A Page Not Found idén is odateszi ajándékát a szilveszterkor társadalmi egyeztetés nélkül lehányt műfenyő alá: a redakció a hagyományoknak megfelelően elkészítette a politikai, kulturális, gazdasági elit idei csúcsteljesítményeit rangsoroló listáját. A mezőny éppúgy erős volt, mint 2014-ben, amikor a felcsúti Camp Nou átadása nyert, s 2013-ban, amikor a rezsicsökkentés diadalmaskodott. Mostani csillagaink között ott van Pumped Gabo kortárs táncművész, Simicska Lajos startup-demokrata, miként a futballválogatott és a Quaestor-botrány is.

Csunderlik Péter-Pető Péter

10. István rokkantnyugdíjas megműtötte magát, mert hosszú volt a várólista

Nem történt egyéb, minthogy az élet újra igazolta Matolcsy György emelt díjas telefonszámon is elérhetetlen látót. Az aktuálisan ingatlanfejlesztőként és oktatási befektetőként ismert egykori Magyar Nemzeti Bank vezetője már régen közölte: az ősmagyarok körében igen fejlett volt az agysebészet. És ha a precíziós balták, túlsterilizált barlangműtők korában magabiztosan nyomták az operációkat Álmosok meg Ondok a Szent Urál Kórházban, igazán elvárható, hogy István rokkantnyugdíjas megműtse magát otthon, mint egy helyi terminátor. Megalázó lenne végignézni, ha honfitársaink a hanyatló Nyugat dekadens gyakorlatához hasonlóan orvosokat keresnének fel, a szegények közszolgáltatásokra számítanának. Mi most éppen egy krimóban szégyelljük magunkat, mert sört vedelünk, ahelyett, hogy átnyúlnánk a szomszéd asztalnál ülő József (hozzávetőleg 37) testébe, kitépnénk a máját, aztán nyomnánk magunkon egy transzplantációt esti levezetésként. Így ugyanis nem bizonyítjuk a tételt, hogy a legjobban teljesítő Magyarországon mindenki orvos, tanár, védekező középpályás. Pedig Miskolcon már egy anyuka beugrott órát tartani a szakközépiskolában, miután az oktató nemigen jelent meg irodalomórákon. Valahol így képzelte el Marx a kommunizmust: mindenki képességei és szükségletei szerint, reggel vadászok vagyunk, délben halászok, este árufeltöltők, holnap meg már Londonban leszünk. Seres István meg, ugye, felvágta magát júliusban, amikor már nem bírta elviselni pokoli fájdalmait, miközben a várólista miatt csak szeptemberben fogadták volna az érsebészeten. Közölte is: elégedett a beavatkozással, vérrögöt távolított el a lábából. Épp időben: még mielőtt egy szír orvos elvette volna a vérrögét.

9. Kitör a Quaestor-botrány

És akkor a Quaestor Financial Hrurira Kft. - a Buda-Cash-balhéra hivatkozva – csődöt jelentett. Ekkor nyilvánvaló vált: a leggazdagabb magyarok között számon tartott Tarsoly Csaba Quaestor-birodalmához képest bármelyik Jenga-játék fináléja a stabilitás metaforája. Hamarosan megtudtuk, hogy mintegy százötven milliárd forint értékben dobáltak ki fiktív kötvényeket, azaz éveken át folyt olyan kvázi piramisjáték minden hatóság/kormány/felügyelet szeme láttára, amelyhez képest az „itt a piros, hol a piros” fedőnéven futó utcai tevékenység részint svájci széfbe ojtott ultrakonzervatív befektetési politika, részint kiemelt fejezet a másodikos erkölcstankönyvben. Aztán szerepet kapott itt még diplomata-útlevél, kereskedőház, és arrafelé tartott a történet, hogy workshopokat szerveznek Rejtő Jenő munkásságának újraértékelésére, mert kiderült, ebben az országban minden író realista. Elvégre itt minden megtörténhet, az sem maradt titok, hogy néhány minisztérium lényegében rulettezett a közpénzzel, a hipszter tarajos sünök örök példaképe, Szijjártó Péter vezette külügy például milliárdokat mentett ki az utolsó pillanatokban a balhéból. Épp jókor, de hát ilyenek a megérzések. A nagy vonatrablókat is nyilván az segítette, amikor járatot választottak: e sokadik érzéknek köszönhetik, hogy nem a Sátoraljaújhelyre tartó gyorsra mentek kincset keresni, hanem a Glasgow-London postavonatra. Aztán a sztori elérte persze a csúcspontját is, amikor Európa úgynevezett erős emberének, Orbán Viktornak az országában a csalás után a Quaestor-anyacég élére Orgován Béla tápiósági közmunkást igyekeztek állítani. De hát Kaya Ibrahim gazdasági kivándorló erre csak annyit mondana: a történelem ismétli önmagát. Itt a rendszerváltás óta úgy van, hogy először minden tragikomédia. Aztán megint.

8. Marcipánterroristákat fog el a TEK

Szegény Terrorelhárítási Központ egészen úgy néz ki, mint speeddel pörgetett Don Juan, aki önfeledten szelfizik faszhelikopterezés közben a vásárosnaményi Barbie-múzeumban. A TEK szinte vágyik egy kis veszélytelen terror lightra, amit elháríthat, nem lenne meglepetés, ha lassan nyílt pályázatot hirdetne második generációs bevándorlóknak marcipán-bombaalkatrészek szállítására. A kommandósok izgatottan várják, hátha valaki becsörög a 112-re, hogy kardvirágos dzsihádistát látott a Lehel piacon a karfiolos meg a lángosos között, mert már vonulnának is ki kétéltűekkel. Nyilván nem ismerjük a burundi vagy a szingapúri társszervek tevékenységet, de meglepődnénk, ha a TEK-górék arrafelé is rendszeres vendégei lennének az esti beszélgetős műsoroknak, hogy maximálisan kielégítsék a közönség virtuálisterror-igényét. Idehaza Hajdu János interaktív G. I. Joe-ként közlekedik a médiában, miközben serege annyi kreténséget követ el, amennyire a hazai titkosszolgálatoknak és egyéb kommandóknak húsz év kevés volt, alighanem mert a nemzetbiztonságra, nem pedig partiarcnak szerződtek. Emlékezetes, hogy a TEK mekkorát ment, amikor filmforgatáson lézerkardozó Luke Skywalkert kapott el, ami bakit meg lehetett volna előzni ugyan egy rákérdezéssel, de hát alapszabály, hogy terroristákkal nem tárgyalunk. Kész szerencse, hogy A majmok bolygóját nem itt forgatták, mert a TEK helyszínre érkezése kapásból szertefoszlatta volna Áder János zöldügyi álmait. A csúcskommandósoknak azonban maradt tartalékuk erre az évre is, és a hajrában felverekedték magukat a listára, mivel megközelítették egy kerületi csatorna szilveszteri humorműsorának színvonalát. Bemelegítésként elkaptak egy körözött terroristát, akiről kiderült, hogy nem körözött. Aztán jött a látványos finálé, amikor felvidéki fegyvergyűjtő fiatalokat lepleztek le. Gyorsan kiderült, hogy hozzávetőleg akkora terrorveszélyt jelentettek, amekkorát a Buci Maci magazin utolsó száma vagy egy zacskó Kalifa tökmag. Na de ne legyünk telhetetlenek, elvégre a magyar-norvégra annak ellenére sem mentek ki tankokkal, hogy Hajdú B. István többször is azt kiabálta: „Mekkora lövés!”

7. Ellen-plakátkampányt kezd a Kétfarkú Kutyapárt

Gyerekkorunkban a magyar televízió Civil Kurázsi című műsoránál csak a nemzetiségi programokat, az Ecranul nostrut és az Unser Bildschirmet untuk jobban, de az idén megtörtént, hogy ütős tartalommal töltötték meg az állampolgári aktivitás fogalmat. A Kétfarkú Kutya Párt és a Vastagbőr közadakozásból ellenplakát-kampányt indított, válaszul rendszerváltás utáni történelmünk egyik legellenszenvesebb kormányzati akciójára. A felcsúti „Itt hamarosan űrállomás épül”, „A bevándorlók nem dolgoznak és elveszik előlünk a munkát” és társaik méltó választ jelentettek a kormányzati gyűlöletkampány úgymond szíreknek és afgánoknak szóló, de magyarul közzétett, 381 millióba kerülő „tájékoztató célú” plakátjaihoz, melyeknek olyan szellemi horizontja volt, mintha az Arany Ászok-drukkerkocsma lenne a kormány Külügyi és Külgazdasági Intézete. A „Ha Magyarországra jössz, be kell tartanod a törvényeinket” üzenethez képest már Széles Gábor kvázi teleportálást ajánló Javaslat a modern kori népvándorlás problémáinak megoldására című dolgozata is produktív hatást keltett, mivel legalább a célközönség nyelvén keletkezett. És ha mégis akadt, aki tudott magyarul és el tudta olvasni a kormányplakátokat, jöhetett a zavargás – hiszen a négerek mindig háborúznak -, újabb riadalmára Magdi anyusnak, ha még nem lett volna elég, hogy a menekültek nemcsak elveszik a munkát és az életformánk támadják, de az ebolát és a cracket is idehozzák, pedig mi milyen jól elvagyunk az infarktusunkkal és az alkoholizmusunkkal. Meg nem erősített sajtóhírek szerint egy kormánynak az lenne a feladata, hogy felemelje atlétás népét hergelés helyett, úgyhogy okkal írta Ady a kormányzati gyűlöletkampányról: „Ti rikácsoltok s pénzt kaptok érte, / Mi belefúlunk bűnbe és vérbe.” A maga módján legalább ennyire erős volt a kétfarkúak válasza, amely a legendás Isaura-gyűjtéssel ellentétben nem maradt meg ígéretnek, miután a kért 3 millió helyett 33 milliót dobtak össze az aktív állampolgárok, annyit, hogy még kamu Magyar Hírlapra is jutott belőle. A siker után nem lepődnénk meg, ha ez a lengyellászlói kilátásokkal latinamerikanizálódó ország odáig jutna, hogy a kormányukkal háborúzó helyi drogbárók kórházakat építenének, mintegy a civil kurázsi mesterfokaként.

6. Elindul az M1 hírcsatorna

Életünkben először hittük el az erdélyi református lelkészeknek, hogy a tévé a Sátán szeme: a kormány új hírtévéjeként beállított M1-en annyi minden megtörtént, hogy azon se csodálkoztunk volna, ha Tímea kimászik belőle. A Monty Python-szkeccsbe fordult villamosátadástól odáig, hogy Moszkva Magyarországra került a húsz évvel ezelőtti beszédszintetizátorok és Medgyessy Péter legrosszabb pillanatait idéző időjárás-jelentésekben, hosszan lehetne sorolni a legemlékezetesebb pillanatokat. Összeomló frontokon szokott lenni akkora fejetlenség, mint a március 15-i, ünnepi elindulást követően. Ezért nyilván a szabotőrök felelősek, hiszen az M1 az ötvenes évek termelési riportjait idézve tudósít a béke frontja mindennapi csatáiról és a nemzeti együttműködés köztünk élő hőseiről, akik tudják, hogy hazánk nem rés, hanem erős bástya, mert mindenki teszi a dolgát. Miközben a Nyugat hanyatlik, az M1-en sosem látott fejlődés köszöntött hazánkra, permanens forradalom zajlik, mint a „Még ízletesebb és zamatosabb!” feliratú pacalkonzerveknél. Földrengéseket, elnökválasztásokat és az AIDS-kutatás áttöréseit szorítják ki bajai rekordhal-fogások és a vidéki tökfesztiválok breakingjei, a miniszteri ételkóstolások és miniszterelnöki búzasimogatások, szívünk egy nagy gumipitypang. Sajnáljuk, hogy az orrhangú narrátort nem reaktiválták az eke szarva mellől, de legalább innovációként megjelent a külföldi internetfogyasztók értékes kommentjeinek beolvasása, hiszen köztudott, Kissinger is azzal kezdi a napot, hogy odanyom egy esszét a Guardian cikkei alá. Emlékezzünk meg az M1 pilvakeráló unortodox szakértőiről is, akik idén olyan közgazdasági fogalmaknak adtak új értelmet, mint az „infláció”, ami „több nyugdíj” a NER Keynes-e, Béla szerint. Bízunk benne, hogy az MTVA 80 milliárdos költségvetéséből jut is, marad is arra, hogy jövőre Kerényi Imre tényleg megcsinálja a Magyar Krónika televíziós verzióját, hadd köszöntsön be egy újabb virágkora a magyar pszichedéliának azzal, hogy a kormánybiztos egy panyókára vetett párducbőrrel a vállán méltatja csiripelve a somlói galuskát. Addig is üdvözöljük a legelőremutatóbb köztévés jelenségként, hogy a nagyrészt közszemlére tett orbitális csöcsökkel végre nálunk is megjelent az orosz időjárásjelentés-esztétika.

5. Bol-Dog kabalaállat elbukik

Szepesi Niki szexkönyve óta nem fordult a közérdeklődés úgy a magyar úszósport felé, mint a 2017-es budapesti vizes vébé kabalaállata bemutatásakor. A hamarosan Fenyő Jánosnál is csúnyább véget ért Bol-Dog az állatfigurák különversenyében a váratlanul kirúgott Fradi Sast előzte meg. A közönségkedvencnek szánt figura karrierjének rövidsége és sikeressége leginkább Demcsák Zsuzsa kormányszóvivőségére emlékeztetett: tényleg sokkoló volt, amikor először megpillantottuk Bol-Dogot, akit néztek vakkomondornak, Kóbor Jánosnak, de az Axis Chemicals savtartályába esett Whoopi Goldbergnek is. Mi a túl sok fagyállóval kevert Kunsági Cuvée-től arccal harminc deka szeletelt párizsiba borult Stephen King rémálmának véltük. Lehet, hogy valaha csaholtak a falvainkban Bol-Dog-szerű lények, de biztonsági okokból lelőtték őket, mielőtt a Másfélmillió lépés Magyarországon stábja megérkezett. Nem tudjuk, hogy javított vagy rontott volna-e az albínó puli helyzetén, ha Mészöly Kálmán piros-fehér-zöld melegítőjét adják rá ahelyett, hogy LMP-szavazó Critical Mass-aktivistának öltöztetik, de lényegében mindegy is: akkor se lett volna ekkora elutasítottsága, ha Áríél Sáronnak privatizálja a Heim Pál Gyermekkórházat, népszerűsége megközelítette az internetadóét. Az úszószövetség elnöke, Gyárfás Tamás, ha kényszeredetten is, de reagált a társadalmi kihívásra és levette a kezét róla, pedig a lelkes kutya kaphatott volna még egy esélyt legalább az újjáalakult Hip Hop Boyzban. Így azonban Bol-Dogot százezrek szeme láttára végezték ki a nevezetes ATV-interjúban. Tulajdonképpen mélyen méltatlan és igazságtalan eljárás volt ez, hiszen Bogyó és Babóca Bol-Dognál nem kisebb kretének, aztán belőlük szupersztár lett. Nem tudjuk, hogy a kabalaállatot hova betonozták, de már most annyira hiányzik, mint egy budapesti olimpia.

4. Pumped Gabo kortárs táncművész bemutatója a Balaton Soundon

Nem kérdés, hogy Pumped Gabo tánca volt az idei év herevasalása, igaz, a fehéröltönyben Mr. Gatsbyt játszó Habony Árpád valóban erős hajrát nyitott az ibizai Heart Clubban a polgári értékrend kipörgetésével, de a doppingmentes élsport elkötelezettjeiként azt az attrakciót nem rangsorolhattuk, mert nem kaptuk meg a vizeletteszt eredményét. A kora júliusi performansz viszont egészen a tusnádfürdői Orbán-beszédig tematizálta a közéletet, menten mém lett, csodálat, vagy éppen élc tárgya, noha Kinizsi sem volt különb, amikor bekészülve táncolt három törökkel a szájában, mint egy Hunyadi-kori Pumped Gabo. Új hősünk a Balaton Soundról érkezett, noha Szabó Dezső nem onnan várta a magyarság feltámadását, hiszen több szilikonsegget lehet ott találni, mint Magyar Lettre Internationale-előfizetőt. Az istenért se játsszuk meg magunkat, a fesztivált átjáró konstans tuc-tucot öt percig se bírnánk módosítatlan tudatállapotban, inkább sztrádát aszfaltoznánk kánikulában, de a büféasztalon és a tánctéren egyként szeletelő káeftések és badisok úgy mennek rá, mint törpeharcsák a Haldorádó haláruház körömpörköltbe mártott pinkijére. Pumped Gabo a Balaton Sound utolsó napján tartott mozgáskultúra-bemutatót napszemüvegben és piros sortban és pillanatok alatt annyira az érdeklődés homlokterébe került, mintha Rudi Völler jelent volna meg fecskében, hogy benevezzen a Dorogi Szénbányák SZOT-üdülőjének 1990-es fejelgető bajnokságára. Ennél nagyobb sikert Kövér László se aratott volna, ha hasán összecsomózott kockás inggel kezd limbózni. A Gyakori kérdésekben menten az élre került „A Pumped Gabo-féle test mennyi idő alatt hozható?”, noha a szakértők fanyalogtak, hogy a lábikrán még dolgozhatott volna, de ezt mi nem tudjuk, mert az első és utolsó irodalom, amit ezzel kapcsolatban forgattunk, Fekete Ferenc 1988-as Az erő műhelyében - Testépítő ABC-je, amelyben még állami traktorgyárból kellett összelopnod a testmestert. Aztán két hét múlva robbant a bomba: Pumped Gabo melegpornózott. Ki hitte volna az „Így táncol egy Férfi” után, Oscar Wilde óta nem zuhantak ilyen gyorsan ekkorát.

3. Kijut a futball Eb-re a magyar válogatott

Abban az országban, amelyikben a törvények szerint minden tíz falunak építenie kell egy stadiont, lényegében természetesnek kell lennie, hogy a válogatott kijut az Európa-bajnokságra. Magyarország azonban kivétel, mert hiába van már több aréna, mint szívsebész idehaza, a labdarúgás színvonala a Vajna Tímea - Habony Árpád konzervativizmus nívójával rivalizál. Ahogyan azt többszörösen díjazott, tudjukkik finanszírozta tanulmányunkban korábban rögzítettük: nem következik semmiből, hogy a magyar futball előrelépjen, mert tagadja a tudást. Ám váratlanul épp a tudástagadást tagadta meg akkor, amikor szakvezetőnek szerződtette Dárdai Pált ahelyett a Pintér Attila helyett, aki legendás meccs utáni nyilatkozatainak egyikét úgy kezdte:  „Úgy gondolom, megszereztük a vezetést”. Erre tényleg csak azzal a taggel tudunk reagálni: #gondolom. Szóval jött Dárdai Berlinből, és olyanokról beszélt, hogy hány méteren kell védekeznie a csapatnak a védők sebessége alapján. Mármint ott mondta ezt, ahol NB I-es kispadot lehetett kapni, ha valaki elég hihetően tudta mondani, hogy „Lacika, pörgessétek meg a végét!”, továbbá „Jancsi, kell a gól, nagyon kell a gól!”. Dárdai tudta mit csinál, a játékosoknak megmondták, mit kell csinálniuk, Bernd Storck meg befejezte a magyaroktól elvett munkát, minek köszönhetően egy nemzedék élheti át azt, amire komplett életében nem volt alkalma: világversenyen láthatja a magyar labdarúgó-válogatottat. Ezért inkább a játékosoknak kéne adni egy-egy kisrégiót a földpályázatokon, mint L. Simon Lászlónak, ha már Orbánék mindenképp el akarják osztogatni a zsíros magyar termőföldet. Ettől persze még az NB I marad az, ami volt. Felcsúton továbbra is több lesz a milliárdos, mint a vevő a csapat shopjában, kiugrott horvát bureksütők kaphatnak szerződést az NB II-ben, azaz nem változik semmi itt, de szurkolni már lehet. Ennél többet pedig az a generáció nem remélhetett, amely a múlt évben még a korábbi FTC-cserekapus herevasalását kapta karácsonyra.

2. A menekültek gyalog indulnak el a Keletiből Ausztriába

A papírforma az lett volna, hogy Gérard Depardieu megjelenik a Blaha Lujza téren, lesmárolja a félmeztelenül a helyszínre érkező, Tinderen kasztingolt statisztát, kettéharap egy 4-es villamost, és akkor a háttérből felkiált Kerényi Imre rendező: „Állj!” Hiszen a nemzeti filmforgatás lehetett az egyetlen épeszű magyarázat arra, hogy a piros lámpánál álló autó elé odarohan egy rendőrnő, majd a Rákóczi útról érkezve keresztbe sétál több mint ezer afgán, iraki, pakisztáni, szír, anya, apa, gyerek, csecsemő, nyugdíjas, matraccal, babakocsival, hátizsákkal. Igaz, ez még csak bemelegítés volt ahhoz az apokaliptikus periódushoz képest, amikor a tömeg az akkor lezárt autópályán menetelt. Felfoghatatlan volt a történet, mint Juszt Lászlónak minden újabb Frei-kávézó megnyitása. Akkor már, ugye, a válság mélyén voltunk, addigra nem volt a Keleti pályaudvaron olyan százeurósokon sertéspárizsit reggeliző pénzváltó, akinek morális tartását elérte volna a magyar kormányé. Akkor, ugye, csecsemők, kisgyerekek, beteg öregek feküdtek a betonon, míg Habony Árpád tán ibizai partivideókat nézegetve gondolkodott a következő plakáton, hogy aztán már a pénzt féltsük, elvégre két idegennek adott zsömle biztosan drágább, mint a Quaestor 150 milliárdja vagy egy átlagos Mészáros Lőrinc-kilométer. Persze, mindegy is, amíg itt adócsalással csajozni lehet a diszkóban, addig az aljasságok kitervelői jól érzik majd magukat a várban és Ibizán egyaránt. Ami viszont addig is megmarad az egészből a nagy vitán túl, hogy iszlám, befogadás, integráció, menekülés, Szíria, Európa - amiről amúgy tényleg kell és fontos érdemben beszélni, nem csak úgy dobálni a Spengler-hivatkozásokat, ahogy előtte a Chuck Norris-vicceket - a mindegy szabadságának élménye. A pillanat, amikor az első ember kilép a Rákóczi útra úgy, hogy ötvennel jönnek ott az autók. Abban az egy pillanatban lehetett érezni, milyen, ha valakiknek már nincs mit veszíteni, mert már túl van jón és rosszon. Akkor lehetett megtudni, milyen erő az, ami egyszer ideér majd, ha magyarok unják meg a reménytelenséget. Akkor lesz az, hogy nem lesz nagyobb szégyen, mint Habony Árpádnak lenni. A részletekről kérdezzék meg a Macskafogó Mr. Teufelét.

Most már tudjuk, milyen lehetett a hangulat a Sándor-palotában Románia kiugrásakor. Február első péntekjén telibe kapott minket a történelem, amikor Simicska Lajos robbantotta a gecigránátot, miután médiabirodalmának egész vezetősége dezertált és átállt Orbánhoz. Bárhova néztünk, csak Simicska-nyilatkozatokat találtunk, hogy „Orbán egy geci”, „az is egy geci”, „mindenki geci”, „bemegyek és kibaszok mindenkit”, szóval az addigi első számú és elérhetetlen nemzeti nagytőkés a talajt vesztő Tony Montana tempójában tolta végig a napot. Hogyha felhívjuk és feldobjuk neki, tán elküldte volna a picsába Habsburg Györgyöt, a csángókat, a Kaláka együttest, az Így szól az Úr református műsort, Szőr Kenót és a tengeriteheneket is, meg hogy őt kinyírják, lelövik, elütik, és szinte már halljuk alatta a Gimme Sheltert. A forradalom beleharapott legnagyobb gyermekébe, mire ő megüzente, hogy a harc hoz csak békét, nem tűr több árulást. Egészen hihetetlen volt az a nap, mint amikor először hallottuk a torinói felvételen a nyolcvannyolc éves Kossuth Lajos hangját. A G-nap megrengette az országot, egy hétre még a budai polgári szalonokba bábozódott miépes értelmiség is erőre kapott, a Magyar Fórum címlapja a legendás „Surányi-veszély” óta nem volt annyira ihletett, mint ezekben a napokban. Azóta azonban a háború konszolidálódott, Simicska nem végezte mezítláb egy háztetőn, sem magyar Hodorkovszkijként egy uránbányában, de ő sem hozta nyilvánosságra a dokumentumokat és a svájci bankszámlakivonatokat, hiába ígért neki amnesztiát a fél ország. Mindössze egyetlen próbálkozásra futotta, hogy egy ügynökváddal Dr. Kende Péter örökébe lépjen, de ennél még a Juncker-pofon is nagyobbat csattant. Hát Nagy Imre helyett ő jutott a mi korunknak.

És most elmegyünk szánkózni.

Ajánljuk még néhány korábbi top tenünk:

Top 10: a magyar futball gazdasági bevándorlói
Top 10: A világtörténelem legnagyobb beszólásai
Top 10: A magyar történelem legnagyobb beszólásai
Top 10: 2014 közéleti csúcseseményei
Top 10: a 80-as évek emblematikus pillanatai
Top 10: a 2000-es évek emblematikus pillanatai
Top 10: a 90-es évek emblematikus pillanatai
Top 10: a vébétörténelem legnagyobb szemétségei
Top 10: emblematikus lovak a világtörténelemben
Top 10: bűnbakok a magyar történelemben
Top 10: 2013 közéleti csúcsteljesítményei
Top 10: a 20. század legszebb pillanatai
Top 10: a sporttörténelem legnagyobb szemétségei