Már megint nem a kívánt eredmény.
Minap a bíróság két év felfüggesztette börtönbüntetésre ítélte a volt belügyminisztert, egyben felmentette a salgótarjáni és a budapesti sortűzek miatt emelt vád alól, mondván, hogy az ügyészség nem tudta bizonyítani, hogy a vádlottnak bárminemű köze lett volna az ominózus eseményekhez.
Ami azt illeti, jogilag az sem áll valami rasilábakon, ami miatt két évre ítélték, hiszen a vád - a kommunista rendszer bűneinek tagadása - igencsak képlékeny fogalom.
Biszku nem tartja 1956-ot forradalomnak, hanem ellenforradalomról beszél, ez pedig egy vélemény, és azt is állítja, hogy 1956-ban nem folytak koncepciós perek, ez utóbbi pedig ténynek tűnik.
Nem szertetném ugyanazt a hibát elkövetni, mint azok, akik a Biszku-pert valódi pernek tartják, csak elgondolkodtam: ha az 56-os perek koncepciós perek voltak, akkor ez a per ugyan, micsoda?

Ne legyünk naiv népek, talán lássuk meg a lényeget.
Itt a pertben nem Biszku ül a vádlottak tolószékében, hanem a Kádár-rendszer emlékét próbálják meg a büntetőjog eszközeivel "árnyalni".
A szándék érthető, hiszen Kádár rendszerének árnya rávetül az egész rendszerváltásra, és nincs az az összevetés, melyből ne jönnne ki jobban, mint az utána következő kurzusok.
Szép törekvés, csak nehéz feladat, egyenes gerincű ember ne is nagyon menjen el bírónak egy ilyen ügyben, ha nem akarja, hogy megroppanjon az a gerinc, vagy hogy pályafutása hátralevő részében tyúk és libalopási pereket tárgyaljon.
Orbánék a jogot nem első esetben használják fel arra, hogy érdekeiket érvényre juttassák, ez esetben sincs másról szó.
Erről volt már akkor is szó, amikor új alkotmányt barkácsoltak maguknak, amikor megszüntették a történelmet, mondván, hogy mindaz, aki a nyilasok hatalomrajutása óta történt, az törvénytelen, jóllehet, azért törvénytelenül szerzett diplomáikat nem adták vissza, pedig igen indokolt lett volna.

Biszku nem a Kádár-rendszer legszebb arca, de hát Pintér belügyminiszter sem egy matyóhímzés.
A belügyminiszterek sehol sem népszerűek, különösen társadalmi zavargások idején nem.
Jövőre lesz hatvan éve, hogy 1956-ban egy délutánra kitört a forradalom, hogy aztán míg - a vonatkozó vicc szerint -  nem jött a csősz, hogy hazazavarjon mindenkit, össze is mocskoljanak benne mindent, ami szép és felemelő volt.
Forradalom?
Ellenforradalom?
Népfelkelés?
Lázadás?
Nem a bíróság dolga ebben ítéletet mondani, ez ma már a történészek dolga.
Nem is lenne szabad már az ilyen kérdésekben ítéletet mondani, főleg, ha nem lehet konkretizálni a vádat.
A bíróságnak ilyen esetben az a dolga, hogy elővegye a korabeli Büntető Törvénykönyvet, és vesse össze annak rendelkezéseit a vád tárgyává tett cselekménnyel.
Minden más törekvés jogellenes, még akkor is, ha majd egyéni képviselői indítványra törvényt hoznak arról, hogy büntetendő a jelenlegi rendszert megelőző rendszerekben a hivatalviselés.

Recseg-ropog ez az egész vádkonstrukció, hiszen háborús bűntettel vádolnak valakit akkor, amikor senki nem állt háborúban senkivel, merthogy még a  Hős Disznópásztor, sőt, még  a Nemzet Durva Anyja is elszelelt, és éppen a rend helyreállítása folyt.
Igen, a rendé, merthogy egyetlen hatalom sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy engedjen lesből lövöldözni a hatalom fegyvereseire, vagy, hogy engedje büntetlenül meggyilkolni az államigazgatás szervezetét helyreállítani kívánó tisztségviselőjét.
Hogy az a rend nem a polgári demokráciák szabályai szerinti rend volt?
Hát nem, de ettől még rend volt, és semmi sem írja elő, hogy mindig, mindenhol az angolszász modellnek kell érvényre jutnia, legutóbb éppen a Közel-kelet bizonyította ennek működésképtelenségét.
De az a rend is törvényes rend volt, az állampolgárok cselekedeteit törvények szabályozták, és azok megszegőit a bíróságok törvényesen ítélték el.
Az olyan trükkök pedig, hogy az ítéleteket hatályon kívül helyezték csak azért, mert a rendkívüli helyzetre létrehozott bíróságok tárgyalták, csak visszaütnek.

Erre szép péda Hóman Bálint ügye is, de említhetném Tóth Ilonát, meg egy-két rehabilitációs ügyet, ahol nettó gyilkosokból és valódi háborús bűnösökből farigcsáltak hősöket.

Orbán az úgynevezett keresztény, úri középosztályban véli felfedezni politikai bázisát, minden intézkedése erről beszél.
Látnivaló,hogy nem tudja a szerencsétlen, hogy lenézik őt, még, ha szemben dícsérik és hajbókolnak neki, akkor is.
Ettől ő még a szemükben egy nevetséges, felkapaszkodott senki marad, aki nagy pénzek felett diszponál, hát jó pofát vágnak hozzá.
De befogadni soha nem fogják, de még a lányait se.
Parvenü.
Olyan, mint Kabos Gyula, aki libamáj helyett hagymát eszik hagymával.
De ez az ő baja.
A mi bajunk meg a történelemhamisítás, meg a múlttal való szembenézés képtelensége.
Ehhez eszköz Biszku, de alkalmatlan eszköz - hiszen ha el akarják ítélni - márpedig el akarják - akkor meg kell próbálni igazolni koncepciójukat.
A per - ebből kifolyólag - koncepciós per lesz, azzal a kis hibával, hogy semmit nem fognak elérni vele, még talán Boross Péter elégedettségét sem, ha a vezérigazgatóként harcoló hős ellenálló egyáltalán megéri az ítélethirdetést.

Szóval, így mennek itt a dolgok manapság, az ítélethirdetés után a főügyész értetlenkedett, jóllehet az alkalmatlan vádirat az ő nevéhez fűződik, és Lázár János is véleményezte az ítéletet, jóllehet neki aztán ehhez semmiféle joga nincs, tekintettel a hatalmi ágak állítólagos elkülönülésére a mai Magyarországon.
A per folytatódik, Biszkut valószínűleg elítélik majd valamilyen nagy keservesen összegányolt váddal, aztán az élet megy tovább.
A mai fiatalok nemhogy azt nem tudják, ogy kicsoda Biszku Béla, de azt sem, hogy mi volt 1956-ban, legfeljebb azt, hogy akkor fejezték le Kossuth Lajost, de nem is érdekli őket - el vannak foglalva azzal, hogy mennyit keres Londoban egy autómosó...
A történelem meg majd egyszer - úgy száz év múlva - igazságot tesz, addig várjunk türelemmel.
Lehet, Biszku Béla is megéri, ezzel állva bosszút vádlóin, akik bíztak abban, hogy a természet majd megoldja a problémájukat, utána meg végre azt mondhatnak, amit akarnak.

Augiász istállója maga volt a higiénia csúcsa ahhoz képest, amit ezek itt az utolsó negyedszázadban összetrágyáztak.
Nem irigylem a vállakozót, akinek majd takarítania kell utánuk...

:O)))