Ne hazudj, Viktor! Mondd meg a igazat!

Megvan a kép? A kismama áll a fürdőszobában a tükör előtt és a testét pásztázza! A szája széle lebiggyen a látványtól. 
Mintha alacsonyabb lenne, pedig csak kövérebb. A hajába túrva felkiált: ez meg mi? Közelebbről megnézve még rosszabb a helyzet. Töredezett és vékony hajszálak. "A férjem ebbe szeretett bele! Baj van!"-gondolja magában. És ez így is van! Ha a férje a hajába szeretett bele, akkor ott valóban nagy a baj! A szemei alatt eddig ismeretlen pigment foltokra lesz figyelmes. Sötétek, kicsik, anyajegyekre emlékeztetőek. Eddig nem voltak ott, holnap pedig még több lesz belőlük.

És még csak most jön a java. Lejjebb csúszik a figyelme. A mellbimbó körüli terület is sötét és jóval nagyobb, mint amire emlékezett. A hasa pedig... a köldöke alatt mintha ketté lenne vágva egy erős csíkkal. A keze ezek után a puncijához ér. Eddig szerette, most olyan duzzadtnak érzi. És mintha nagyobb is lenne, mint korábban volt. " A férjem tuti megcsal! Kinek lenne ehhez gusztusa?- undorodik el saját magától. A combja és a bokája pedig vizes és annyira duzzadt, hogy új cipőket kell vennie.

Már vagy húsz perce van bent a fürdőszobában, hamarosan kilép onnan. Ekkor belebotlik előbb a férjébe, majd az édesanyjába!

Gyönyörű vagy, Drágám! Ilyen szépnek még sohasem láttalak!" - jegyzi meg Viktor a férj,  majd kilép a lakásból és elindul futni. Pont úgy tesz, mint öt éve minden nap! Viktor mást mond, mint amit gondol. Az édesanya nem szól semmit csak mosolyog, majd átöleli a lányát. "Igaza van Viktornak, Drágám!

A kismama egyik ámulatból a másikba esik. Nem érti a történteket. Hogy lehet, hogy mások szépnek látják, ő magát pedig ocsmánynak? Bizonytalan lesz saját testének állapotát illetően. Hogyan érezheti magát rondának, miközben kívülről teljesen mást sugallnak felé? Még inkább elbizonytalanodik. Vagy ő nem látja a tutit, vagy mindenki hazudik neki a környezetében! Utóbbi mellett dönt! Haragszik. Magára, a férjére, az anyjára és az egész világra! Magára azért, mert most boldognak kellene lennie, végre összejött nekik és a kis Viktorkát furikázhatja a hasában. A férjére azért, mert úgy érzi, hogy nem őszinte hozzá. Azt mondja gyönyörű, de amikor szétteszi neki a lábát, az inkább ásítva fordul oldalra az ágyban. Haragszik az édesanyjára is, mert nem támogatja őt. Nem mond semmit, pedig most erre lenne szüksége. Viktor és az anyósa nem is szívlelik egymást. Ebben a kérdésben meg összekacsintanak! Egymás cinkosaivá válnak! A kismama úgy érzi elárulták azok, akiket leginkább szeret. Vagy az is lehet, hogy az ő készülékében van a hiba? Lelkiismeret furdalás kezdi el gyötörni. Boldognak kellene lennie, miközben ő marhára frusztrált!

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy én Gábor vagyok. Nem Viktor.

Ez persze csak egy lehetséges forgatókönyv, ahogy a kismama szemlélheti a világot. És, ahogy a világ szemléli őt. Ami sok benne az a jelzők száma. Gyönyörű, szép, ocsmány, ronda...spóroljunk egy kicsit velük! A terhesség, csak terhesség! Jobb esetben kilenc hónapra szóló átmeneti állapot.

A kérdés az, hogy mivel teszünk inkább jót? Ha a kismama képébe vágjuk a frankót? Vagy ha kozmetikázunk egy kicsit, amivel előbb utóbb lebukunk?

Nincs recept. Minden nő más és más. Aki korábban ügyelt a testére, sportolt, diétázott, az valószínűleg nehezebben viseli majd a terhességet, szemben azzal, aki kevesebbet foglalkozott magával. És persze ez sem biztos. A kismamának nincs ráhatása a helyzetre, éppen ezért küzdeni sem tud ellene. Ha csak ezt vesszük, akkor tök mindegy kinek van igaza. Megmondani vagy nem mondani?

Fogalmam sincs. Azt tudom csak nálunk, mi történt! Mély hallgatás! A szavaknak nem volt ereje! Mi a megoldás?
Ölelni, csókolni és nem beszélni! Talán! Ártani biztosan nem árt!