Létezik egy olyan fogalom a pszichológiában, hogy projekció.
Ez az a szituáció, amikor valaki olyan randa dologgal vádolja a vele kapcsolatban állókat, melyeket ő követ vagy szíve szerint ő követne el, ezzel kompenzálva saját viselkedését vagy titkos vágyait.
Sokszor így mondja ki titkolt szándékait, törekvéseit.
Mint például, mikor a Fidesz megvádolja politikai ellenfeleit, hogy csak a balhézásban érdekeltek, jóllehet a kormánypárt az, mely abban érdekelt, hogy a balhék elfedjék valódi problémáit, melyek között előkelő helyet foglal el az oktatás elkúrása, hogy klasszikus szakkifejezéssel éljek.
Remekül csinálják.
Mióta a pedagógusok nyilvánvalóvá tették, hogy a helyzet nem csak pocsék, de tarthatatlan is, azóta a kormánypárt mindenesei beindították a nagyüzemet a "fedjük el a balhét egy még nagyobb balhéval" szép elve alapján.
Mint amikor a férj az átszexelt éjszaka után magára borít egy fél üveg jó büdös pálinkát, gargarizál a másik felével, majd dülöngélve bevonul az ajtón, vállalva a haverokkal átdorbézolt éjszaka miatti balhét, mely ugyan nagy lesz, de mégsem akkora, mintha kiderülne, hogy az éjszakát Gizikénél töltötte.
Akkor van csak baj, ha túlspilázza a dolgot és durvábban hazudik a kelleténél, oszt nem bír megállni az egyszerű tagadásnál, hanem még le akarja szakajtani a romantikus éjszaka bizonyos másodlagos gyümölcseit is, bizonyítva egyúttal a meg sem fogalmazódott vád tarthatatlanságát, hiszen aki egész éjjel szexelt, az nem szeretkezhet íly vadul.
Ez nem is lenne baj, ellenben az a csípős betegség, mellyel ebből az alkalomból kedveskedett az asszonynak, igencsak oda vezethet, hogy a sufniban található legnagyobb hólapáttal verik laposra azt az okos fejét.

De az biztos, hogy a nagyobb balhé elvonja a figyelmet a kisebbekről, a nácizmus állami intézményesítése például a pedagógusok jogos követeléseiről, melyekről ma már alig esik szó, és ha esik is, az is meglehetősen halk.
Az egészben az a legszörnyűbb, hogy ezek még láthatóan jól is szórakoznak az egészen, nagy röhögések közepette lehordják mindennek a szocialistákat, mert képtelenek rendesen célba juttatni egy népszavazási kezdeményezést, immáron nem először.
És akkor jön Nyakó, méltatlankodik egy sort, ahelyett, hogy már hajnali négy órakor ráhívta volna a rendőröket a masszív bűnözőkre, hogy verekedést kezdtek, megütötték, szidták az anyját, megbotránkoztatták az unokaöccsüket, félelmet keltettek az unokahúgukban, akit meg is csöcsörésztek, - vagy mondjuk már sokkal előbb szervezett volna egy ötven fős rendfenntartó gárdát, melyet ilyen esetben alkalmazni lehet.
Persze ebből csúnya dolgok jöhetnének, de a bambaság is elég csúnya, és a vége az, hogy a választó szemében lúzernek tűnnek, mint ahogy azok is.
Persze ehhez kellene némi társadalmi beágyazottság a harcművészeti sportok környékén, de ez nem lehetne kizáró ok, hiszen ugyenezek a sittesek feltűntek már diáktüntetésen, feltűnhetnek pedagógus-tüntetésen is, vagy bárhol, ahol a csúti mici félelmet akar kelteni.
Ki foglalkozik ma már a pedagógusok huszonöt pontjával?
A kormánypárt odanyilatkozint egyet, hogy a pedagógusok is csak a balhét keresik, majd az államtitkár sebtében ír valamit a huszonöt pontból tízről, rágódjanak rajta a majmok, oszt jónapot!
A válaszok fele általánosság, másik fele "átgondoljuk" meg "meg kell vitatni" típusú, a KLIK tevékenységét pedig decentralizáljuk.
Nem ám, hogy te mondd meg, hülye pedagógus, hogy mit csináljunk, majd mi megmondjuk, hogy te mit fogsz csinálni.

Ja, és az igazgatók kapnak egy bankkártyát, melyet majd mi töltünk fel tetszésünk szerint, és ez arra is jó lesz, hogy a sarkával kipiszkálhassa a diri a csipát a szeméből.
A társadalom meg rezignáltan legyint egyet erre is, oszt elkezd más dolgokkal foglalkozni, hiszen nem érzi az erőt a követelés mögött, mint ahogy a kormány se, ameddig nem foglalkoztatják a feldühödött tanerők.
Persze ehhez először is fel kellene dühödni.
Ilyen esetekben foglalkoztatni illene a célszemélyt, "minden napra egy tojást" alapon.
Egyik nap delegációknak kellene elállni a képviselők útját, másik nap kezdeményezni a KLIK vezetőinek elszámoltatását feljelentéssel egybekötve, harmadik nap országos szülői értekezletet kellene rendezni, negyedik nap meg kellene tagadni azoknak a testnevelés-óráknak a megtartását, melyeknek nincsenek meg a tárgyi feltételei, ahol nincs kréta, ott nem kellene megtartani a tanórát,. ahol bérelmaradás van, ott azonnali szolidaritási sztrájkot kellene tartani, a miniszterelnöknek tiltakozó e-mail-eket küldeni, minden iskolából ötszázat, tanár-diák-szülő felállásban - kreatívnak illene lenni.
Egyet nem szabadna - békésen megülni és várni a csodát, mert ha az oktatás szereplői nem tesznek csodát, akkor csoda lesz, ha ezt élve megússzák. 
A Mi Boldogságunknak számtalan egyéb jellemtorzulása mellett még a bosszúálló természet sem hiányzik a kelléktárából, mindenkit megbüntet, aki az útjába áll.
A Corvinust például megbüntette, Sajátláb Rasiból csinált ott oktatót, degradálva ezzel az egyetemet az összes professzorával együtt, mert anno beengedék az intézménybe Gyurcsányt.
A súlyosbítás pedig abban jelentkezett, hogy új tanszéket hozott létre a "Közgazdaság - kusza szemmel" megnevezéssel.
A pedagógusok is megérhetik még, hogy a Nemzet Esze/2 édesanyjából csinál államtitkárt, kedves édesapja pedig testnevelő lesz, egy kőtörő kalapáccsal.

De igazán akkor kezdtem el röhögni, mikor kiderült, hogy Viktornak van egy vak kuvasza.
Nem mondom, a komondor mutatósabb, csak rengeteg baj van a szőrével, állandóan csomósodik, nemezesedik, folyvást fésülgetni kellene, hogy amikor átesik rajta a zasszony, a mozgása kifinomult legyen, ne akadozzon,  egy lágy mozdulat az egész és máris a másik oldalon puffan, mint liba a nádban, a kereszténység bástyájának puskájával való találkozás után.
A kuvasz praktikusabb, egyrészt alacsonyabb, de mégsem daxli, ami kimondottan előnyös egy ilyen szálas termetű államférfi esetében.
Aztán csak sutty, és máris lehet az asszonynak feltenni a sokat látott napszemüveget.
És utána lehet népszavazást kezdeményezni arról, amiről nem lehet népszavazást rendezni, a kérdést majd vizsgálja a választási bizottság, az Alkotmánybíróság - nekik különösen jól jön, hogy végre valamiben ellentmondhatnak - aztán szét lehet tárni karjainkat, mint Krisztus szobra Rio de Janeiróban - hát láthatjátok, én mindent megtettem, de ezek a vaskalapos alkotmánybírák elmeszeltek, de kár!
De majd tartunk helyette Nemzeti Inzultációt!
Kitart ez, nem csak a nyári de még a tavaszi síszünetig is, merthogy ez az új megnevezése a hajdani szénszünetnek.
Csenyéte iskolásai majd elmennek síelni az Alpokba, a pedagógusok meg hova mehetnek, azt most nem írnám le.

Szóval, nem kellene megszopni minden felkínált cumit, jóllehet némelyik igen vonzó, mert cukorba van mártva - mégis tudni kell a célt nem szem elől veszíteni.
Ezek most be vannak tojva és időt szeretnének nyerni , merthogy ki időt nyer - életet nyer.

Most őszintén, ha nem nyerhetnének időt, olyan nagy kár lenne értük?

:O)))