Hát itt van az év vége.
Mit ne mondjak, szebb évei is voltak már ennek az országnak, olyanok, melyekben a számvetésnél el tudtuk mondani, hogy épültek hidak, utak, kórházak, rendelőintézetek, ipari parkok, iskolák.
Most ilyesmiről nemigen lehet beszámolni, legfeljebb rész-sikerekről, például, hogy leégett a Testnevelési Egyetem sportcsarnoka, hogy helyet adjon egy újnak, - ezeknek már új gondolataik sincsenek, csak a régi ötleteiket ismételgetik...
Igaz, kijutottunk a labdarúgó Európa-bajnokságra, persze, ehhez ki kellett bővíteni a jogosultak listáját a benevezők létszámáig, de mégis...
Olyanok leszünk ott, mint a csepel-szigeti kásakolbászban a rizs, növeljük a tömeget, de igazából csak rontunk azon, amit arrafelé hurkának neveznek...
És ehhez is, annyi stadiont kellett építeni, ahány játékos van egy csapatban - a tartalékokkal együtt, továbbá alá kellett fűteni az összes felcsúti faluszéli libalegelőt.
Most meg kisvasutat kell építeni, ha az első fordulóban kiesünk, legyen mivel elmenni a pi... pi... Pistinek, a Kancsó Arénába, tovább gyakorolni, még harminc évig

Ja!
És még kivertük innen a muszlimokat!
Kiverésben jók vagyunk, megvan ehhez mindenünk, ami kell, a szorgos kezünk meg a Vezér, aki irányt mutat nekünk, mint tette ezt népének hajdan Ceaușescu is, mígcsak le nem kellett porolni a télikabátjáról a vakolatot.
De nem ez az első eset, vertük mi ki innen náci megszá... - ja, azokat nem mi, akkor a törö... - ja, azokat se mi, akkor a tatáro... - azok meg maguktól mentek...
De az oroszokat már csak mi vertük ki, az már igaz - maga a Vezér tette ezt, a Hősök terén verte ki, de élvezett is a fél ország - a hülyébbik fele, de mégiscsak a fele, nem igaz?
Magyarember úgy tartja, a bolondnak van szerencséje, és valóban -  a Lánglelkűnek már megint szerencséje lett.
Mikor már szinte alig maradt ellopnivaló holmi, mikor már az összes hazai használatra szánt baromságot elmondta, akkor - Deus ex Machina - megjelentek a menekültek.

Igen, a menekültek.
Menekültnek azt nevezzük, aki az életkörülményei életét is fenyegető változásai elől menekül és túléli.
Ha nem éli túl. akkor halottnak nevezzük, mint a kétéves, partravetett kisfiút a tengerparton.
Habár nem biztos, mert ha mi is ócska, lelkiismeretlen politikai haszonlesők vagyunk, akkor őt is kis migránsnak, meg gazdasági bevándorlónak nevezzük, mint azokat a százezreket, akik szíriai és iraki háború elől menekülve rajtunk keresztül iparkodtak elérni vágyaik országát, melyről azt hallották, hogy igényt tart a munkájukra és ahol majd békében élhetnek, gyermekeikkel együtt.
Hogy illúziókat kergetnek, meglehet, de még így is ezerszer jobbak a lehetőségeik, mintha otthon maradtak volna a romok között, vagy épségben, de attól rettegve, hogy melyik fegyveres csoport katonái erőszakolják meg asszonyaikat, lányaikat, kik nyomnak a kezükbe fegyvert, hogy harcoljanak azok ellen, akikre alkalmi uraik rámutatnak.

De arra jó volt ez a helyzet, hogy az egyébként köztudottan oroszlán bátorságú és  virtusos magyarember némi ijesztgetés után combtőtől-bokáig összefossa a lábaszárát és beálljon a sültbolond mögé, aki azt hiszi, hogy egy lyukasfenekű lábossal egyedül is ki tudja meregetni a tengert.
Az ország persze közben pusztul, emberek százezrei élnek embertelen körülmények között, emberek hűlnek ki saját lakásaikban, állnak sorban a Blahán egy tál ételért, miközben a propaganda azt harsogja, hogy minden szép és minden jó.
Egészségügy a működőképesség határán, oktatás a béka segge alatt, az adórendszer alkalmatlan a feladatára, az állam elembertelenedett, a versenyszféra tönkrenyomorított, de közben milliárdokat akarnak nyusziprogramokba tolni, ahelyett, hogy az oktatásra fordítanának több pénzt.
Becsukják Lagzi Lajcsit, mert százezrekért lopott gázt, de nem csukják be azt, aki lehetővé tette, hogy a magyar állam által olcsón vásárolható gázt valakik ne adják el busás felárral magyarembernek, miközben rezsicsökkentésről papolnak neki.
A valaha virágzó magyar falu haldoklik, az új földesurak rosszabbul gondoskodnak az új cselédekről és zsellérekről, mint a középkori magyar állam a jobbágyokról gondoskodott volt annak idején - és ez nem csak ütős szófordulat, hanem a kegyetlen mai valóság.
Hosszútávon működőképes nyugdíjrendszer nincs, a mai Magyarország dolgozóinak nincs pénze megtakarításokra, hiszen egyik napról a másikra él, a falu népének  a nyugdíj a mesék világába tartozik - egyszer volt, hol nem volt...
Ha Marx azt állította, hogy a kapitalizmusban ember embernek farkasa, akkor azt csak azért írta, mert nem ismerte a hiénát és a XXI. század Magyarországát.

Sajnos, a magunk mögött hagyott évben a jobboldal és a szélsőjobb megerősödött, a Fidesz kihozta az emberekből a legrosszabbat, a Jobbik pedig ehhez hozzáadta a szélsőséges radikalizmusba vetett hitet.
Egyelőre árnyékok ellen hadakoznak, merthogy az országban jószerivel egyetlen menekült sincs, de ha erre ráébred a nép, majdcsak találnak bevagonírozható ellenséget.
A cigányokat például csak talonba tették, mint az ultinál - a következő leosztásnál akár ismét játékba is kerülhetnek.
A baloldal - de nevezzük tágabb értelemben demokratikus oldalnak - szétesett,  örök dicsőség a hősöknek, akik ezt lehetővé tették, akik ehhez asszisztáltak, akik a nevüket és arcukat adták ehhez a szomorú folyamathoz.
A helyzet már olyan, mint amikor a purdé beleesik a pöcegödörbe és Gazsi elmélázik: megfürdessük, vagy csináljunk másikat?
Ma már ez szinte nem is kérdés, hiszen olyan ember még csak akad, aki a hagyaték fejében vállalkozna a fürdetésre, de olyan, aki erre képes is lenne, nemigen van, aki képes lenne, az pedig a saját gyerekét pátyolgatja.

A világ körülöttünk egyre bonyolultabb, hiszen a közel-keleten sokáig eljátszadoztak az angolszászok magukban, odapisiltek a sivatag közepére és az ujjacskájukkal kevergették: kelj ki pipiske!
Menet közben Iván rájött, ha nem verik szanaszéjjel a szélsőséges iszlám fegyvereseit, akkor abból neki sok baja származhat Oroszországban meg közvetlen szomszédságában, ezt megtanulta már Afganisztánban, ahol egyúttal a Nyugat jóindulatáról is képet kaphatott, tehát illúziói nincsenek.
Nemmellesleg a szélsőségesek rontják az olajüzletet is, így aztán - sokak meglepetésére -Putyin lépett, pontosabban nekiállt bombázni, és azt bombázta, amit kell.
Erre aztán a nyugatiaknak is kellett valamit mutatni, még mielőtt Putyin elbombázza előlük a dicsőséget.
Az angolszászok és a franciák szépen elképzelt iraki és szír jövőből is próbálják menteni a menthetőt, sok sikert nem jósolnék nekik.
A világ icipici lett, és egyre bonyolultabb, egyes politikai lépések következményeit egyre nehezebb kiszámítani, engem speciel kirázott a hideg, mikor a törökökre testáltuk a menekültkérdés rendezését, ennyi erővel adhattunk volna a kezükbe atombombát is.

A közelünkben sincs rendben a világ, Romániában állítólag viccből robbantgatni akartak szélsőséges magyarok - a legszörnyűbb az egészben az, hogy hihetőnek tartom.
Ukrajna is romokban, az ukrajnai magyar kisebbség sincs biztonságban, hiszen az ukrán nacionalisták/neonácik legalább annyira utálnak bennünket, mint az oroszokat.
Barátunk egy sincs, mindenki gyanakodva pislog ránk, csapatokban lesik  minden lépésünket, mint eladók az ABC-ben, amikor a cigánycsalád vásárolni megy.
Egyre többen mennek külföldre dolgozni, ezzel együtt egyre nagyobb  nálunk az idegenellenesség, nem lenne csoda, ha egyszerre minden magyart hazazsuppolnának, minket meg kivágnának, mint együttműködésre képtelen, kártékony kelést az Unió seggén...

Hát akkor - szerintem - ma itt tartunk.
Már csak abban reménykedhetünk, hogy ez egy bolond ország, hiszen manifeszt elmebetegekkel intézteti dolgait, egy tolvajt kér fel pénztárcája őrzésére, azt imádja, aki rojtosra rugdalja a seggét és nem érti az értelmes beszédet.
Ha pedig bolond ország vagyunk, akár szerencsénk is lehet, nem igaz?
Hát, akkor reménykedjünk 2016-ban, erre igyunk éjfélkor, meg az egészségre, gyerekeink boldogságára és boldogulására, és egy boldog - az ideinél boldogabb új évre!


Boldog Új Évet 2016-ban!

:O)))