Az afrikai államhatárokat - szemben az ázsiaiakkal - úgy húzták meg a gyarmatosítás lezárultával, hogy azok számos etnikai egységet osztanak ketté, így gyengítve meg a térséget demográfiai, gazdasági és adminisztratív szempontból. Ráadásul a hidegháborús versengés is beleszólt a területi osztozkodásba, eleve úgy intézve az ügyeket, hogy a nagyhatalmi elkötelezettség is tükröződjék a felosztásokban. Ennek meg az lett a következménye, hogy alapvetően antidemokratikus elitek jöttek létre, egypártrendszerekkel és működésképtelen társadalmakkal.

Apróbb demokratikus kibontakozásokkal csak a '90-es években próbálkozott Afrika, akkor sem túl nagy sikerrel, bár az ekkor felfedezett intézmények, mint amilyen a szabad választás is, azóta valamelyest közelebb kerültek az emberekhez, megtapasztalhatták azok működését. Ennek egyértelmű haszna a jövőben minden bizonnyal mérhető lesz.

Mindazonáltal ma is szinte valamennyi afrikai államban önkényuralom van, komoly kormányzati ellenőrzéssel és a szólásszabadság hiányával. A lakosság pedig mindezt apátiával szemléli, illetve kisebb csoportok szélsőséges radikalizmussal válaszolnak a kialakult helyzetre - írja a globusz.net.

Kapcsolódó cikkek: Afrikából Magyarországra menekült nők mesélnek sorsukról | Menekülteket tanítanak | Szomália, sínylődő fél ország | Kína lesz Afrika megmentője? | Krüger szeretgeti