|
Bár az a segítőkész megmozdulás, mely a katasztrófát követte, rácáfol az olaszok mások szenvedéseivel kapcsolatos közmondásos közönyére, mindazonáltal már most látszanak azok a kihívások is, amelyek legalább olyan közmondásosak, mint az említett közöny, de amelyeket most nem cáfol semmi. A Nápoly közelében fekvő Irpiniát ért 1980-as földrengést követően ugyanazok a politikai-gengszter körök fölözték le a legtöbb hasznot a segélyekből, amelyek most ismét készen állnak arra, hogy meggazdagodjanak mások nyomorán. A nápolyi maffia-famíliák, a calabriai ’Ndragheta vagy a sziciliai Cosa Nostra számára eljött az idő, hogy nagyobb szeletet hasítson ki az építőiparból, mint eddig valaha.
Huszonkilenc évvel ezelőtt az állam által kiutalt milliók 25 százaléka azoknak a cégeknek a zsebébe vándorolt, melyek azonnal megjelentek a romokon, s ugyanolyan hitvány minőségű épületeket húztak az egykori házak helyére, mint amilyeneket korábban oly könnyen lerombolt a földrengés. Aki elmegy ma Abruzzóba, és emlékszik Irpiniára, az könnyen felfedezheti: ugyanazok a gyanús cégek és tervezőirodák, a maffia meghosszabbított karjai jelentek meg ott, egyik napról a másikra, mint egykoron Irpiniában.
Salviano, a La Repubblica számára írt cikkében, felhívja a hatóságok figyelmét arra, hogy a maffia térnyerését csak úgy lehet megakadályozni, ha egy központi – demokratikus eszközökkel ellenőrizhető – bizottságot hoznak létre, mely minden egyes építkezést és az azokhoz kapcsolódó vállalkozásokat is ellenőrzi. Ezt a megoldást pártolnák a riportban megszólaló helyi vezetők is. A térségi kormánybiztos, Stefania Pezzopane, valamint a szintén teljesen rombadőlt Aquila polgármestere, Massimo Cialente egybehangzóan követelik, hogy rálátásuk lehessen az újjáépítés folyamatára, illetve, hogy meghatározhassák annak menetét.
forrás: globusz.net
|