennyi rendvédelmi, akkor Orbán lógó nyelvvel szaladna Grazig.
Mondjuk rendvédelmi dolgozó volt a tüntetés környékén, majd annyi, mint a tüntető, csak éppen szolgálatban - a Kis Beszari semmit nem bíz a véletlenre...

Ez a helyzet nem a pedagógusok problémája, itt bizony magával a rendszerrel van baj, méghozzá nagy baj. Ezen belül az oktatási rendszer csak részeleme a nagy egésznek, jelzem, a jövő tekintetében egyik meghatározó eleme. Ameddig a probléma okát fel nem ismeri mindenki, addig az eredmény csapnivaló marad.

A probléma okát pedig Orbánnak hívják, aki egyre jobban elszemtelenedik, egyre nyíltabban lop, egyre agresszívebb a sajátjaival is, nem is szólva a társadalomról.

Orbán éppen olyan, mint Rákosi volt, nem lesz itt nyugalom, míg nem megy száműzetésbe vagy rá nem rohad a műanyaglakat, vagy a kényszerzubbony.

A mai nap másik eseménye a DK kongresszusa volt, hát, mit mondjak, nem a legszerencsésebb egybeesés, de hát ki tudta, mikor a dátumot kitűzték, hogy közben az osztályharc fokozódik.

Gyurcsány helyzetértékelése reális volt a kitűzött célok is reálisnak és megvalósíthatónak tűnnek, az is rokonszenves volt, hogy a program-tervezetet nem Mózesként, kőbevésett parancsolatokként lengette, hanem teret hagyott a helyzet változásából adódó korrekcióknak, esetleges új feladatoknak is.

Hogy a pedagógus-tüntetés ellopta a show-t tőle? Hát így járt, ezt dobta a gép. Talán tehetett volna ellene, esetleg ő is viselhetett volna skót népviseletet, mint Berki Krisztián a Story-gálán, ahol a kutya se figyelte Rogánt, mindenki az ő szőrös lábait leste...

Persze ez esetben nem ígérhetett volna semmit, amit azért a pedagógusok rossz néven vehettek volna. Így is szép dolog volt tőle, hogy ezen felül még rezsimcsökkentést is kilátásba helyezett...

Azt hiszem, Orbánnak azért nyugodt az álma, de hiszen Ceausescu is nyugodtan szundikált anno.

Reménykedjünk...

:O)))