Nem csak önmagukban a szégyenletes tettek, hanem az évtizedes eltussolás, az áldozatok kigúnyolása is - mindezeket már le sem lehet írni szavakkal - figyelmeztet a szerző.

Természetesen az egyház szolgálatában állóknak is ugyanazok a szükségleteik, mint mindenki másnak.. Ennek ellenére aligha segít, ha arra hivatkoznak egyesek, hogy a gyerekeket és a fiatalokat a családokban, egyesületekben és a szokványos iskolákban is kizsákmányolják, verik.

Egy jezsuitának megvolt a bátorsága, hogy a nyilvánossághoz forduljon, ez már régen esedékes volt - írja Von Richard Wagner. Úgy tűnik megtört a tabu, és az ismertté vált esetek csupán a „jéghegy csúcsát jelentik" - amint az egyik intézmény rektora fogalmazott - , hiszen szinte minden nap újabb és újabb múltbeli esetekre derül fény. Az áldozatok számára megkésett elégtételt jelenthet, hogy végre szó esik minderről, még akkor is, ha az elévülés következtében a hatóságok már nem indíthatnak büntetőeljárást az elkövetőkkel szemben. Remélhetőleg a lelki sebek is begyógyulnak.

De a nyitottság nem elég - hangsúlyozza Von Richard Wagner. A katolikus egyháznak bizonyítania kell, hogy valóban őszinteségre törekszik. A nemiség a való élet része, senki sem térhet ki előle. Az egyház ezzel szemben azt hangoztatja, hogy a szexualitásnak a felelős szerelemben van a helye. Álláspontja azonban csak akkor hiteles, ha megtisztul. Ha alaposabban megvizsgálja, kit tart érettnek arra, hogy vállalja a felelősséget a lelkek gondozására. És elgondolkodik azon, milyen szervezeti alapok vezettek a történtekhez. Ebből a szempontból pedig a kötelező cölibátus szükségességén is van mit elmélkednie. 

forrás:globusz.net