Mindenki boldogsága fontos

„A francia elnök a Sorbonne-on, nemzetközi konferencia keretében bemutatta a Konjunktúra- és Társadalmi Növekedés Bizottság jelentését. Kifejtette, hogy mielőbb véget kell venni a 'számmisztikának'" - írja a Le Monde. Nicolas Sarkozy arra utalt, hogy szakítani kell azzal a gazdaságtani szemlélettel, amely a GDP-t tekinti a fejlettség és a jólét zsinórmértékének.

A francia elnök 2008 februárjában azzal a céllal állította fel a Konjunktúra- és Társadalmi Növekedés Bizottságot (OFCE), hogy az oda meghívott tekintélyes közgazdászok olyan indikátort dolgozzanak ki, amely a GDP-nél jobban mutatja az emberek jólétét. A GDP ugyanis kizárólag a gazdaság produktivitását veszi figyelembe, a növekedés azonban nem szükségképpen jelenti, hogy az emberek jobban is élnek.

Közgazdászok és társadalomtudósok már régen felismerték, hogy a boldogság összefügg az egy főre jutó nemzeti össztermékkel, de egyenes arányosságról azért korántsem beszélhetünk. A gazdasági válság tavalyi kirobbanása óta egyre több szó esik arról, hogy nem elég pusztán a gazdasági produktivitás alapján meghatározni, jó irányba mennek-e a dolgok. Sőt, Eric Zencey nemrég arra hívta fel a figyelmet a New York Times hasábjain, hogy a nemzeti össztermék alakulása még csak a gazdaság állapotát sem tükrözi. Hiszen a nagy katasztrófák és háborúk utáni újjáépítés rendszerint konjunktúrát okoz, de a megugró GDP-növekedés ellenére sem állíthatjuk, hogy a jólét is nagyobb, mint a katasztrófák és háborúk előtt volt. Arról nem is beszélve, hogy a pazarló és fölösleges költekezés is növeli a GDP-t, az életszínvonalhoz viszont egyáltalán nem járul hozzá.

A világon egyre több olyan komplex index létezik, amely a nemzeti össztermék mellett számos további szempont figyelembevételével állítja fel az országok boldogság-indexét. Ilyen például a bhutáni bruttó nemzeti összboldogság indikátor, amely az emberek szubjektív elégedettségét méri, vagy a szubjektív boldogság világtérképe, amely az egészség, a jólét és az oktatási fejlettsége alapján határozza meg az adott ország jóléti szintjét. A legfrissebb felmérések arra is felhívják a figyelmet, hogy a társadalmi egyenlőség és az emberek elégedettségérzése korrelál, ezért nem lehet pusztán a gazdaság összteljesítménye alapján meghatározni az életszínvonalat. Az EBESZ és a World Values Survey kutatócsoport is alternatív boldogság-indikátort dolgozott ki. Mindkét index azt mutatja, hogy az emberek ott elégedettebbek, ahol a gazdasági növekedésből a magas állami újraelosztásnak köszönhetően futja a bőkezű jóléti intézményrendszer fenntartására: színvonalas egészségügyre, oktatásra, magas nyugdíjakra, munkanélküli segélyre és (az egy éven át járó) anyasági támogatásra.

Az OFCE francia elnök által ismertetett jelentése elsősorban két Nobel-díjas közgazdász, Amartya Sen és Joseph Stiglitz gondolatait tükrözi. Sen már a nyolcvanas években felhívta rá a figyelmet, hogy a jólét sokkal komplexebb annál, mint hogy pusztán a gazdasági produktivitást alapul vevő GDP-adat sugallja. Stiglitz is többször kifejtette, hogy egyedül a GDP alapján nem lehet meghatározni az életszínvonalat: attól, hogy az autóipar virágzása miatt szárnyal a GDP, még nem biztos, az egészségügyi ellátás, az oktatás és környezet állapota is javul, sőt, gyakran éppen az ellenkezője figyelhető meg.

Az életöröm igenis számít
MTI - Koszticsák Szilárd Az OFCE jelentésének ajánlásai is ebben a szellemben fogantak: a nemzeti össztermék mellett a szociális- és az egészségügyi ellátórendszer állapotát, a munkavállalóknak járó szabadság hosszát, a környezetpusztítás mértékét és egyéb, az életminőség szempontjából lényeges szempontot is figyelembe vennének a nemzetgazdaság általános állapotának meghatározásakor és a fontos gazdasági döntések előkészítésekor. A jelentés ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a jelenleg használatos gazdasági indikátorok a gazdasági válságot sem tudták előre jelezni: azt ugyanis nem veszik számításba, hogy a GDP emelkedését milyen, mennyiben fenntartható tényezők okozzák. A gazdasági növekedés akkor értékes, ha hosszú távon fenntartható: a Baltikum gazdaságai az elmúlt évtizedben a volt szocialista országok között kiemelkedően jól teljesítettek, a gazdasági válság kirobbanása óta azonban ők könyvelhették el a legnagyobb visszaesést.

John Lichfield, az Independent publicistája az OFCE jelentését bemutató Sarkozy-beszéd kapcsán emlékeztet rá, hogy a francia elnök, aki most a gazdasági növekedés és a GDP-kultusza helyett a baloldali közgazdászok által javasolt civilizációs és életszínvonalbeli mutató bevezetése mellett kardoskodik, elnökválasztási kampányában még piacpárti és növekedésközpontú programmal kampányolt. Egyebek között azt ígérte, hogy visszavágja a túlzottan elburjánzott francia jóléti intézményrendszert, adócsökkentést hajt végre, a felsőoktatásban tandíjat vezet be és rábírja a franciákat, hogy többet dolgozzanak a versenyképesség növelése érdekében.

Kapcsolódó cikkek: Stockholm Pride 2009 | A takarékos kínaiak titka | Maradt a vasfüggöny az antiszemitizmusban | A legmélyebb csend | Boldogságban még mindig gyengék a magyarok